Sway

Nyolcadik részéhez érkezett a legjobb iPhone/iPod Touch játékokat bemutató cikksorozatunk. Első játékunk ezúttal is egy igazi csemege, egy olyan alkalmazás, mellyel nem árt odafigyelni, hiszen az addikció-faktora jóval magasabb a mobiltelefonokra elérhető alkalmazásoknál. Az elkövető a TouchGrind és a méltán népszerű Labyrinth kapcsán már ismert Illusion Labs, az alkotás neve pedig Sway.

Egy platformjátékról van szól, melyben egy ragadós kezű rongybabával kell falat másznunk. Mindezt két dimenzióban, de a kiváló grafikus motornak köszönhetően a környezet három dimenziós hatású, sőt, néhol akár a játéktér részévé is válik. Az irányítás elsőre kicsit nehézkesnek tűnhet: két ujjunkra lesz szükségünk, melyekkel a kijelző bal és jobb oldalát kell nyomkodnunk. Előbbi tartozik főhősünk zöld színű kezéhez, utóbbi pedig a piroshoz, a lényeg pedig az, hogy ha nyomjuk a kijelző megfelelő oldalát, akkor rongybabánk "megfogja" az éppen a keze ügyébe akadó falfelületet. Persze a mozgatást is nekünk kell megoldanunk, ehhez köralakban kell mozgatnunk ujjunk begyét, ezzel "belengetve" a kis falmászó figuránkat. Hogy mindez érthetőbb legyen, tekintsünk meg egy rövid videót a játékról.

Az alapok tehát tiszták. Főhősünk a Lizzie nevű gyíkféleség, aki pályáról pályára haladva szabadítja ki elveszett barátait, akikkel aztán folytathatjuk az elsőre végeláthatatlan pályasorozaton való lengedezést. A pályákon nyújtott teljesítményünk alapvetően két dolog alapján lesz kiszámolva, az egyik az idő, a másik a begyűjtött csillagok száma. Hiába vagyunk gyorsak, ha nem gyűjtünk elég csillagot, bizony nem kapjuk meg a megfelelő érmét, aminek egyébként az egónk csiszolgatásán kívül semmi értelme nincs. Ennél sokkal jobban megéri a kulcsokat gyűjtögetni, ezekkel tudjuk ugyanis kiszabadítani kispajtásainkat - persze csak a megfelelő pályán. Velük aztán folytathatjuk is a játékot, aminek a játékmenetre is komoly befolyása van, ugyanis mindegyik karakter más-más tulajdonságokkal bír. Némelyikük gyorsabb (ilyen például az abszolút favorit Ninja Man), vannak hosszabb kezű (Stiches vagy Monkee) vagy rugalmasabb (Box Boy) figurák, akik mind-mind más játékstílust követelnek meg. Az enyém például a gyors belengetés utáni repülés volt Ninjával, akinek bár rövid és rugalmatlan a karja, nagyon gyorsan tud forogni, ezért ha a megfelelő pillanatban elengedtem a falat, a fél pályát át tudtam repülni. A kar rugalmasságának egyébként két szempontból is szerepe van: a ruganyosabb figuráknak a körbelengetés után kissé megnyúlik a karjuk, így elérhetik a környező csillagokat, plusz ha egy mozgó és egy álló platformot fognak meg egy-egy kezükkel, nem fognak "szétszakadni", azaz leesni. Ugyanis egy csomó nehezítés van, tüskék, mozgó platformok, bár alapvetően minden esetben a pályaelemek adják a kihívást, amiből bőven akad.

A Sway tehát egy kiváló alkotás. Sajátok, de életszerű fizikai motorral van megáldva, a grafika bámulatra méltó, maga a játékmenet pedig annyira leköti az embert, hogy az csak akkor fog magához térni, mikor mintegy három-négy óra után végig is vitte a programot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!