Ne számíts semmi nagy dologra, mert csalódni fogsz. Nagyjából mindenkitől ezt hallgattam Las Vegas kapcsán, aki engem megelőzően bejárta a Mobilarénánál már-már szokásosnak mondható amerikai körtúrát, és ez bizonyos szempontból igaz is: azt az élményhalmazt, amit egy Death Valley, egy Valley of Fire vagy pláne egy Zion látványa és főleg atmoszférája ad, azt városi kaland szinte biztosan nem fogja, ám visszaemlékezve azt gondolom, a két másik nagyvárossal (Los Angeles, San Francisco) szemben nincs szégyellnivalója a nevadai buliközpontnak.

El sem tudtam képzelni, milyen lehet ez a város nappal: mint az kiderült, nem is lett volna érdemes [+]

Egyesek a világ szórakoztató központjaként említik, mások a bűn városának hívják, egy dolog azonban biztos és mindkettővel összefügg: ez a hely éjszaka él. Nappal érkeztünk meg Las Vegasba, és a CES miatt is rengeteget láttunk a városból napközben: volt szerencsém megfigyelni, hogy olyankor bizony tényleg lehangoló, illúzióromboló a kép. Innen-onnan, ilyen-olyan minőségben lemásolt épületek, direkt nehezített gyalogosközlekedés, kaotikus iránymutatók és általános rendezetlenség elegye zavarja az embert.

Itt még némi nem-értéssel a fejemen: később aztán megéreztem, mi ebben a jó (Háttérben hotelünk, az Excalibur) [+]

Ha előre egyeztetett időpontokról van szó, nem jellemző rám a késés, ám Las Vegasban sok mindent "bepótoltam" ezen a téren. Utólagos tanulságok:

• A navigációs szoftverek nem képesek pontos gyalogostérképet adni Vegasban, a kalkulált időket pedig minimum duplázni érdemes fejben, ha valaki nem autóval akar eljutni valahova.
• Ha a szállodád ablakából látod a másik szállodát, akkor ne gondold, hogy 20-30 perces sétával abszolválható a táv, sokszor még az sem elég, ha egy órát számolsz rá.
• Érdemes követni a hoteleken belül a feliratokat, ha biztos vagy benne, hogy jó irányba tartasz, de gyűjtsd össze fejben az összes angol szinonimáját a látott írásnak, ez egy bevett trükkjük a helyieknek arra, hogy összezavarjanak: a végén úgyis megunod és leülsz játszani valamelyik géphez, ha nem konkrét céllal mész valahova. Márpedig mi nem nagyon láttunk Vegasban olyan embert, aki célirányosan lépkedett volna bárhova, és nem volt CES-es badge a nyakában.
• Előre fogadd el: a Strip nevű főutcán hiába mész az egyik oldalon valahova, szinte biztos, hogy valamiért majd át kell menned néhány gyalogosfelüljárón a másikra és vissza, illetve bizony a hoteleket is ráépítették az útra, tehát bizonyos helyeken esélytelen vagy átjutni anélkül, hogy át ne menj egy-két zavaróan egyforma világítással kialakított, továbbá tipikus, felismerhető pontoktól mentes, szimmetrikus kaszinón.

Ám, ahogy a munka véget ér, leszáll az este és mindent hatalmába kerít a mesterséges fény, Las Vegas elkezd nagyon érdekes lenni. Jó eséllyel nem az fogja lenyűgözni az embert, hogy csináltak egy 1:2 arányban leképzett Eiffel-tornyot, nem fogja magát Egyiptomban érezni az ember egy piramis láttán, és még a fedett, hotelen belüli Velencében látott gondolásoktól is legfeljebb csak a cipőorrát fogja nézegetni az európai szem, hátha akkor elmúlik a kín, viszont az egész városnak van egy olyan flow-ja, ami beszippantja a szervezetet, főleg ha ez a folyamat némi sör- vagy bormámorral is meg van segítve.

Velence-másolat? Vegasban még el is dönthetjük, hogy kint vagy bent kérjük! [+]

A Stripen sétálgatva felderenghetnek az Ocean's Eleven vagy a Másnaposok egyes jelenetei, de jó csak úgy elmerengeni a Belaggio előtti hatalmas, ritmusra játszó szökőkútja előtt állni, vagy épp a négyemeletesre felhúzott M&M's márkabolt mozgólépcsőin feljebb és feljebb haladni, azon gondolkodva, hogy mi a francot tudnak még mutatni a mindenki által ismert drazsé márkanevével. A buliváros új központja akkor a legjobb, amikor az embernek épp fogalma nincs, hol van épp benne.

Konkrétan mindenhol ez van. A fotót reggel csináltam, este nyilván képzeljünk ide rengeteg embert [+]

A kaszinók és a játékgépek mennyisége meglepő, azonban változatosnak semmiképpen nem lehet mondani a felhozatalt: szerintem nagyjából harmincféle gép lehet mindenhol, ezek viszont olyan elképesztő volumenben vannak jelen, hogy az valami döbbenet.

Én a magam részéről szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a nagyjából 40 befektetett dolláromból bőven 100 fölötti végeredményt csináltam, de szerintem ha a Laci-Brigi-Bog-Ákos összeredményt vizsgáljuk, akkor talán még a nullszaldó is optimista feltételezés lenne, és bizony én is zárhattam volna több nyereséggel, ha tényleg abbahagyom akkor, amikor elkezdtem azt érezni, hogy ideje aludni menni.

Többször próbáltunk szerencsét Boggal közösen, de valakinek sosem adta ki [+]

Nyilván a többség egyébként nem olyan tétekben játszik, amikben mi tettük, szemtanúi voltunk annak, miként lehet a rulettasztalnál 3,5 perc leforgása alatt 3-400 dollárt elveszíteni, és bizony a különválasztott, nagy tétes asztaloknál és gépeknél is rendszeresen ült egy-két ember. Arányok szintjén: míg a többség 8-80 cent közötti alapon pörgeti meg a félkarút Vegasban, addig a nagy tét minimum 5 dolláros pörgetéseket jelent, és ebből egy perc alatt gond nélkül összejöhet 20-25. Szerintem egyébként az anyagiakat érdemes ilyenkor félretenni, meghatározni egy összeget, amit bárhol elmulatna az ember egy óra alatt, és azzal játszani, kizárólag az élmény és a hangulat kedvéért.

[+]

A többiek érdeklődésének hiányában egyik este egyedül keltem útnak, hogy megnézzem a Hard Rock Hotel ereklyéit (ezek szerintem magyarázat nélkül is elmondanak mindent a fenti képeken) és a Fremont street nevű utcát, amire sokan a régi Vegasként hivatkoznak, ahogy az a nagyjából velem egyidős Casino című filmben is látható. Míg a Stripen gyakorlatilag csak turistákat láttam, a Fremont street egy, a lakóövezet környékén épült buliutca, ahol rengeteg helyi is megfordul.

A Fremont street egyik zebrája, ahol az ember ráeszmél arra, hogy nem egy épületen belül van [+]

Az embernek kissé ambivalens érzése van, hirtelen el sem tudja dönteni, hogy kül- vagy beltérben van-e, előbbiről a keresztirányú autóforgalom utal a jelzőlámpákkal és a zebrákkal, utóbbiról viszont a bárpultok és a teljesen fedett, felülről erős mesterséges fénnyel irányított hangulat győzi meg az agyat. Mindenhol másmilyen zene szól (ráadásul jellemzően élők, színpadon), minden háznak más a hangulata, és persze játékgép itt is minden mennyiségben megtalálható. Nehéz nem észrevenni az egész utca fölött húzódó zip line-t, aminek köszönhetően folyamatosan hason csúszó turistákat látunk magunk fölött körülbelül 12 méterrel.

Luxusboltokból és giccsből jut bőven [+]

Rengeteg minden kimaradt még Las Vegasból: lehetett volna menni egyet a hullámvasúton vagy a világ legnagyobb óriáskerekén, és persze biztos rengeteg egyéb hotelbe belépve is akadna még érdekesség, mindazonáltal azt érzem, hogy meg tudtam érteni a várost, ami ugyan művi és nagyon egyszerű érzékekre hat, mégis jó benne lenni. De csak addig, amíg nem kell menni sehova, mert használható tömegközlekedés nincs, az autózás kaotikus, a gyalogos pedig csak nézelődő lehet, közlekedő aligha.