Megelégelte az Európai Unió, hogy az okostelefonok és táblagépek iránt megnőtt vásárlókedvvel két-három év után fiókban vagy környezettudatosság és újrahasznosítás szempontjából nem megfelelő helyen landol egy telefon vagy táblagép, mert a szoftverfrissítés végével, a rendszer lassulásával vagy az akkumulátor és egyéb tartozékok elhasználódásával a készülék elavult. Az Európai Bizottság ezért előállt egy olyan tervezettel, amely öt évre garantálná 15 kulcsalkatrész elérhetőségét a gyártónál, hogy ha az akkumulátor, a kijelző, a SIM tálca, a hátlap, a kamera, a töltőport, a mikrofon, a hangszóró, a hajlítómechanizmus vagy a hivatalos töltő megsérülne, elromlana vagy elhasználódna, elérhető legyen cserealkatrész. A javítási útmutatókat hét évig kellene publikálni, méghozzá részletes szöveggel és ábrákkal, hozzáférést biztosítva harmadik félnek a szoftverhez, ha a cserét valamilyen gyártói korlátozás akadályozná.

Egy dolog a tudás és minden földi jó kicsomagoláskor – másik, hogy meddig marad a jó felhasználói élmény [+]

Öt év lenne a kötelező biztonsági hibajavítás garanciája is, azaz efféle szoftverfrissítéseket ennyi ideig kellene vezetékmentesen biztosítani alsó hangon, illetve legalább háromévnyi „funkciófrissítést”, ami rendszerfrissítést takarhat. Az EU továbbá előírná vagy a könnyű akkumulátorcserét házilag, amit az egybeépített mobilvázak mára ellehetetlenítettek, vagy kitartóbb telepek beépítését. Az Apple például 500 ciklusig garantál legalább 80%-os töltöttséget az iPhone akkuk esetében, és a Bizottság szeretné, ha ez a szám 1000 ciklusra nőne ekkora veszteségig, hogy ne hajítsa el készülékét csak azért a felhasználó, mert az üzemidő használhatatlanul rövid lett, a feszültségingadozás miatt a telefon kikapcsolt vagy a dendrit képződés miatt megnőtt a rövidzárlat és a tűz esélye.

Pár év alatt manapság egy mobil összegyűjthet egy rakás javíthatatlan hibát [+]

Azzal, hogy egy mai okostelefon vagy tablet átlagéletkora pár évről ötre nőne, az EU kalkulációi szerint annyi szén-dioxid kibocsátást előznének meg, mint ha ötmillió jármű eltűnne az utakról. A Bizottság még csak a javaslattervezet fázisánál tart, amire szeptember 28-áig vár hozzáfűzéseket, a kötelező jellegű változtatásokat pedig 2022 utolsó három hónapjában tárgyalná meg, egy évvel később esedékes hatályba lépéssel. Az érintettek persze nem tapsolnak örömükben: a Digital Europe kereskedőtársulás szerint például a pluszalkatrészek biztosítása pluszgyártással és környezetterheléssel járna, a Xiaomi tavalyi kommentje szerint pedig sok esetben nem rajtuk, hanem harmadik félen múlik a rendszerfrissítések garanciája – érdemes itt a chiptervezőkre gondolni. A kínai gyártó szerint abból is csak gond lenne, ha a javítási útmutató mindenki számára elérhetővé válna, és hozzá nem értő szervizek vagy egyének esnének neki a kényes ketyerék tatarozásnak.

(forrás: Freepik) [+]

Ha a tervezetből határozat lesz, a velejáró pluszköltségeket sokak jogos félelme szerint a gyártók a vásárlókra terhelhetik, és eddig is eléggé elszálltak a telefonárak, pedig az inflációs nyomás enyhülése még messze. A gyártók immár a tartozékokon is spórolnak (amelyek kötelező jelleggel visszakerülhetnek), és ezt sokan nem veszik jó néven. Viszont a Type-C port kötelezővé tétele mellett jogos az EU új felvetése, hogy csak az alkatrészek elhasználódása vagy a frissítések elmaradása miatt ne keletkezzen évente elképesztő mennyiségű, nem biztonságosan tárolt és újra nem hasznosított e-szemét, és azzal is tisztában vagyunk, hogy mennyire vállalhatatlan főleg az alsóbb kategóriás telefonok használata 2-3 év után elfáradt akkumulátorral vagy hiányzó, rosszabb esetben elbaltázott frissítésekkel. Pedig az elmúlt években elterjedt UFS tárolókkal és elérhető árú FHD, AMOLED panelekkel és korrekt kamerákkal két év után is versenyképes maradhat egy hardver, és sokszor az EU által megnevezett hibák miatt kell mégis cserélni. A minimális (és színvonalas) támogatásgarancia elve tehát jó, a részletekbe és a végrehajtásba viszont még kerülhet homokszem.