Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • drdoky

    újonc

    válasz Hannibhál #28 üzenetére

    Szia!

    Emberes küldetés, marsra megyünk, mert kíváncsiak vagyunk...

    De ez így nem igaz. Elsősorban nem a kíváncsiság miatt fogunk menni újra a Holdra, és aztán a Marsra. Ha csak a kíváncsiság hajtaná a dolgot, akkor a holdprogram sem fagyott volna be fél évszázadra. Annakidején elsősorban politikai indíttatású volt a program, és csak sokadsorban tudományos. Ma pedig a jövőnk függhet tőle, és egyszerűen valószínűleg ez az emberiség jövője, és hosszú távú túlélésének kulcsa, ha multiplanetáris fajjá válunk. Ráadásul, manapság vált és válik folyamatosan egyre olcsóbbá az űrutazás, ami lehetővé teszi a tömeges rakétaindításokat, és óriási terhek orbitális pályára állítását. És ehhez a mixhez jön még egy jó adag tudományos kíváncsiság.

    Viszont, a Holdra sem első repüléssel mentünk, és a Marsra sem az első utunk egy csapat önkéntes öngyilkosjelölt formájában érkezik majd meg. Számos felderítő látogatás történt/történik leszállás nélkül, és aztán szondák, és ember nélküli leszállóegységek következtek/következnek, majd ezután ment/megy az emberes küldetés a holdra, és a marsra is.

    "hogy a határ ott van, ahova a legelső fénysugarak elértek. Maga a tér-idő lehet, hogy tovább terjeszkedik, de a fény, mint állandó sebességű sugárzás, elég "pontosan" kijelöli a határt."

    Ez téves gondolat. Azt nem veszed figyelembe, hogy a kezdeti univerzum - az ősrobbanás után - tele volt mindenhol őslevessel, a kvark-gluon plazmával. És ez a nagyjából homogén eloszlású ősleves a tágulással együtt terjedt szét, tehát az univerzum korai szakaszában mindenhol volt valami. Ami aztán ahogy tágult az univerzum, elkezdett lehűlni, és megfagyni, az elemi részecskék, majd atomok, molekulák formájában. Tehát nincs olyan, hogy ott a határ, ahová a fény eljutott az ősrobbanás óta, mert az univerzum eleve nagyobbra fújódott fel, mint ahová alapból eljuthat a fény a "vélt" középpontból. Még azt sem tudjuk, a mi szokványos 3D-s geometriánk alapján volt-e valójában középpont.

    De ezek alapján az biztosra vehető, hogy bármekkorára tágult is az univerzumunk, ha van széle, akkor a széle közelében is alakultak ki gázfelhők, galaxisok, csillagok. És ezek fénye potenciálisan sokkal távolabb juthatna, mint az univerzumunk széle, főleg, hogy a tágulás elvileg már messze nem fénysebességű. De ha az univerzumunk térideje még nem terjed ki egy területre, akkor valószínűleg az ebben a téridőben haladó fény sem tud kijutni a határon túlra.

    Viszont, ahogy korábban is felvázoltam, többféle dolog lehet határon túl. Lehet például téridő nélküli, végtelen nagy semmi. Vagy lehet, hogy egy fekete lyukban van az univerzumunk, és annak az eseményhorizontja a határ. De az is lehet, hogy univerzumok sokasága található, valamilyen univerzumok közti közegben, vagy a nagy végtelen semmiben. Az is lehet, hogy egy toroid alakú univerzumunk van, ami önmagába tér vissza, így sehol sincs vége/határa. Elég sokféle variáció létezhet...

Új hozzászólás Aktív témák