Ezer ilyen dolog van, ebből a szempontból igazi kultúrsokk egy utazás az USA-ban. Pedig első ránézésre ismerünk mindent, ami valószínűleg Hollywoodnak köszönhető, láttuk már az olcsó moteleket, a drága szállodákat, az utakat, az autókat, a töltőállomásokat, a hegyeket, a sivatagot. De amikor itt vagyunk, akkor rengeteg olyan dolog van, ami nem egyértelmű. Ezeket most egy rendezetlen listába szedtem össze.

Közlekedés

• Sávváltáskor kis túlzással nem is kell figyelni, mert ha az ember kirakja az indexet és pont nincs mellette autó, akkor sávot válthat, aki jön mögötte, az szinte biztos, hogy lassítani fog, ha kell. Mindezt integetés és dudaszó nélkül.
• Erős anyázás van viszont akkor, ha nem tartunk legalább 3-4 autónyi követési távolságot. Ami amúgy teljesen korrekt dolog, ezeken az órási utakon így sem vesztünk semmit.
• Nincs kötelező jobbra tartás és nincs balról előzés, vagy ha van is, senki nem tartja be. A sztrádákon a gyorsabbak cikáznak rendesen, de valószínűleg ebből kevés baleset van az első pontnak köszönhetően.
• Piros lámpánál lehet jobbra kanyarodni, kivéve, ha ezt egy külön tábla tiltja. Óriási dolog, nem hiszem, hogy ebből sok baleset lenne, de nagyon sokat gyorsít a közlekedésen. Velejárója, hogy ha a szélső sáv egyenesen is megy és a jobbra kanyarodást is lehetővé teszi, akkor nem illik egyenesen menni, mert feltartjuk azokat, akik jobbra kanyarodnának.
• Cipzár-lámpák, amelyekkel elsősorban az autópályák felhajtóinál vannak, olyan helyeken, ahol több (jellemzően két vagy három) sáv visz a sztrádára, de ott csak egy sávunk lesz. Villámgyorsan váltakozik a zöld és a piros jelzés, egyszerre csak egy sáv és egy autó mehet. Így mindenki bejut, nincs tolakodás.
• Az autók... erről nagyon sokat lehetne írni, remélhetőleg Péter fog is bővebben. Nincs olyan erősen szabályozva, hogy milyen járművel lehet részt venni a közlekedésben, aminek vannak kerekei és gurul, az mehet. Épp ezért lehet olyan füstokádó szörnyetegekkel találkozni, amiket szó szerint ragasztószalagok tartanak össze, illetve percenként lehet olyan tuningolt gépeket látni, amelyek Európában nem kapnának engedélyt mondjuk a kasztninál szélesebb kerekek miatt. Tényleg elképesztő, hogy milyen gépek vannak itt!

Kommunikáció, vendéglátás

• Az emberek megkérdezik, hogy hogy vagy, amikor köszönnek, de nem úgy, mint az angolok: válaszolnak is és választ is várnak. Általában mindenki jól van, de néha elmondják, hogy rohadt fáradtak, vagy nem tetszik nekik az időjárás. Bogot ez valamiért rohadtul idegesítette két és három éve, engem speciel nem annyira.
• A pincérek európai szemmel kicsit túlbuzgók, kb. még egy gyorsétteremben is odajönnek megkérdezni, hogy hogy ízlik az étel, minden rendben van-e.
• Sok amerikai szerint vicces a magyar akcentus, ezt a tudtunkra is adták, tök kedvesen, nyilván.
• A nem alkoholos italokat újratöltik, ingyen. Jön a pincét és újratölti. A kávét is. Ennek fényében nem teljesen logikus, hogy egyes helyeken többféle italméret van, amikor a 3 decis poharat (aminek a fele jég) ugyanúgy újratöltik, mint az 5 deciset. Amúgy a poharak a nem elegáns éttermekben műanyagból vannak, de nem eldobhatósak, csak plasztikok, kicsit amúgy gusztustalanok is.
• Az ételek számomra élvezhetetlenek is. Ettünk kiváló steaket 80 dollárért, de én azzal sem tudnék elleni. Hulladék kaja van mindenütt, minden óriási, egy normál reggeli alsó hangon 1000 kalória. És az emberek két pofára zabálják őket, kicsit érthetetlen számomra ez a pazarlás, az összesen 300 kilós házaspár elmond egy imát az asztalnál a reggelizőhelyen, majd betolnak egy fél disznót.

Vásárlás

• A boltokban nettó árak vannak feltüntetve, az adó mértéke államonként változik. Magyarán kell fejben is számolni ahhoz, hogy tudjuk, a végén mennyit is fogunk valójában fizetni.
• Két bankkártyatípus van, a credit és a debit, utóbbihoz tartozik pinkód is, gyakorlatilag csak ennyi a különbség egy európai vásárló számára. A hazai kártyák hol így, hol úgy működnek, illetve vannak helyek, amelyeken leginkább sehogy.
• A benzinkutakon készpénzes vásárlás esetén előre kell fizetni, be kell menni és meg kell mondani, hogy hány dollárért akarunk tankolni és melyik kútnál állunk. Kártyával sétálás nélkül is megoldható a dolog, de néha egészen elképesztő összegeket, több tízezer forintot terhelnek a kártyára, amiket napok múlva kapunk csak vissza, ez főleg a sivatagban lévő kutaknál jellemző, a logikáját nem találtam meg.
• 1 gallon benzin itt Nevadában jellemzően 2,1-2,2 dollár. Ez mondjuk 170 forintos literenkénti árat jelent, ami nem túl sok.

Egyebek

• Mindenhol vannak ingyenes jégautomaták, amik jeget adnak ki. A hotelekben és motelekben is, de a benzinkutakon is találkozni velük. A jeget az amerikai amúgy is imádják, minden italba rengeteget tesznek.
• Gyakorlatilag az összes hotelben csapágyasak a légkondik, gondolom, mert állandóan mennek. Még a drágább helyeken is, most speciel három csillagnál hallgatom a zúgását.
• A csapok a zuhanyzókban néha értelmezhetetlenül működnek, mindenféle irányba kell őket tekergetni és lesz valami. Megoldható a feladat, de nem logikus.
• A WC-kben áll a víz gyárilag, a nagyobb ürítések kulturált módja pedig a WC-papír előre történő behelyezése, hiszen kefe sehol nincs.
• Kevés a szép nő.