Az Apple Phone 3.0 szoftverfrissítéssel kapcsolatos legfontosabb momentum tulajdonképpen nem az, hogy vágólap, MMS vagy száz más újdonságot hoz, illetve ezer új programozói interfészt, hanem az a tény, hogy valamennyi iPhone tulajdonos számára ingyen, míg iPod Touch tulajdonosok számára mindössze 10 dollárért lesz elérhető, vagyis az iPhone tulajdonosok biztosak lehetnek abban, hogy telefonjukat nem kell egy-két hiányosság miatt egy újabb modellre cserélniük, hiszen a gyártó által kínált folyamatos frissítések újabb és újabb funkciókkal gyarapítják azt, vagyis a „régi” modelljük szoftveresen mindig frissülhet. A stratégia különösen előnyös a fejlesztők számára is, hiszen gyakorlatilag biztosra vehetik, hogy a piacon lévő valamennyi Apple mobil a legfrissebb operációs rendszert használja, így nincs szükség többféle szoftveres verziók támogatására.

Az Apple számára ezek a frissítések a vásárlók megtartását jelentik, hiszen az elégedett vevők nem olyan hamar gondolkodnak el azon, hogy a számos új funkciót kínáló ajánlatok közül melyiket válasszák. Az, hogy más gyártók miért nem tudnak hasonló okostelefon stratégiával előrukkolni viszonylag egyszerű: az Apple számára a legtöbb pénzt nem a készülékek, hanem a hozzá tartozó extra szolgáltatások értékesítése jelenti, vagyis nem különösebben áll érdekében újabb modellek garmadájával előállni.

A RIM az Apple-höz hasonlóan saját maga készíti az operációs rendszert és a telefonokat is, mégsem kínál ilyen volumenű szoftverfrissítéseket. Ennek oka részben az, hogy a szolgáltatások értékesítéséből kevesebb haszna keletkezik, mint újabb modellek eladásából, másrészt viszont a rengeteg különböző, szolgáltatói igényekhez igazított modell mindegyikéhez jóváhagyatni egy-egy újabb, teljesen átdolgozott operációs rendszert hosszú hónapba tellene. A RIM szerint legalábbis az ok a szolgáltató jóváhagyási procedúra időigénye, de furcsa módon a száznál is több partnerszolgáltatóval együttműködő Apple számára ez nem jelent akadályt.

A Windows Mobile esetén a helyzet még komplikáltabb, hiszen a hardver és a szoftver más cégek műhelyében készül, ráadásul a Microsoft a saját fejlesztési ütemtervét is képtelen tartani. A Nokia esetén a helyzet szintén felemás. A finn óriás rendszerint frissíti felsőkategóriás termékvonalának Symbian rendszerét, bár nagyobb verzióugrást nem tesz lehetővé és sajnos a frissítés is meglehetősen macerás. Egyrészt csak hírportálokon lehet értesülni az újabb szoftver érkezéséről, másrészt nem minden készülék kínál közvetlenül telefonon történő frissítést.

A Google még nem tudni milyen stratégiát választ majd, de annyi bizonyos, hogy az Apple megoldása a lojalitás megteremtése szempontjából egészen biztosan követendő példa lehet.