10 percet vártam Bone-ra hajnalban a kapu előtt, mire kirángatta a bőröndjét és el tudtunk indulni a reptérre. De pont abban a percben léptünk be a terminálra, amikor megnyitották a poggyászfeladást, szóval ez már jó jelnek tűnt. Más kérdés, hogy a dolog nem haladt dinamikusan, a WizzAir valami öt levelet küldött az elmúlt napokban, hogy mindenképpen töltsük ki a spanyol hatóságok által elvárt formot, aminek egy QR-kód az eredménye, hogy egyáltalán felszállhassunk a gépre, és tök evidens volt, hogy az utazóközönség egy látható szegmensre ezt figyelmen kívül hagyta, szóval beálltak a sorba, aztán a checkin pultnál nyúlt meg az arcuk és mehettek a végére, hogy telefonon kitöltsék a formot, mire sorra kerülnek megint.
Itt már haladunk a repülőgép felé [+]
De ettől eltekintve minden rendben volt, az a 20 perces késés, amit a madár összeszedett pont mindegy volt nekünk, még utascsövet is kaptunk Barcelonában, mire leértünk a csomagkiadóhoz (és bemutattuk a QR-kódot a hatóságoknak egy hőmérséklet-ellenőrzést követően) már ott figyeltek a bőröndök. Úgyhogy összekapartuk magunkat, aztán majdnem sétáltunk feleslegesen egy csomót, mert én úgy emlékeztem, hogy a másik irányban van a vonat, de Bone résen volt és felülbírált. A vonat pedig egyből indult is, 30 perc múlva már a Clot-Arago állomáson szálltunk le, a bérelt kégli ugyanis a sarkon van. A tulaj ugyan nem volt ott, de a ház alatti étteremben (Fortaleza) ott volt a kulcs, szépen elosztottuk a szobákat, mire ezzel végeztünk be is futott Mireia, elintéztük a papírmunkát, lett net (100/100), úgyhogy némi tollászkodás után le is mentünk burkolni a már említett egységbe.
Késői ebéd, de megérte rá várni [+]
És az nagyon jó volt. Spanyol-only a menü és a pincér-tulaj szókincse is, de egy roppant kedves ember, aki emlékezett rám, mert tavaly nyáron többször is ültünk kint az utcán Bochával, Lacival és Ákossal. Hosszas Google-translate után rendeltünk és rögtön meg is volt a hangulat a chorizóval, a kagylóval és a báránnyal, szóval na, megérkeztünk. Úgyhogy kapásból aludtunk is kicsinykét némi közértkör után, aztán Bone és Brigi összeszedték magukat és tettek egy esti kört a Sagrada Familia felé, útba ejtve argentín éttermet és valami kézműves sörboltot. Ezt én kihagytam, mert tökre diétázom, meg amúgy is volt egyéb dolgom online, de estére még összeverődtünk kicsit egy üveg bor mellett, de aztán mindenki aludt békésen.
Tájkép [+]
Brigi volt a reggeli első kelő, hogy aztán rögtön eszkalálódjon a probléma a fürdőszobában, ugyanis tusolt egy átlagos hosszúságút, de ez már simán elég volt ahhoz, hogy ne menjen le a víz, hanem átbukjon a zuhanykabin peremén és ellepje a nappalit, szóval én már arra keltem, hogy a hölgy nagy erőkkel felmos, az alsó szomszéd pedig csönget, hogy talán egy darabig inkább ne tusoljunk. Úgyhogy felhívtam Mireiát, aki egy órán belül meg is jelent egy katalán Mr.Muscle társaságában, öntögettük együtt a gélt a lefolyóba, most épp írom ezt a bejegyzést, amíg várom a hatást, noha meggyőződésem, hogy ez tüneti kezelés, de Mireia szerint ez itt a normál ügymenet és a takarító személyzetnek ki van adva parancsba, hogy minden vendég után ugyanezt a procedúrát játsszák végig, mert különben kisnyúl. Ha nem oldjuk meg a problémát ezzel, akkor jön a handyman, aki majd remélhetőleg szétveri a fürdőszobát, de ezt jó lenne elkerülni, mert egyébként a hajlék tökéletesen megfelel a célnak, jó helyen van, tágas, gyors a net, szóval reménykedünk.
Megoldás [+]
Tehát itt ülök egymagam, a másik két jómadár megint elment csavarogni, van valami listájuk, hogy mit néznek meg, de őszintén elvesztettem a fonalat, mindenesetre ők majd maguk írják meg az élményeiket valamikor, mondjuk érdemes lenne este 11 előtt megtenniük, mert Legendd (aka Tamás Zsolt, aka dr.) akkortájt érkezik, hogy itt húzza meg magát, mielőtt egy másik szállásra továbblép, tehát gyanítom, hogy ma hosszabban leszünk ébren... (És időközben a lefolyó valóban korábbi kapacitásának többszörösét tudja hatékonyan a csatornarendszerbe vezetni, szóval mindenki tusolhat kedvére.)
