Úgy határoztunk, hogy nagyon korán kelünk (reggel 6), hogy időben eljussunk Los Angelesbe. Ez így is történt, kipattantunk, mint egy rügy, bereggeliztünk a szokásos helyen, nem sokat vacakoltunk, pikk-pakk kint voltunk a sivatagban és mentünk nyugat felé. Annak ellenére, hogy a táj meglehetősen egyhangú is lehetett volna (sivatag, sivatag, meg egy kis sivatag), egész érdekes volt az út, több olyan momentummal, ami meglepő volt.

Egyrészt állati jól néz ki, ahogyan a pálya szögegyenesen átszeli a környéket. Másrészt néha azért láttunk ezt-azt, például amikor megálltunk tankolni és félreeső kútnál és beléptünk a mosdóba, akkor a szemünk elé tárult egy olyan piszoár, ami a vizeletürítés szentélye is lehetett volna, kép alant. A táblán felirat: waterfall urinal, enjoy! Iszonyat sokáig csak vezettem egyhuzamban, aztán amikor végre kezdett némi növényzet is kialakulni, akkor megálltunk megint, hogy szusszanjunk egyet, Bocha betolt két kicsi hotdogot, láttunk király motort, aztán újra nekivágtunk, mert még be akartunk a helyi Fry's áruházba is ugrani, mert a neten az volt, hogy itt van raktáron nevetséges áron Nook. Nem volt.

A tábla szövege jobb fent: waterfall urinal enjoy!

Ezt követően kiadtuk a navinak a parancsot: irány Hollywood! Dugó volt, délben, Los Angelesben, kissé nehezen vergődtünk át a Warner Brothers stúdióhoz, de a 25 fokban, nyitott tetővel grasszálni az utcákon akkor is tök jó, ha az ember konkrétan nem megy különösebben sehova. A Warnernél beneveztünk a VIP Tour nevű, több mint kétórás idegenvezetésre (nem volt túl olcsó, de megérte), ami egy rövid filmvetítéssel kezdődött, aztán kaptunk egy csajt (az volt a neve, hogy Berlin), ő vitt minket körbe a területen.

Fel van építve egy teljes díszletváros, jellemző amerikai részletekkel, utcácskákkal, terekkel, kicsi New York is van, Central Park, kertváros, Chicago, meg egy olyan rész, hogy "any town in USA", ami bármilyen kisváros lehet. És repkedtek az utalások, nézzétek, ezen a sarkon szemezett Monica Jean-Claude Van Damme-mal, itt szalad Sheldon, satöbbi. Gyakorlatilag minden sarkon, minden ház előtt volt valami ikonikus jelenet, amit ott forgattak. A középső, nagyobb placc egy parkoló, itt forgatták a Vészhelyzet helikopterleszállós jeleneteit, de csináltak belőle sivatagot is. Van egy tök patent bírósági épület, ami mondjuk az Argo akcióban is szerepet kapott, szóval eléggé sokféleképpen használják a helyet, minden háznak minden oldala kicsit más, több bejárattal, másféle ajtókkal, és persze az egész kamu téglákból és fából van. Mondjuk az kemény volt, hogy amikor át kellett állniuk HD-ra, akkor egy csomó, addig simán észrevehetetlen kamu dekorációt le kellett cserélni jobbra, mert nagyobb felbontásban észre lehetett volna venni, hogy bénán néznek ki.

Névre szóló jegyet nyomtatnak

Aztán bementünk egy konkrét stúdióba, egy sitcom (2 Broken Girls) helyszíne volt berendezve, egymás mellett voltak felépítve a szobák, ahol a jelenetek játszódtak. Plafon nincs, és ha megfigyeljük, akkor a sorozatokban soha nem is mutatják, onnan lógnak be a lámpák, ugyanis. A sitcom stúdióban vannak emelvényen széksorok, ugyanis az a műröhögés, amit alávágnak itthon, az igazából tényleg a közönség reakciója, akik ott vannak a forgatáson és végignéznek egy epizódot. Az a kemény, hogy ha érezhetően nem röhögnek, akkor ott ülnek az írók is az első sor előtt és egyszerűen átírják a poénokat helyben, hogy azok viccesebbek legyenek. Ez nekünk új információ volt, én tényleg azt hittem, hogy a béna röhögések alá vannak vágva, de nem.

Díszletváros utcáin

Egyébként nem is értem, ezek mindenen röhögnek? Vagy csak nekem magas a humorküszöböm? Egy-egy jobb sitcom epizód esetén mondjuk elmosolyodom háromszor és talán egyszer nevetek hangosan, ezek meg már annak is tapsolnak, ha belép az ajtón az egyik karakter és kacsint.

Így egészen ártalmatlan. Bocha is.

Aztán elmentünk egy kis múzeumba, a felső rész csak a Harry Potterről szólt, ki volt téve az összes ikonikus jelmez és tárgy (Teszlek süveg, Griffendale kviddics mez, a megfagyott Hermione viaszból), ez elég jól össze volt válogatva. A lenti részre jutottak a különböző filmek és sorozatok jelmezei, Batman, Sandra Bullock ruhája a Gravitációból, a Másnaposok tigrise, ilyesmi. Jelmeze alapján Lawrence Fishburne igen nagy termetű bácsi.

A bomba a Batmanből

Mondjuk az kemény volt, amikor az utánunk jövő csoport belépett az ajtón, az első, amit meglátsz, az a Batman jelmeze. És volt egy 5-6 éves forma kissrác, aki teljesen kikészült, egy hosszas wow hagyta el ajkait, az idegenvezető még mondta, hogy do not flash, do not touch, a kölyök már 5 centiről nézte a fegyvereket és a jelmezt és láthatóan teljesen megszűnt neki a külvilág. A mi csoportunkban csak mi nem voltunk amerikaiak, volt pár lány, aki nekem az amcsi csaj mintapéldánya volt, ilyen Szex és New York típusú mindegyik, baromira megcsinált séróval, meg ruhával, azok a Gilmore Girlsre (Szívek szállodája) voltak rácsavarodva állatira.

Ügynökök

Ez egészen jól nézett ki, a többi Batmobil sokkal gyengébb eresztésnek tűnt

Ezután jártunk az autós részlegen, Smith ügynök verdája, az összes Batmobil, a Harry Potterből ismert repülő autó mellett ott volt az a Szojuz is, amiben Howard visszajött az űrből. És utána jött a csúcspont: a Friend (Jóbarátok) kávézójának eredeti díszletét megtartották, be lehetett menni és leülni a híres kanapéra, nyilván ezt sem hagytuk ki.

Rachel nem hozott kávét nekünk

Viszont ez a túra több mint két óra volt, elkezdett sötétedni, mire kiértünk. Hová menjünk? Hát Malibu Beachre, ott van Charlie Harper háza is, no meg a Csendes Óceán, de Malibu az nem annyi, mint az Astoriától elugrani a Kopaszi-gátra, hanem laza ötven perc. Úgyhogy egy full sötét óceánt láttunk, de lementünk a partra a homokba (aztán iszapba), de viszonylag hamar visszamásztunk az út mellé a kocsihoz, amikor láttuk, hogy az egyik őrbódéból valami elemlámpás ipse nekiindul az irányunkba. Az is lehet, hogy csak más esti kószálók voltak, de ezt már sosem fogjuk megtudni.

Jó, akkor induljunk el vissza, beütöttük a naviba a címet: több mint négy órányi vezetés nézett ki nekem, ami nem tűnt olyan hálásnak. Ezért Los Angeles külvárosában egy In-and-Out nevű hamburgerezőben adtunk magunknak tápot (egyébként egész jó volt), aztán toltam energiaitalt is, de így is háromszor álltam félre, mert rohadtul bántották a szemem a fények. Ja, és mentem békésen az 55 mérföldes tábla mellett 57-tel, amikor megelőzött egy furgon, mehetett úgy 70 körül, nem sokkal később a tükörben feltűnt egy rendőr, már azt hittem, hogy interakcióba keveredünk, de megelőzött vagy 120-szal és láttam, ahogyan félreállítja a furgont - neki nem volt jó napja. Annak ellenére, hogy több rendőrt is láttunk, így estefelé már az amerikaiak sem szívbajosak, én mindig a megengedett maximum felett mentem kicsivel (amennyit az óra csal), de még így is az egyik leglassabb voltam a forgalomban. Ami este 10-kor elég erős volt: úgy néz ki, hogy pénteken fél Los Angeles kocsiba ül és elmegy Vegasba.

Őket még itt is megcsodálta a benzinkút népe

Konklúzió: jó dolog januárban jönni erre a környékre, mert az otthoni időhöz képest csodás itt minden, de mivel a nap lemegy fél ötkor, s mivel mindenhez órákat kell vezetni, ezért egyszerűen nem fér bele, hogy az ember megnézze, amit eltervez. Szóval letettünk arról, hogy elmegyünk a szintén három órányi folyamatos autózásra levő Zion Nemzeti Parkba, mert nem bírunk olyan korán kelni, hogy időben ott legyünk, ne egy rohanás legyen az egész és aztán ne este kelljen visszavezetni. Úgyhogy ma felkapjuk Oliverdát (Prohardver), aki tegnap este érkezett és elugrunk a viszonylag közel levő Red Rock Canyon felé, amit rettentően ráérősen és nyugodtan fogunk megtekinteni.