Ha korábban azt mondta valaki, hogy sémákból kell dolgozni, akkor mindig az igénytelenség jutott eszembe. Annak idején próbálgattam mindenféle programokat, melyekkel egyszerűen és gyorsan lehet látványos dolgokat csinálni olyan területen, amihez igazából nem értek. Ilyen például a webdizájn, de jó pár éve még az ismerőseimnek örömmel csinálgattam weblapokat a Xara Web Designer nevű alkalmazással, melyeket aztán Flash alapú intrókkal is megfejeltem - az ottani program nevére nem emlékszem. Persze én tudtam, hogy ez távol van a webdizájntól és az igényességtől, de sokaknak megfelel az ilyesmi.
Amióta van egy MacBookom, máshogy tekintek a sémákra. A maces gyári programok egy része ugyanis ezekre épül, ezeket használja, ám olyan látványos módon, hogy azok úgymond "profi használatra" is megfelelőek. Bár Boggal már tanulgatjuk a Final Cut videóvágó használatát (bár valószínűleg Adobe Premiere lesz belőle...), jelenleg még az iMovie-t használjuk, ami gyakorlatilag a Windows Movie Maker helyi megfelelője. Van benne öt sablon, pár tucat áttűnés és alapvető effektek, rengeteg dolog kivitelezhetetlen vele (zenére vágni stb.), de a legtöbb videónk bizony ezzel készül, az olvasói visszajelzések alapján mindenki legnagyobb örömére. Egy "nyomkodós" videó elkészítése jelenleg annyi, hogy felvesszük az anyagot, közvetlenül a kameráról áttoljuk az iMovie-ba (Bog gépét nem ismeri fel, úgyhogy ő kártyaolvasóval másolja a nyers avi fájlokat, de ez részletkérdés), bedobjuk az intro és outro videókat (Mobilarena, telekommunikáció, közösség, tudjátok, Szőlő munkája), kiválasztjuk az áttűnéseket, berakunk egy zenét és a mozgókép végére egy szöveges leírást az előadóról/albumról, majd feltoljuk a YouTube-ra. Öt perc (amiből három a zene kiválasztása), plusz a renderelés és a feltöltés, de az már mehet háttérben. Régen az ilyesmi alsó hangon fél óra volt, komolyan. Mondjuk kezdem érezni, hogy az öt beépített sablon kevés, én legalábbis marhára unom, hogy mindig ugyanazokat kell használnom, újakat letölteni pedig nem lehet, de így is órákat tudunk megspórolni akár egy munkanapon, úgy, hogy közben nem igénytelen az anyag, amit kiadunk a kezünkből.
Hasonló elvre épül az iDVD nevű program, melynek segítségével házilag csinálhatunk diavetítés és/vagy filmlejátszós DVD-ket. Itt már több tucat séma van, kiválasztjuk a megfelelőt, drag'n'droppal áttoljuk magukat a képeket és filmeket, felirazokat helyezünk el, ennyi. A gép mondjuk elképesztően sokáig számolgat, de az iDVD és az iMovie közös használatával tényleg olyan szintű cuccokat lehet piszok egyszerűen lerakni az asztalra, amiket a legjobb barátunk díszdobozban fog őrizni a születésnapja után, aminek apropóján megkapta. Azt fogja ugyanis hinni, hogy több hetet melóztunk azzal, hogy ez meglegyen. Kivéve, ha ő is Mac-et használ.
Bár nem használom, megnéztem az iWeb nevű cuccot is, mely csodák csodájára egy weblapkészítő cucc, szintén sablonokból, szintén látványosan, gyorsan és egyszerűen. Vannak benne kellemes "extra" funkciók, mint például a visszaszámláló óra, de olyan nagy csodákat nem tudunk vele tenni, a recept itt is a szép sablonokban és a pofon egyszerű kezelhetőségben rejlik.
Valószínűleg most többen hurrognak, hogy ez igénytelenség és butaság, pedig nem, az embereknek ez kell. Az iDVD-vel a kilenc éves unokahúgom is elboldogul, ami klassz, mert ő sem IT-s arc, ahogy az emberek többsége sem az. Nyilván Windows alá is találhatunk efféle programokat, de az Apple-nél az a klassz, hogy gyárilag megkapjuk őket. Az árban nyilván benne van, de szerintem ez akkor is klassz dolog.
Bocha
