Bevezető

Fenntarthatóság. Környezettudatosság. Újrahasznosítás. Csupa olyan kifejezés, amely konkrétan minden termékbemutatón elhangzik az elmúlt körülbelül öt évben. Aztán megvesszük a cuccot, bosszankodunk, hogy nincs hozzá töltőfej, három év múlva pedig jó lesz a gyereknek, mert már pókhálós a kijelző és az akku sem bírja. Ja, hogy tengeri halászhálók újrahasznosításával készült a SIM-tű fogantyúja? Hát az meg kit érdekel.

Xiaomi zöldségek [+]

Kisarkítom? Persze. De az ilyen-olyan zöldségeket beszélő cégek is kisarkítják. Egy telefon legyártása nem biorépa termesztés, az akkumulátor, a kijelzőben és a nyomtatott áramkörökben levő fémek, a hátlapra öntött műanyag, a gyári fóliák, mind terhelést okoznak a környzetnek, amit amúgy a Fairphone sem tud elkerülni, de bőven látszik, hogy vannak olyan területek, ahol ha nem is nullázható, de jelentősen csökkenthető a lábnyom. Az első lépést egyébként a legtöbb gyártó mostanra már meg tudja ugrani: környezettudatos a csomagolás, van, ahol még a feliratokat is szójatintával nyomják (Motorola), a töltőfej kispórolására is sokszor ráhúzzák a zöld maszlagot, pedig ha egy készülék speciálisabb, vagy egyedi töltési technológiát használ, akkor úgy is meg kell vegye külön a júzer a fejet, amit megint le kell gyártani, csomagolni és szállítani.

HMD zöldesség [+]

A fenntarthatóság azonban messze nem csak arról szól, hogy a gyártás és a csomagolás mennyire zöld. Egyre több szó esik arról, hogy milyen hosszú egy adott eszköz életciklusa, mert amikor annak vége, akkor a cucc megy a szemétbe és lássuk be, hogy kevés az olyan tudatos felhasználó, aki újrahasznosítási lehetőségeket keres. Ezt speciel egyrészt törvényalkotással lehetne kezelni (akárcsak az üvegvisszaváltásál, itt is lehetne anyagi érdekeket megmozdítani), másrészt a gyártói szemlélet változtatására is szükség lenne. A Samsung ReGalaxy programja is egy jó lépés, a Nokia szerelhetősége is egy számottevő próbálkozás, de amit a Fairphone kínál, azt nem kínálja senki.

A Samsung és a fenntarthatóság [+]

A hátlapot cserélni 10 másodperces művelet, szerszám sem kell hozzá. Az akkut plusz 10 másodperc kicserélni. Ha a kamerákat kell javítani, akkor az már kemény 3-5 perc, mert ott már ki kell csavarni nyolc csavart, de az előlapi kamera cseréje is hátulról megoldható. A kijelzőt cserélni szintén ennyi idő, nem több az alsó csatlakozó és a hangszóró elérése sem. A pótalkartészek a gyártó oldaláról rendelhetők (a kijelző a legdrágább a maga 100 eurós árával), a megfelelő csavarhúzó 10 euró, a YouTube-on pedig fent van minden szerelési útmutató közérthető formában. Ilyen szintű javíthatóságot nem hogy nem kínál senki, de még az erre elvileg kifejezetten fókuszáló Nokia is pont tízszer bonyolultabban adja elő ezt a történetet nagy mellénnyel egy jóval csirkébb képességű, szoftveresen lényegesen rövidebb ideig támogatott két terméknél. A Fairphone esetében ez az egész fenntarthatósági irány egy komplex intézkedéscsomag, tudatos tervezés és átgondolt stratégia, mert az egy dolog, hogy a terméket is úgy alkották meg, hogy magasan a legkönnyebben szerelhető telefon a komplett okostelefonos piacon, de nem mellesleg öt év Android frissítést is kap a készülék, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy minimum ennyi ideig életben is maradjon az eszköz. És ha egy gyártó a fenntarthatóságot hirdeti, akkor elég csak rámutatni a Fairphone-ra, hogy srácok, akkor verjétek a melleteket, ha ezt a szintet tudjátok hozni, innen kezdődik az, amit a témában komolyan lehet venni.

A Fairphone 5 doboza [+]

A Fairphone számára inkább az a kérdés, hogy az általuk kitalált üzleti modell működik-e. Hajlandók az emberek egy olyan hardverért több pénzt kifizetni, amit más gyártótól jó 30-40%-kal olcsóbban megkapnak, ha a felárat a rekordhosszú terméktámogatás és könnyű szerelhetőség indokolja? Tudatosak-e ennyire a felhasználók, ér-e extra pénzt ez a képessége a készüléknek, áldoznak-e a népek plusz lóvét a környezettudatosság oltárán? Mennyire függ ez egy adott ország általános jólététől, nem utolsósorban pedig mennyire menő és trendi egy olyan telefont használni, ami kevésbé terheli a környezetet, mint bármi más? A Fairphone az 5-ös szériánál tart, tehát nem hullott a porba, mint a Google bábáskodásával induló Project Ara, vagy az izraeli startupként ígéretesnek tűnő Modu. De azt semmiképpen nem mondhatjuk, hogy a Fairphone egy nagy gyártó és egy általánosságban a fogyasztók által ismert irányzat, de arra mindenképpen alkalmas, hogy példaként szolgáljon olyan cégek számára is, akiknél ott van a zseton és a háttér, hogy hasonló megoldásokat vezessenek be.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!