Bevezető

Ha nagyon akarom, akkor igenis van logika a Xiaomi termékkínálatában, amit ellepnek a Redmi Note-ok és a Poco izék, de a csúcs felé haladva egyre letisztultabb a történet. A Xiaomi 14 például a Galaxy S24 ellenfele, nagy tudású, friss, de mégsem óriási péklapát, ráadásul ez most már kezd konzisztens lenni, mert a Xiaomi 13 is ugyanezen az úton haladt, de már a Xiaomi 12 is ezt képviselte egy csöppet még kisebb házban. Viszont ha már előkerült a Samsunggal való párhuzam, akkor első blikkre hasonló az érzésünk a tavalyi és az idei Xiaomi-t összehasonlítva, mint a Galaxy S23 és S24-et nézegetve: ami bevált, ahhoz inkább nem nyúlunk hozzá.

[+]

Ezzel együtt azt lehet mondani, hogy a Xiaomi 14 több ponton változott egy év alatt, mint amennyire a koreai banda nyúlt a saját csúcsmodelljéhez, nem csak a hardvert aktualizálták, hanem komolyan hozzápiszkáltak a kamerás képességekhez, valamelyest a kijelzőhöz, némiképp az akkumulátorhoz és a töltéshez, valamint hivatalosan ez az első telefon, amin már teljes pompájában ott figyel a HyperOS-re átkeresztelt MIUI — ami egyébként tökre olyan, mint egy MIUI, szóval nem kell megszokni valami vadiúj logikát és grafikát.

[+]

A Xiaomi fixen a világpiac harmadik helyén tanyázik közvetlenül az Apple-Samsung páros mögött, az Európából kiszorult BBK (Oppo, Realme, Vivo, OnePlus) most éppen nem hasít annyira, a Honor és a Motorola pedig még az út elején tart. A Transsion alá tartozó Infinix és Tecno márkák épp csak elkezdték Európában a szárnyukat bontogatni, szóval a Xiaomi 14 legnagyobb ellenfele a Galaxy S24, ami idén éppenséggel nem a hardverrel villant (helló, Exynos), hanem az AI funkciókkal, vagyis lehet esélye a kínai motyónak a mi régiónkban — ha jól sikerült és jó áron adják. Ez utóbbit már tudjuk: 400 000 forintért lehet elhozni itthon az egyféle tárhelyopcióval elérhető masinát, ami 12/512 GB-os kiszerelést jelent, tehát kapásból négyszerezi az S24 induló tárhelyét és több RAM-ot is kínál. Viszont 370-ért már van S24, csak kisebb kapacitással.

Doboz, külső

Az mindenképpen most is a Xiaomi mellett szól, hogy dacára a trendeknek ők nem spórolnak a tartozékokkal. Ez nem csak azt jelenti, hogy megkapjuk a 90 wattos töltőfejet és a hozzá tartozó kábelt, hanem az eddigi bénácska szilikon tok helyett egy fokkal igényesebb, fekete színű védőborítást is csomagolnak a telefon mellé. Korrekt.

Tokban [+]

A készülék mérete gyakorlatilag megegyezik a tavalyi modellével, csak 0,2 milliméterrel vastagabb lett és néhány grammal nehezebb. Ennek leginkább a megnövelt töltési sebesség és a kicsivel nagyobb akkumulátor lehet az oka. A kijelző mérete azonban nem változott, most is 6,36 inchen terül el meglehetősen vékony kávákkal a sík panel, de a felbontás kicsit nőtt 1200 x 2670 pixelre, a fénysűrűség kapcsán pedig szintén előrelépés történt, legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint, amely azt állítja, hogy akár 3000 nites is lehet a pontszerű maximum, nekünk viszont csak 1500 nit körüli értéket sikerült kipréselni belőle, viszont a nem napfénnyel telibevilágított kijelző valamivel magasabb fénysűrűséget kínál, mint a tavalyi megoldás. Akárhogyan is, a napfény alatti olvashatósággal nincs gond — és szerencsére ez a február bővelkedik a napfényben (hogy aztán egy jó áprilisi fagy majd megint nullázza a cseresznyét).

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Noha a méretek kapcsán nincs érdemi eltérés, mégis változott sok ponton az idei modell. Kapásból eltűnt a készülék tetejéről az infravörös port — egy emberként hördültünk fel a szerkesztőségben, hogy aztán kiderüljön, hogy áthelyezték a kameraszigetbe. Ez egyébként nem akkora butaság, eddig előrefelé kellett irányítani a telefont és úgy nyomkodni a kijelzőt, most viszont magunk előtt tartjuk a mobilt és úgy irányítjuk az infrát, kevésbé távirányítós a dolog jellege, de ezt is meg lehet szokni. A készülék tetejéről minden luk és interfész eltűnt, a mikrofon is a kameraszigetbe költözött, a felső hangszóró pedig a káva felső élén dolgozik hátsó kivezetés nélkül — hallani is, hogy az alsó párja valamivel erősebb.

[+]

A SIM-tálca és a Type-C maradt alul, de ez utóbbi már 3.2-es verziószámú, ami fontos előrelépés. Oldalt a gombok helye nem változott, az ujjlenyomat-olvasó továbbra is a kijelző mögött dolgozik, a hátlapon pedig hangsúlyosabb lett a kamerasziget, ami jobban ki is emelkedik a hátlap síkjából, ez a cucc még tokban is dülöngél az asztalra téve. Az IP68-as minősítés megmaradt, a hátlap vagy üveg, vagy pedig szilikon-polimer, az előlapot Gorilla Glass Victus védi, a keret pedig alumínium. Mondanám, hogy az összeszerelési minőség példás, de a bemutató előtt kiküldött tesztdaraboknál bizony előfordult egy teljesen meghökkentő jelenség: a főkamera előtti üveg hajlamos bepárásodni (belülről!), ami ugyan eltűnik néhány perc alatt, de azért ez mégiscsak elég megdöbbentő (nem is beszélve arról, hogy nyilván ilyenkor nem lehet vele fotózni), ezt több tesztelő is említette, szóval éjjel kimentem az erkélyre és voilá. Erre azt hiszem, hogy a “kellemetlen” egy elég finom jelző. A Xiaomi hivatalosan nem kommentálta a dolgot, egyelőre annyit mondanak, hogy vizsgálják.

Hardver, UI

Új év, új Snapdragon, nem meglepő módon ez most a 8 Gen 3, ami ugyan erős, mint a méreg, de okoz sok problémát gyártói oldalon is, mert nem fukarkodik a hőtermeléssel, szóval érdekes volt, hogy a relatív kompakt házban mi lesz a házasság eredménye. A mindennapok során mi csak enyhe langyosodást tapasztaltunk például 4K videók rögzítésénél, de ha ráengedtünk egy komoly sebességtesztet a gépre, akkor már melegedett rendesen, a Wildlife Extreme stresszteszten 71%-os stabilitást tudott csak hozni és a hátlap 40-42 Celsius fokos volt a végén. Ez nem annyira riasztó, de azért érezni, hogy a nem túl nagy készülékház hosszú távon nem tudja az órajelek leskálázása nélkül kordában tartani a hőtermelést. Ez viszont nem fog különösebb gondot okozni, mert még a visszafogottabb órajelekkel is bőven elég gyors marad a telefon, pörög a menü, szépen futnak az alkalmazások is, kizárólag hosszabb távú terhelésnél és nagyon erőforrásigényes játékoknál érezhetünk esetleges megdöccenéseket.

[+]

Hölgyeim és uraim, megjött a régóta beharangozott HyperOS az Android 14-gyel együtt a Xiaomi cuccokra, a MIUI 14.2-t a HyperOS 1.0.1 váltja most — és ez nem csak ezen a telefonon lesz látható, hanem előbb-utóbb minden olyan korábbi modellen is, amely Android 14-re frissül. De ha én egy átlagos júzer kezébe odaadom a Xiaomi 14-et, akkor első blikkre nem fog feltűnni a változás, simán lehetne MIUI 15 is a neve a felületnek, mert körülbelül annyit változott, mint amennyit egy verzióváltásnál nagyjából elvárhatunk. Persze van egy csomó apró módosítás, a vezérlőpultra kikerült a médialejátszó widgete, a lezárási képernyő paraméterezése nagyon szépre sikeredett és sok új opciót is kínál. Kicsit a dinamikus szigetre hajaz, hogy egy csomó rendszerszintű értesítést úgy mutat a felület, hogy egy fekete sávval elmaszkolja a kijelzőbe lyukadó szelfikamerát és körérakja a szöveget. Az AOD-t, az ikonokat, az értesítési effekteket és az ujjlenyomat-olvasó grafikáját egy közös felületről indulva szerkeszthetjük, kicsit matattak az időjárás alkalmazással, a galériában pedig a fotókon levő tárgyakat és embereket ki lehet jelölni és a háttér nélkül továbbküldeni.

[+]

A lebegő ablakok tetején van egy új menü, amellyel gyorsan osztott, vagy éppen teljes kijelzőre állítható a tartalom. Elvileg a háttérben is vannak trükkök, nem annyira szigorú a memóriakezelés, de 8-10 appot a MIUI is simán megtartott a memóriában. Van a beállítások között egy “csatlakoztatott készülékek” új menüpont, ami elvileg mindenféle HyperOS rendszerű készülék összekapcsolására hivatott, de az EU verziónál ez egyelőre csak tabletekkel lehetséges, az ázsiai piacon ennél jóval komplexebb beállítási opciók adódnak. Persze egy csomó alkalmazás kapott újrarajzolt ikont, kicsit kevesebb az előre telepített app, de azért akad bőven olyasmi, amire nincs mindenkinek szüksége (Booking.com, Spotify, TikTok, LinkedIn), a vezérlőközpontban fentebb került az okosotthonos vezérlő és egy oldalnyi gyorsikont kapunk csak (az meg elég igénytelen, hogy ennek a felületnek az alja rálóg a virtuális navigációs gombokra), átvariálták a biztonsági beállításokat, de egy csomó beharangozott újdonságot mi itt az európai piacon egyelőre nem láthatunk, nincs a galériában ajánlott tartalom, nincs mintával védett kikapcsolás, nincs meg a HyperOS kommunikációs arzenálja más eszközökkel való együttműködéshez, mi nem tudjuk törölni a gyári appokat sem.

[+]

Amit eddig szerettünk, az hiánytalanul megvan. Az alapos testreszabhatóság, a rejtett kis trükkök (hátlapi koppintáshoz rendelhető parancsok, gesztusvezérlés, az alkalmazásváltóban levő ablakok elhomályosítása, lebegő labda, ujjlenyomat-olvasós pulzusmérés, megcserélhető gombsorrend, Mi Megosztás, duplakoppos felébresztés és még lehetne sorolni) nem tűntek el, de akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, ez itt egy MIUI, ami egy alapos ráncfelvarráson esett át úgy, hogy az EU ROM számos változást egyszerűen nem vezet be egyelőre. Viszont örömmel jelentem, hogy egy fia reklámmal sem találkoztam még a gyári alkalmazásokat használva sem (Mi Video, Zene, Galéria, Témák), viszont az továbbra is a júzer dolga lesz, hogy a random az arcába nyomott segítő szándékú értesítéseket blokkolja (ezt állítsd be, azt töltsd le, ezt használd, ez ilyen frankó). A kérdés most az lesz, hogy a Xiaomi mennyi olyan funkciót old majd fel lépésről-lépésre, ami elvileg már megvan a HyperOS-ben, mennyire lesz majd tényleg ez a felület olyasmi, mint amit a Huawei akart a Harmony-val (sokféle eszközön fut valamilyen formában és ezek könnyedén kommunikálnak) és persze izgalmas lesz, hogy a minimum 4 évnyi főverziófrissítés milyen ütemben érkezik majd a jövőben meg ezekre a gépekre.

Kamera

Jelentősen átalakult a kamerás felhozatal a tavalyi modellnél látottakhoz képest. Bár papíron a főkamera felbontása változatlan (50 megapixel), ez egy jóval nagyobb szenzor, egy vadiúj megoldás az Omnivision műhelyéből (OVX9000 a.k.a Light Fusion 900), mérete 1/1,31 inch, az apertúra f/1,6-os, kapott maga mellé egy lézeres autofókuszt és optikai stabilizációt is. Azt mondják, hogy ez az OV50 módosított változata a Xiaomi igényei és a használt Leica lencsék paraméterei alapján, ami nagyobb dinamikatartományt és jobb zajszűrést ígér. A telés modul és az ultraszéles kamerában dolgozó szenzor is egy Samsung JN1 (mindkettő 50 megapixeles), előbbi 3,2-szeres nagyítást kínál PDAF-fel és OIS-szel, utóbbi pedig 115 fokos látószöget, de nincs benne autofókusz. Vagyis mindhárom kamera 50 megapixeles és mindhárommal engedi is a szoftver, hogy ekkora felbontású képeket csináljunk:

Főkamera 50 MP:

Zoomkamera, 3,2X nagyítás, 50 MP:

Ultraszéles kamera, 50 MP:

A főkameránál mondjuk vállalható a maximális felbontásban is a minőség, de feleslegesen strapáljuk magunkat, mert ha visszaváltunk automata módra és 12,5 megapixelre, akkor a kezünkbe ad a Xiaomi egy kétszeres szenzorzoomot, amivel nem csak hogy ugyanoda lyukadunk ki, mintha az 50 megapixeles kép közepét kivágnánk, de az algoritmus még javít is az eredményen, érdemes tehát inkább ezt használni, a telés és az ultraszéles modul viszont nem ad több minőséget natív felbontáson, nyugodtan bízzuk rá magunkat az algoritmusra, maradjunk 12,5 megapixelen és kisebb fájlméret mellett, mert annak ilyen eredményei adódnak:

Főkamera 12,5 MP:

Főkamera, 2X szenzorzoom, 12,5 MP:

Zoomkamera, 3,2X nagyítás, 12,5 MP:

Ultraszéles kamera, 12,5 MP:

Az látszik, hogy a főkamera ebben a felbontásban korrekt, van némi élességvesztés a sarkok felé, de összességében az algoritmus ügyesen skálázza le az 50 megapixelt egy jó dinamikájú, színhű és sok részletet megtartó eredménnyé. A 3,2-szeres zoom is sokkal jobb eredményt hoz, mintha a főkamerából vágnánk, de itt már egy fokkal puhább a rajzolat, az ultraszéles pedig leginkább középtájt lesz jó minőségű, a szélek felé haladva egyre mosottabb lesz a produkció. Ha este akarunk szórakozni, akkor is van 50 megapixeles felbontásunk, mert nem kötelező az éjszakai módot aktiválni, de itt sem érdemes ezt erőltetni. Ha az automatikát használjuk, akkor az magától detektálja a sötétebb környezetet és kapcsolja a hosszabb expozíciós időt, ám ha mi direkt éjszakai módra váltunk, de nem indokolt az expozíció megnyújtása, akkor éjszakai módban is villámgyorsan történik a képkészítés.

Főkamera 12,5 MP:

3,2x zoom 12,5 MP:

Ultraszéles 12,5 MP:

A helyzet az, hogy dedikált éjszakai és automatikus módban is megcsináltam ugyanazokat a képeket és nincs lényegi eltérés, a jelenetérzékelő pedig észleli, hogy mikor kell hosszabb expozíciós idő és magától kapcsolja az éjszakai módot. Ha mi magunk erőltetjük rá a rendszerre, akkor ki fogja kapcsolni, ha nem tartja mégsem szükségesnek. A főkamera jól vizsgázik este, a kétszeres szenzorzoom a körülményekhez képest rendben van, a telés lencsével lőtt fotóknál viszont már van zajosodás és bizonytalanság, akárcsak az ultraszéles modulnál. Szelfit a 32 megapixeles előlapi kamerával csinálhatunk, ez úgy fest, hogy koppra ugyanaz a modul, mint amit tavaly is használt a Xiaomi. Kétféle látószög és portrémód is elérhető. A háttérszeparáció egy szenzorral is elég ügyes, a képek pedig teljes felbontásban készülnek:

Videózni akár 8K-ban is lehet (de csak 24 fps-sel), 4K mellett 30 és 60 fps is opció. Ha mindhárom látószöget használni óhajtuk, arra legjobb esetben 4K30 esetén van lehetőségünk, ilyenkor egy csúszkán húzogatva az ujjunkat tudunk közelíteni és távolítani. Nekem nagyon hiányzott, hogy kint legyen három dedikált gomb a normál, az ultraszéles és a telés modul natív nagyításához, elég idegesítő, hogy az embernek ott kell szórakoznia az oldalsó sávval, hogy pont eltalálja azokat az értékeket, amikor nincs digitális nagyítás, hanem a legjobb minőséget hozzák a szenzorok. Videók:

Hát… itt még kéne csiszolni ezt azt. Egyrészt eléggé látványosan más a színvilága és a minősége is a három kamerának, ezt illene konzisztensebbé tenni. Másrészt még a főkameránál is érezhető egy enyhe fókuszvesztés mozgás közben, ami hatványozottan kijön a telés szenzorra váltva, ha a fényviszonyok nem tökéletesek, ugyanakkor viszont a fokozatmentesen állítható nagyítást a főkamera a 3,2-szeres értékig bezárólag jó minőségben oldja meg. A rögzített hang minőségére nincs panasz, de ennél a Samsung és az Apple is lényegesen jobb videóminőséget hoz. Este még inkább kiütköznek az eltérések, a főkameránál is gyakoribbak a fókuszvesztéssel járó hullámzások, a zoom esetén ez nagyon látványos és sok képzaj is társul, az ultraszélesnek pedig nem üti meg a minősége az ebben a kategóriában elvárható szintet. Előlap:

Itt is van némi fókuszálási bizonytalanság az elektronikus stabilizáció miatt, de a dinamika oké, este is hellyel-közzel használható, de ennél is láttunk már jobbat ebben a kategóriában. Zenei fronton sajnos nélkülöznünk kell a jack csatlakozót, kihangosítva pedig úgy 70-80%-os hangerő felett már bántóan torz az összkép, nem tud kiemelkedőt nyújtani a Xiaomi 14.

Adatátvitel, akkumulátor

Egy Snapdragon 8 Gen 3-mal nem lesznek adatátviteli problémáink, minden 4G/5G hálózat támogatása megvan, az összes szabványos WiFi hálózatra stabilan felkapaszkodik a gép, jó a beszélgetési hangminőség, az 5.4-es Bluetooth is minden bigyómmal hajlandó volt beszélgetni, van NFC, végre 3.2-es az USB, plusz ha máshol is, de továbbra is adott az infraport a hozzá kapcsolódó alkalmazással egyetemben. A kétcsatornás GPS mellett GLONASS, BDS, GALIELO, QZSS és NavIC műholdakat is láthat a mobil, a pozíciószerzés villámgyors. Nem hiányzik az eSIM támogatása sem, a közelségszenzor is fizikai, nem pedig virtuális.

[+]

Az akkumulátor mérete valamelyest növekedett, 4610 mAh-ra hízott a telep, ami még mindig nem éri el az iparági átlagnak tekinthető 5000 mAh-t. Az üzemidő eléggé függ attól, hogy mennyire hajtjuk meg a gépet, a tesztidőszakban kapta rendesen a terhelést, de egy dolgos munkanapot ki fog bírni, Full HD videót például 30 órán át tudott lejátszani WiFi-ről streamelve. Ha tölteni kell, akkor a gyári adapterrel ez iszonyú gyors (fél óra alatt csurig lehet rámolni az akkut), amúgy PD3.0 (20 wattos tempó) és QC4 kompatibilis a termék. Vezeték nélkül akár 50 wattos töltési sebesség is elérhető, de ehhez a megfelelő padra lesz szükség, visszafelé pedig 10 wattal tud más cuccokat árammal ellátni.

[+]

Összegzés. Nagyon vegyes érzéseim vannak, mert itt most adott volt a lehetőség, hogy hardverben a Galaxy S24 fölé kerekedjen a Xiaomi 14. És odáig ez stimmel is, hogy az Exynos helyett itt a Snapdragon 8 Gen 3 dolgozik, a tárhely pedig alapáron négyszeres és minden esetben UFS4. Bár az ígért 3000 nitet nem tudtuk kimérni, de így is kellően fényes a kijelző, korrekt a felbontás is, mindenképpen a Xiaominál az előny a töltési sebesség kapcsán, plusz akadnak olyan apróságok, mint az infraport, vagy a jóval nagyobb akkumulátor, a csomagban meglevő töltőfej és tok, de van egy csomó olyan hiba, vagy legalábbis az árszinthez nem méltó megoldás, ami miatt ezek az előnyök nem lesznek annyira lényegesek. A párásodó kamera minimum ciki. Nagyon fontos lenne tudni, hogy ez a tesztelői előszéria hibája-e, vagy simán így ment gyártásba a cucc, mi pillanatnyilag négy olyan tesztre már kiadott telefonról tudunk csak Magyarországon, ahol ez jelentkezett. Nem vagyok kibékülve a videós minőséggel sem, de ez inkább tűnik szoftveres problémának, amin még lehet finomhangolni, akárcsak az automatikus esti mód használatán. Kicsit csalódás a nagy dérrel-dúrral beharangozott HyperOS is, mert a mi régiónknál egy csomó funkció nem elérhető (még), ez inkább egy MIUI 15, aminek azért vannak hasznos újításai. Lehet, hogy csak engem zavar a tokban is az asztalon levő telefon billegése, az infraport áthelyezése pedig szokatlan, de funkcionálisan még mindig oké. A Samsung hét évnyi szoftvertámogatása, a DeX, a hamarosan magyarul is elérhető AI funkciók, a kiegyensúlyozottabb kamera és a kompaktabb méret miatt sokak számára akkor is vonzóbb ajánlat lehet, ha amúgy a 25 wattos töltési sebesség miatt kukoricán kéne térdepelniük. Az S24 sem kapott plecsnit idén, a Xiaomi 14 sem érdemli meg, de egy jobb szoftverrel (ami főleg a kamerát kéne érintse és a HyperOS-t vonzóbbá tegye), valamint a párásodási gikszer megszüntetése után ez is egy jó telefon lesz és ilyen-olyan operátori ajánlatok mellett érvényes választás lehet. Majd.

Bog

Specifikáció

Xiaomi 14

	Külső
	Méretek	152,8 x 71,5 x 8,2 milliméter
	Tömeg	193 gramm
	Készülékvédelem	Gorilla Glass Victus
	Színvariációk	Fehér, fekete, zöld
	Kijelző képátlója	6,36 hüvelyk
	Képaránya	20:9
	Felbontása	1200 x 2670 pixel (460 ppi)
	Típusa, frekvenciája	10 bit HDR10+ / Dolby Vision AMOLED, 120Hz
	Értesítő LED	mindig aktív kijelző
	Biometrikus védelem	optikai ujjlenyomat-olvasó a kijelzőben, 2D arcazonosítás
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Snapdragon 8 Gen 3, 4 nm
	Processzor	1 x 3,3 GHz Cortex-X4 + 2 x 3,2 GHz Cortex-A720 + 2 x 3 GHz Cortex-A720 + 2 x 2,3 GHz Cortex-A520
	Grafikus chip	Adreno 750
	RAM, tárhely mérete	12/256 GB (LPDDR5x / UFS 4.0)
	Memória bővítése	nincs
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/18/19/20/25/26/28/32/66 B38/39/40/41/42/48 5G n1/n3/n5/n7/n8/n20/n28/n38/n40/n41/n66/n77/n78/n79
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	Van
	Bluetooth	5.4 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/6/6e/7 (több csatorna, HotSpot, Direct, Display)
	USB	USB 3.2 (Type-C, OTG)
	Navigáció	A-GPS, GPS L1/L5, GLONASS, BeiDou B1/B1C/B2a, Galileo E1/E5
	NFC	van
	Infra	van
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 14, HyperOS
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	50 MP főkamera (f/1,6, 7P lencsék, 23 mm ekvivalens, OIS, PDAF) 50 MP ultraszéles (115 fokos látószög, f/2,2, fixfókusz, 14 mm ekvivalens) 50 MP zoom (f/2, 3,2X optikai nagyítás, 75 mm ekvivalens, OIS)
	Előlapi kamerarendszer	32 megapixel (f/2, fixfókusz, 5P lencsék, 89,6 fokos látószög)
	Videófelvétel	8K 24 fps, 4K 30/60 fps, 1080p 30/60 fps, 720p 30/60/120 fps, HDR felvétel
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	46100 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	90 watt (adapter a dobozban)
	Vezetékmentes töltés	50 watt, 10 watt töltésmegosztás
	Egyebek
	Sztereó hangszóró, gyorsulásmérő, fényérzékelő, iránytű, közelségérzékelő, giroszkóp, tok és gyorstöltő a dobozban.