A Rakuten nevű céget itthon nem sokan ismerik. Tök őszinte leszek: nekem sem volt róluk fogalmam egészen addig, amíg fel nem hívtak, hogy ha pont ráérek, akkor mehetek egy Barcelona meccsre, illetve egy fogadásra. És akkor nekem is összeállt, hogy a Rakuten az a japán digitális piactér, amely megvette a Vibert, nem mellesleg pedig 5 éves mezszponzorációs szerződése van a katalán csapattal. És ha már Mobile World Congress, akkor ezt a két dolgot simán össze lehet kapcsolni.
Ennyien voltunk... [+]
Szóval nagyon boldogan mondtam igent mindkét eseményre, amíg ki nem derült a számomra, hogy a meccs szombaton van, én meg vasárnap érkezem. Úgyhogy arról fájó szívvel lemondtam, annyi vigaszom volt, hogy tavaly pont erre a meccsre elmentünk a csapattal (és az a szórakoztató, hogy még az eredmény is ugyanannyi lett, mint egy éve), viszont a hétfői fogadást nem akartam kihagyni még úgy sem, hogy nulla darab embert ismertem a megjelentek közül, pedig megjelentek úgy 300-an. Ami sok.
Ezt sok csapat szeretné a vitrinben látni [+]
Már csak azért is sok, mert a helyszín a Barcelona múzeumának legbecsesebb terme volt, a Trophy Room, ahol az összes, a klub által összegyűjtött serleg és relikvia vitrinekben sorakozik. Jártam már itt, de akkor pénzt fizettem ezért, most viszont a BL-serleg mellett tolhattam a camembert sajtot az arcomba, de addig történt azért pár dolog.
Egyrészt eleinte leginkább nem történt semmi. Öltönyös testek feszültek egymásnak, frissen borotvált, nagyon fontosnak tűnő fejek beszélgettek egymással, aztán hirtelen felbukkant egy műsorvezető, aztán két freesytle focista, majd jött Mickey Mikitano, a Rakuten elnöke, aki színpadra hívta a sztárvendégeket, az FC Barcelona elnökét, Pique-t és Ter Stegent. Akik nem sokat tettek hozzá a dolgokhoz, de Pique legalább vicces volt. És sokkal magasabb, mint a tévében.
Két elnök, két játékos [+]
És ennyi. Láthatóan az öltönyös horda egy jelentős része megpróbált a két focistához közelebb férkőzni egy közös szelfi reményében, magam is mozogtam ebből a célból, aztán hirtelen a játékosok igen magas tempóban elindultak, követték őket 30-an, eltűntek egy ajtó mögött, nekem meg azt mondta a kislány a kilincset fedezve, hogy ez itt very VIP. Én meg nem. Úgyhogy kimentem a teraszra, ami nem is terasz volt, hanem a sadion egy szeletkéje, aztán kerestem valami elfoglaltságot és belefutottam abba a freestyle focistába (Javier), aki csinálta a show-t pár órával korábban. Beszélgettünk kicsinykét, aztán szerzett egy labdát és mutatott pár trükköt, kiderült, hogy ő nyilván nem FCB-játékos, hanem inkább showman, hívják ide-oda, fellép mindenfelé rendezvényeken, van tök profi weboldala is.
[+]
Miután mással amúgy sem tudtam beszélgetni, ezért megkérdeztem tőle, hogy mi lesz, ha megöregszik. És nem vette zokon, mondta, hogy akkor majd gyerekeket szeretne focizni tanítani és - komolyan ezt gondolom - abszolút alkalmasnak tűnt erre emberileg, annyira közvetlen volt, mosolygós és barátságos. Dekázni pedig okvetlenül jobban tud, mint az emberek 99%-a. Elfelé menet megkérdeztem a biztonsági őrt (miután átvettem az ajándékot: egy Barca mez és Mickey Mikitano könyve arról, hogyan legyünk sikeresek - ezt Legenddnek ajándékoztam, hátha), hogy merre van a metró, azt mondta, hogy left, elindultam balra, majd a metszően hideg szélben 15 perc séta után visszaértem a stadiont megkerülve pont ugyanoda, úgyhogy elindultam szembe és egyből kijutottam, de ezt külön köszönöm utólag is.
