Az iStyle jóvoltából Bogdán kollégámmal már több mint négy hónapja MacBook tulajdonosok vagyunk. A váltás közel sem volt döccenésmentes, a váltást bemutató blogunkban minden problémánkról és örömünkről beszámoltunk a tisztelt olvasóknak, most viszont elérkezett az idő, hogy megírjuk az összegzést, azaz leírjuk, hogy szerintünk megérte-e váltani. Rögtön elmondanám viszont azt is, hogy ezzel a blognak nincs vége; bár át fogjuk tenni a kifutott blogok közé, néha azért elképzelhető, hogy frissíteni fogunk, de az ilyen bejegyzések úgyis megjelennek majd a címlapon, tehát mindenki látni fogja őket. Most viszont következzenek a vélemények:

Bocha:

Rövid leszek: megérte Mac-re váltani. Nem mondom, hogy rá sem tudok nézni egy Windowsra vagy egy Ubuntura, nem hiszem, hogy az OS X operációs rendszer hibátlan és azt sem gondolom, hogy a MacBook hardverként az lenne. De mindkettő marha jó, aminek persze forintban kell megfizetni az árát. A MacBook egy kiválóan összerakott számítógép, processzora erős, GPU-ja játékra is használható, fém ház és tényleg kiváló üzemidő jellemzik, pedig utóbbiban az új Mac-ek esetében még ennél is sokkal jobb. Az OS X pedig egy stabil és gyors rendszer, melynek sok hülyesége van és Windows után szokni is kell, de stabilitásban egy szinten van bármelyik GNU/Linux disztribúcióval, ám azoknál jóval könnyebben használható, semmilyen linuxos ismeret nem igényel. Játszani lehet rajta, de nem túl jól (az új cuccok lassabbak, mint amilyenek azonos hardveren Windows esetén lennének), épp ezért használom a windowsos PC-m is, de ami azt illeti, a BootCamppel gond nélkül feltehetnék egy XP erre a gépre is. Tudnék dolgozni Windowson is, de úgy érzem, hogy kevésbé lennék hatékony, mint amilyen az OS X-en vagyok. Tehát részemről egyértelműen megérte váltani.

Bog:

Nyilván megérte váltani úgy, hogy nem a pénztárcám bánta ennek költségeit. Azonban a blog indulása előtt éppen egyébként is fontolgottam új notebook beszerzését, de akkor még a Lenovo-Dell vonalon kerestem magamnak Core2 alapú gépet és természetesen Windows-ra épülő rendszer lebegett a szemem előtt. Semennyire nem ismertem az Apple és az OSX világát, idegenkedtem tőle, a körülötte itthon jellemzően lebegő sznobéria riasztott leginkább, de ha az ember DOS-on nő fel, majd végigjárja a Windows-szamárlétrát, akkor nem nagyon vágyik arra, hogy egy totálisan új valamit megtanuljon úgy, hogy közben azon kell dolgoznia is. Nem is ment könnyen.

Az első időkben próbáltam a megszokott programjaimmal, a megszokott környezetben megoldani a munkát, a desktop PC-ről nehezen ültem át a kis fémes MacBook elé, de azt nem tudtam és nem is akartam elkerülni, hogy a kis Apple gépet hurcoljam magammal mindenhová, ahová korábban öregecskedő Thinkpademet vittem. Ez viszont azzal járt, hogy a menet közben történő levelezésem és egyéb dokumentációim a Macre kerültek, onnan pedig már nem volt kedvem átvinni PC-re, így szép lassan rászoktam, hogy egyre több mindent OSX alatt oldok meg. Ellenérzéseim lassan csillapodtak csak, mindent úgy akartam, ahogyan megszoktam, ami persze nem működött, de a rengeteg olvasói tanács és a saját körülnézéseim szinte mindig olyan eredménnyel jártak, hogy találtam megoldást. Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a sok-sok olvasói hozzászólást, ezek nélkül sokkal nehezebb lett volna. Amikor eljött a pillanat, hogy a PC-m feladta a harcot (táp), akkor már képes voltam OSX alatt szinte mindent megvalósítani. A mai napig fel tudom húzni magam egy-két apróságon (Safari, shift-click, egyedi videócsatlakozó, SD olvasó hiánya), de ezekkel együtt tudok élni, és bizony sokkal több jóságot kaptam, mint negatív dolgot. Élmény videót vágni, szeretem, hogy egyből feláll a gép, hogy villámgyorsan tudok a programok között váltani, hogy ez az első gép, aminek a touchpad használata nem okoz különösebb kihívást. Tényleg hatékonyabb vagyok vele, mint Windows alatt, de ez nem okvetlenül az OSX érdeme: maga a vas is izmosabb, mint amin korábban dolgoztam.

Végülis odáig fajult a dolog, hogy azon tanakodtam magamban, hogy ha összegyűlik rá a pénz, akkor a barátnőmnek egy fehér MacBookot szerzünk. Ez szerintem végszónak elég sokatmondó.

Ennyi lett volna. A MacBookokat köszönjük az iStyle-nak, aki kíváncsi a gépekre élőben, megtekintheti őket, mondjuk a cég Andrássy úton lévő üzletében (és a többiben is).

Tisztelettel,
Bocha és Bog