Előszó, külső
Bár az elmúlt napokban jellemzően csak formabontó, felsőkategóriás masinák érkeztek szerkesztőségünkbe, a világ rendje nem állt meg, a gyártók folyamatosan dobják piacra az újabbnál újabb alsókategóriás készülékeket is. Ezek közül a legújabb az LG GB110, mely szemmel láthatóan a sárga földig lehordott KP100 alapjaira épül, de három fontos dolgot tud, amit az nem: bővíthető a memóriája, van kamerája, az FM-rádió pedig bedugott fülhallgató nélkül is használható.
Egy low-end készüléktől nyilván nem azt várjuk, hogy külsejével ragadja meg a szívünket; ez azért szerencse, mert a GB110 nem fogja. Elég bugyután néz ki, aminek oka a rendkívül furcsa módon kialakított kezelőszervekben és a nagyon apró kijelzőben keresendő. Egy másfél hüvelyk átlójú, 128 x 128 pixeles felbontású CSTN panelről van szó, melynek képminősége meglepően jó: ez a CSTN panel nem az, aminek villog a képe és fakók a színei, gyakorlatilag csak az alacsony képfrissítési sebességből lehet észrevenni, hogy nem TFT-ről van szó.
A gombok nagyon furcsán néznek ki, nehéz is szavakba önteni a dolgot. A numerikus rész fölött nyolc billentyű található, ezekből hat ölel körbe két ezüst színűt, melyek gyakorlatilag egy csíkot alkotnak a többiek között. A baloldalin az FM felirat, a másikon egy kamera ikon található, ám nem ezek az elsődleges funkcióik, a menüben ugyanis ezekkel tudunk mozogni, feltéve, hogy horizontálisan akarunk lépkedni. Az ezüstös duó fölött és alatt is található egy-egy gomb, a felső az üzenetek közé, az alsó a telefonkönyvbe repít, legalábbis a rajtuk lévő ikonok tanúsága szerint, de igazából ezek is lépkedésre szolgálnak. Középső gomb? Az nincs, az oké a bal felső szoftveres gomb. Az egyetlen pozitívum a numerikus résszel kapcsolatos, az ottani gombok ugyanis kellemes, puha tapintásúak, nagy méretűek és korrekt nyomásponttal vannak megáldva, tehát könnyű és kényelmes szövegbevitelt tesznek lehetővé.
A hátlap puritán, a felül terpeszkedő lencsén, a közvetlenül azalatt elhelyezkedő kihangosító hangszórón és az alulra bevájt LG logón kívül semmit nem találunk a bőrt imitáló plasztikdarabban, mely egyébként egy az egyben levehető. Néha le is fogjuk venni, adatkábelt ugyanis nem kapunk a készülékhez, de memóriakártyát ugyebár rakhatunk bele: a foglalat "okos" módon az akkumulátor alá került, igaz, maga a telefon öt másodperc alatt ki és be is tud kapcsolódni, szóval tulajdonképpen ez sem olyan nagy gond.
A készülék feje búbján a hátlap levételéhez szükséges vájat található, a bal felső sarokban pedig a csuklópánt rögzítési helye terpeszkedik. Baloldalt egy fedlap alatt találjuk az töltő és a headset csatlakoztatását szolgáló egyedi LG-s csatlakozót, alulra a mikrofon került. Ezzel ki is fújt a dolog, ami ugyebár azt jelenti, hogy nincsenek hangerőszabályzó gombok — pedig kellenének.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
