Ez a Mobilarena tizenegyedik útja az MWC-re. Mondhatni, hogy ez feltételez egyfajta rutint, de bizonyos dolgokra egyszerűen nem lehet felkészülni. Mert egyébként a reptérre érkezés mintaszerűen zajlott, a biztonsági vizsgálatnál csak a Bone-nal kekeckedtek (vegyed le a pulcsidat, minek, mert le kell, aztán meggyűrögették neki kedvesen, hogy nem rejteget-e benne hasist), kicsit késett a gép, de ez tökmindegy, felszálltunk, repültünk, leszálltunk, sima ügy.

Aztán kijöttek a futószalagra a bőröndök, mindenki hozzájutott a féltő gondoskodással kezelt csomagjához, egyedül Bone arca volt bosszús. Illetve nem, mert az ő arcjátéka Steven Seagal szintjén van ilyenkor is, viszont amit a szájával mondott, az már valóban nem volt gyerekjáték, ugyanis az ő bőröndje olyan állapotban érkezett meg, mintha csoportos erőszakot követett volna rajta el egy hordányi elefánt. Tiszta sár volt, itt-ott csavarni lehetett volna belőle a vizet, a fogantyúja kihúzhatatlanná vált, alul pedig valami, valamik, vagy valakik meggyalázták a zipzárt, ott szétnyílt és konkrétan a bőröndség alapvető funkcióját nem volt képes teljesíteni, lévén ha nem lett volna benne akkurátusan bezacskózva minden, akkor ömlött volna kifelé belőle a szajré.

[+]

Úgyhogy a spanyolajkú Legendd és a károsult elmentek bejelentést tenni, jegyzőkönyvet felvenni, mi közben Bocha pajtással elindultunk a szállást átvenni, mert Emiliát nem akartuk megváratni. Ott is rendben ment minden egy ideig, megtaláltuk a hölgyet, aki roppant kedves volt, mindent elmondott spanyolul (de egy lakás bemutatása relatív kevés szókincset igényel), itt a fürdő, itt a klotyó, itt a konyha, szuper. De egy szoba hiányzott. Már úgy értve, hogy én három hálószobás kecóra fizettem be, kaptam róla képeket is, de egy emeletes ágyas szoba konkrétan nem volt. Ezt a sekélyes spanyol tudásunkkal nem tudtuk elmagyarázni, úgyhogy Emilia el, én pedig nekiálltam túrni a levelezésem, hogy most én vagyok ekkora retardált tök, vagy tényleg kéne lennie még egy helyiségnek.

Az erkélyünk

És nem, nem voltam majom, ott volt a fotókon, úgyhogy amikor befutott Legendd, akkor a kezébe nyomtam a telefont, hogy most akkor lesz szíves felhívni Emiliát, habla-habla és mondja meg neki, hogy szüljön ide még egy szobát. Ami egyébként nem volt lehetetlen feladat, mert találtunk egy lelakatolt ajtót (ami simán úgy nézett ki, mint egy sima szekrény), ledes villanóval bevilágítottunk és egy emeletes ágy sziluettje sejlett fel, úgyhogy Emilia visszajött, volt nála egy akkora kulcscsomó, amivel láthatóan Barcelona bármely ingatlanába be lehetett volna jutni és feltárult a szoba. És én egyelőre semmiféle racionális magyarázatot nem találok arra, hogy miért volt lezárva.

Bejutottunk a titkos szobába [+]

És közben ugye lezajlott a Bone-bőrönd kalandregény is, amely jegyzőkönyv felvételével zárult, valamint azzal az ígérettel, hogy küldenek egy új bőröndöt. Majd. Magyarországra. Igazán remek megoldás, a cuccai majd teleportálnak, nyilván, egyelőre egy roppant igényes szigszalaggal van ideiglenesen fixálva a holmi, ennél már láttunk csinosabb poggyászt. De van biztosításunk is ám, szóval azzal is futunk egy kört, mert a “küldünk majd valamikor egy bőröndöt” ígéret relatív kevés támpontot ígér időben és a cserebőrönd méretét és minőségét illetően. Inkább beszerzünk egyet mi magunk, a biztosító azért van, hogy kiperkálja, ha csak azt nézem, hogy az elmúlt 11 évben mennyit perkáltunk mi befelé, még akkor is mi vagyunk mínuszban.

De.

De most, hogy tényleg van elég szoba, most hogy végül tényleg megérkeztünk, most már elmondhatjuk, hogy egyébként a helyzet király. Van egy tényleg nagy asztal a nappaliban, cirkófűtés(!), ami Barcelonában igen ritka (és működik is), külön klotyó, mosógép, hajszárító, vasaló, szekrények, az ágyak is jónak tűnnek, a lakás maga pedig a Plaza Universitat sarkán helyezkedik el, ami lokáció szempontjából több mint kiváló. A net viszont jelzésértékű, de holnap veszünk egy sok gigabájtos feltöltőkártyás SIM-et, routert hoztunk, baj nem lehet. Sőt, remélhetőleg direkt azért indult így ez az egész, hogy innentől olyan MWC-t éljünk át, amiről érdemes is lesz sokat írni. Ja, és:

[+]