Újságírói szempontból kicsit merésznek tűnt az IFA második sajtónapjának estéjére tenni egy igen nagyszabásúnak ígérkező rendezvényt, de hát nyilván azért sem hagyhattuk ki az Alcatel összejövetelét, mert új termékekről is lehullott a lepel, azokat pedig kutya kötelességünk megírni. Ez persze a hivatalos magyarázat, de azért mindhárman számítottunk arra, hogy itt nem a Hero 2 és a Hero 8 körül fog forogni a világ, hiszen az este további részében egy bizonyos Avicii ad koncertet. Utólag én azt mondom, hogy nem véletlenül nem volt korábban fogalmam róla, hogy ki ez a baseballsapkás csávó, de Legendd valószínűleg más véleményen lenne, ha végre annyira össze tudná magát szedni, hogy kerek mondatokban kommunikáljon.
Gyorsan essünk túl azon, amin mi is gyorsan túl akartunk esni: a sajtóbemutató. Kicsit alulméretezett széksormennyiséget helyezett el a szervező a Kraftwerk nevű, egyébként bődületesen nagy, régi ipari csarnokban, aminek az okát sem ott, sem azóta nem értjük. Egy akkora és olyan jellegű épületről van szó, mint a Millenáris melletti egykori Ganz csarnok, csak egy kicsit jobb állapotban leledzik. A médiának szóló prezentációt az Alcatel elnöke tartotta, aki egy kifejezetten jókedélyű fickónak tűnt, de voltak olyan pillanatai az előadásának, amikor némiképp belassult és hosszan keresett olyan angol kifejezéseket, mint a "need". Csöppet úgy éreztem magam, mint amikor Eric Moussambani (az angolna) olimpiai produkcióját láttam, abszolút szimpatikus volt a csávó, hogy megpróbálta, és roppantul drukkoltam neki, hogy végig is érjen.
Elég előrelátóan a sajtós prezi előtt nem adtak a népeknek sört. Utána viszont csapolták bőszen, miközben felbukkantak ilyen fingerfoodnak nevezett, tányér nélküli ehető kaják, például kicsi nyárson gyömbéres csirkemell, amiből mindannyian kértünk is. Bocha forradalmi módon állt neki, hogy megtömje csöpp bendőjét, az első harapással sikerült megoldania, hogy a fél csirke lepottyanjon, de reflexből megpróbálta azzal a kezével elkapni, amiben mellesleg egy pohár sört tartott. Ennek igen triviális eredménye született, a sörben érlelt csirkemell falatka, amely látványos attrakció volt, de későbbi fogyasztásra mind a sör, mind a csirke alkalmatlannak bizonyult. A magam részéről roppant jól szórakoztam, szegény leány, aki felénk vetődött egy újabb tál csirkemellel, nemigen értette, hogy megpillantása nyomán miért robbant ki belőlem a röhögés.
[+]
Némi iszogatás és cseverészés után elkezdődött Avicii koncertje. Akárki lehetett volna amúgy, valahol a távoli magasban egy fickó sziluettje látszott néha a látványos fényeffektekkel tarkított szeletelés közben, amit igen masszív hangerővel toldottak meg a szervezők. Igazából zenéről vitatkozni viszonylag felesleges, bár ehhez el kéne jutnunk arra pontra is, hogy a produkciót zenének nevezzük. Miután nekem ez egy óra után sem sikerült, ezért Bochával úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a rendezvény területét, de Legendd addigra bent pogózott a tömeg közepén és ismeretlen mennyiségű alkoholos folyadékot vett magához, így aztán nem meglepő módon úgy döntött, hogy még maradna.
Így kezdődött a koncert [+]
Mi is éjfélre estünk be a szállásra, Bocha az alvás mellett tette le a voksát (bár még összeütött mindkettőnknek egy melegszendót), én még a Lenovo Vibe X2 hírt és a hozzá kapcsolódó videót megcsináltam, s pont kitettem 01:45-kor élesbe, amikor belehasított az éjszakába a kapucsengő, Legendd meglepő módon hazatalált. A harmadik emeletre lépcsőn kellett feljönnie, direkt kinyitottam neki az ajtót, mert félő volt, hogy rossz helyen hagyja el a fordulókat, de betalált, roppant vidám volt, felverte Bochát, dehonesztáló kifejezésekkel illette merő kedvességből, némi dömper jelleget felvéve közlekedett a hajlék helyiségei között (such as fürdőszoba, konyha, háló), majd meglehetősen rövid úton elcsendesedett.
Másnap estére ennyire szedte össze magát. Nulláról indulva nem is rossz.
Nos, a reggeli fejét azt érdemes lett volna látni. Mi sem voltunk fickósak, de 9-től már dolgoztunk, 11 tájban pedig elhagytuk a hajlékot, mondtam az éjjeli veretőnek, hogy azért egy-két hírecskét írjon már meg miközben magához tér, majd kövessen minket a kiállításra. Délután három is elmúlt, mire megérkezett, de ez is pusztán annak köszönhető, hogy némi telefonos noszogatás hatására harmadszor is felébredt és összekaparta magát. Pedig tegnap este még égre-földre esküdözött, hogy nyugalom, ő ott lesz másnap a szeren és minden gond nélkül ontani fogja magából a megírnivalót. Az Alcatel egyik magyarországi főkolomposa ott maradt tegnap este a buli végéig, amikor másnap a standon jártunk Bocha pajtással, akkor nem győzte bizonygatni, hogy srácok, tényleg semmi gond nem volt Legenddel, tényleg, de tényleg. Aztán kiderült, hogy neki köszönhető, hogy a jómadár nem kezdett el éjszakai buszokat keresni, hanem ráállt arra, hogy fogjon egy taxit. Ha nem így történik, akkor fogalmam sincs, hogy mikor esett volna haza, így viszont most jó egy hétig simán tudjuk ezzel oltani, konkrétan bármikor, bármilyen körülmények között. Neki nagy élmény volt Avicii, nekünk pedig nagy élmény volt látni az ébredését.
