Állandó olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy annak idején két Samsung telefon prototípusát is volt szerencsénk egy-egy blogsorozaton keresztül bemutatni a tisztelt publikumnak. Az i900 Omnia kilenc részes bemutatóját rendkívül nagy érdeklődés övezte, hiszen rajtunk keresztül olvasóink is bepillantást nyerhettek abba a folyamatba, melyben egy prototípus készülék szépen lassan elnyeri végleges formáját. Az Innov8 kódnéven futó i8510 bemutatója a rövidebb határidő miatt öt rövid cikket élt meg, ám a siker hasonló volt. Ennek köszönhetően örömmel jelenthetem be, hogy a mai nappal elindul a korábban Omnia HD kódnéven futó Samsung i8910-et bemutató blogsorozunk!
Az Omnia sikere megmutatta, hogy az iPhone-tól függetlenül is nagy igény van a méretes érintőkijelzővel szerelt okostelefonokra. Ennek az igénynek próbál megfelelni a Samsung az i8910 nevű okostelefonjukkal, mely bár korábban az Omnia HD nevet kapta, gyakorlatilag semmi köze nincs az eredeti Omniához, hiszen nem Windows Mobile, hanem Symbian S60 Touch operációs rendszert futtat, csak úgy, mint a Nokia 5800 vagy a még szintén nem kapható Sony Ericsson Idou.
Az OLED az angol organic light-emitting diode, magyarul organikus fénykibocsátó dioda rövidítése, a jövő egyik lehetséges irányvonala a kijelzőgyártásban. A dolog oly sok egyéb technológiához hasonlóan a természetből fakad. A szentjánosbogarak párosodás előtt erős fénnyel világítanak, melyből tudósaink rájöttek, hogy bizonyos szerves anyagok feszültség hatására fényt bocsátanak ki - a jelenség neve elektro-lumineszcencia. A működési elve az, hogy elektromos térben az elektródákból kilépő töltéshordozók (elektronok és kationok) egymás felé közelednek a szerves anyagban. Az elektromos erőtér az elektronokat az elektron szállító rétegben mindig a legalacsonyabb el nem foglalt molekuláris pályára, a kationokat (azaz "lyukakat") pedig a lyuk szállító rétegben a legmagasabb elfoglalt molekuláris pályára kényszeríti. A szerves anyag határfelületén az egymáshoz energia szempontjából közel kerülő töltéshordozók „rekombinálódnak”, és azok a felszabaduló energia következtében semleges, gerjesztett állapotba kerülnek (mint a felajzott szentjánosbogarak). A gerjesztett részecskeállapot az elektro-lumineszcens szerves anyagban lecseng és eközben egy foton (a fény elemi egysége) keletkezik - a folyamat másodpercenként több milliószor megy végbe, ami jelentős fénymennyiséget állít elő.
Fénykibocsátó anyag és előállítás szempontjából kétféle OLED technológia létezik. Az egyik technológia ún. „kis” molekulákat, a másik polimereket alkalmaz fénykibocsátó anyagnak. Az OLED-et alkotó rétegeket az előbbinél vákuumgőzöléssel, utóbbiaknál a tintasugaras nyomtatáshoz hasonlóan viszik fel a hordozó üveglapra. Mindkét esetben azonos Indium-Tin Oxid (ITO) alkotja az átlátszó anódot, ezután jön a lyuk előállító és szállító réteg, majd az organikus emittáló anyag (kis molekula vagy polimer réteg), és végül az elektron előállító és szállító réteg, rajta a fém katóddal (ez utóbbi gyakran egy réteg). Persze ettől még képünk nem lesz, ahhoz szükség van az OLED-ek alkotta pixelmátrix meghajtására, vezérlésére. A két ismert vezérlési mód a passzív (PMOLED) illetve aktív (AMOLED). Mozgóképeket megjelenítő kijelzőknél az aktív mátrix vezérlés a kézen fekvőbb megoldás, melynél minden egyes pixelhez tartozik egy kapcsolótranzisztor és tárolókapacitás. A megoldást az LCD kijelzőknél már elterjedten alkalmazott alacsony hőmérsékletű poliszilícium technológiájú vékonyréteg tranzisztorok (TFT) kínálják, melyek nagy áramú és gyors kapcsolást tesznek lehetővé. Az aktívmátrix OLED kijelzőn mindenegyes pixel függetlenül címezhető a hozzá tartozó TFT-vel és kapacitással. Elvileg minden kiválasztott pixel bekapcsolva tartható a teljes képfrissítési időtartama alatt.
Az OLED kijelzők mellett sok érv szól. Rendkívül kis fogyasztásúak, aprók és szinte jelentéktelen tömegűek, méretüket szinte csak és kizárólag a hordozó üveg vagy műanyag lap mérete határozza meg. Fényerejük nagyon nagy lehet - a felületi fényesség akár az 500 cd/m2 értéket is elérheti - ráadásul az OLED kijelzők betekintési szöge is hatalmas, 160 fokos szögből is teljesen jól olvashatók.
Kezdjük a száraz tényekkel. A pár hónapon belül piacra kerülő készülék a legújabb Symbian Series 60 Touch kezelőfelületet futtatja, processzora egy hardveres 3D gyorsítóval felvértezett 600 MHz-es ARM Cortex-A8, mely többek között DivX és XviD tömörítésű filmek lejátszását is lehetővé teszi az i8910-en. A kijelző 3,7 hüvelyk átlójú, 360 x 640 pixeles felbontású, AMOLED technológiát használ, érintésérzékeny, kapacitív technológiájú. Épp a Samsung i7110 kapcsán esett szó az AMOLED technológiáról, mely szerkesztőségünk véleménye szerint egyértelműen a jövő irányvonala, hiszen amellett, hogy képminőségük és felbontásuk jobb/nagyobb a jelenleg elterjedt TFT panelokénál, sokkal kevesebbet fogyasztanak - lásd keretes írásunk. Az i8910 emellett fejlett adatkommunikációs képességekkel is meg van áldva, 7,2 Mbps sebességű HSDPA és 5,76 Mbps sebességű HSUPA adatátvitelre képes, plusz található benne WiFi, Bluetooth és GPS is.
Multimédiás téren is nagyon jól állunk, hiszen a masinában HD felbontású (720p@24 fps, vagy 720 x 480 pixel@30 fps) videók készítésére is alkalmas, 8 megapixeles felbontású kamera található, mely a 8 vagy 16 GB-os beépített belső memóriát használja a felvételek tárolására. A DivX és XviD filmlejátszásról már volt szó, a 3,5 milliméteres fülhallgatókimenetet és a szabványos microUSB csatlakozót viszont még nem említettem meg. Dicséretes továbbá, hogy a készülékben FM-rádió és FM-sugárzó is helyet kapott. Ha mindez nem lenne elég, a kényelmes használatot giroszkóp és fényérzékelő is segíti.
Persze a nagy tudásnak most is megvan az ára, a készülék mérete 123 x 58 x 12,9 milliméter, tömege pedig 144 gramm. Vékonynak tehát vékony, de ennek ellenére is egy hatalmas készülék benyomását kelti, de ez a tudásra éhes felhasználókat jellemzően kevésbé szokta zavarni. Az összeszerelési minőség annak ellenére is jónak mondható, hogy a készülék sehol nem használ fém elemeket - azok valószínűleg tovább növelték volna az amúgy is tetemes tömeget. A burkolat fényes, ujjlenyomatokat erősen gyűjtő műanyagokból áll, az illesztékek pontosak, az i8910-et jó érzés kézbe venni, bár egy fém készülék ebből a szempontból azért jobb.
Ennyi fért első blogbejegyzésünkbe, holnap több tucat tesztfotóval és egy méretes tesztvideóval jelentkezünk, addig is íme pár kép az újdonságról.
