Az iCentre-ről kapott Philips-csomagban egy igazi gyöngyszem is lapult, már ami a külső jegyeket illeti. Nem is szeretném feleslegesen húzni a bevezetőt; a Fidelio P9 fantázianévre hallgató hordozható hangszóró az egyik legszebb hordozható hangszóró, amivel valaha lehetőségünk volt találkozni. Fém és fa ötvözete, egészen elképesztő kivitelezés, amit a képek nem tudnak eléggé visszaadni, de azért talán ennyiből is látszik, hogy a hollandoknak sikerült maradandó dizájnt alkotniuk úgy, hogy nem kellett hozzányúlniuk az Apple-lel azonosított elemekhez. Csodálatos tárgy, amely részleteiben is szépséges, leszámítva talán a doboz alján található, gumiból készült csúszásgátló felületeket, amelyek ragasztása talán lehetne strapabíróbb is, de hát egy ilyen vizuális orgazmus után az ember ezekre az apróságokra már szinte nem is emlékszik.
A 287 x 63 x 127 milliméteres kiterjedésű és 2,2 kilogrammos tömegű eszközből tényleg sugárzik a minőség, ha egy hangszórónál csak a külsőt kellene megfizetni, akár olcsónak is lehetne nevezni. Az előlap és a hátoldal ugyanúgy szálcsiszolt felületű fémből készült, mint a kezelőszerveket rejtő felső rész, ahol a bekapcsoló-, némító- és hangerőszabályzó gombok mellett egy ledes töltöttségjelzőt is találunk, amely a körülbelül 7-8 óra folyamatos használatot lehetővé tevő lítium-ionos telep állapotáról ad vizuális értesítést négy darab fehér led segítségével. Ezek szerencsére nem világítanak állandóan, a de a felhasználói interakció hatására egyből felvillannak, de csak halványan, hogy még a bazári jelleg szele se csaphassa meg a holland formatervet. Ugyanez a visszafogottság igaz a Bluetooth kapcsolat meglétét kommunikáló fényre is, amely sokkal kevésbé érdekes, mint az hangszóró bal és jobb oldala, amelyek fából készültek; az egyik oldalon a párosítást megkönnyítő NFC és egy USB-kimenet található, a másikon a táp csatlakozójának helye és a 3,5 milliméteres vonalbement üldögél.
A borítás alatt 4 darab 2 hüvelykes, teljes hangterjedelmű sugárzót és 2 darab háromnegyed hüvelykes csipogót találunk, amelyek együttesen 20 wattos teljesítményre képesek. Sem a külső, sem ezen adatok alapján nem gondoltuk volna, hogy olyan jellegű hangok fogják elhagyni a Fidelio borítását, amilyenek elhagyják; dübörgő mélyek. Egy ilyen időtlen formaterv kapcsán hajlamos voltam elhinni, hogy hangsúlyos vokált, lágy mélyeket és jól érzékelhető cintányérokat fogok hallani a P9-től, de ennél nagyobbat nem tévedhettem volna. A mélyek ugyanis tényleg dübörögnek, elnyomják a zene többi részét, ami egy műértő szerint nyilván hiba, de szerintem nem az, csak stílustévesztés. Az elektronikus zenék és az ütemek rajongói valószínűleg értékelni fogják ezt a hangképet, csak ők nem biztos, hogy erre a formatervre vágynak, velem ellentétben, de én meg nem ettől a patadobogástól jövök lázba. Ezt a mélyhangkiemelést egyébként wOOx néven futtatja a gyártó.
Kár ezért a hangszóróért, kellemetlen dolog ez a stílustévesztés, mondom én, de mögöttem nincs piackutatás, csak a véleményem. A Fidelio P9-nek ugyanis az én véleményemtől függetlenül lehet helye ezen a piacon, főleg az 54 990 forintos végfelhasználói áron, amennyiért általában csak rondább, egyszerűbb anyagokból összerakott és kisebb teljesítményű hangszórókat lehet kapni a hordozható kategóriában (a hangsúly nyilván ezen van), ráadásul itt az üzemidő is rendben van, az USB-porton keresztül pedig okostelefonunkat és táblagépünket is lehet tölteni.
A kütyü egyébként feketében és fehérben is elérhető, ha pedig a hangja nem is nyeri el a tetszésünket, a külsejében újra és újra lehet gyönyörködni. Szerencsére az összes iCentre üzletben meghallgatható, úgyhogy akinek a dizájn felkeltette az érdeklődését, nyugodtan eldöntheti, hogy mennyire is van túlhúzva a mély tartomány.
