Bevezető, külső, kijelző
Olvasóink részéről nem volt túl pozitív az LG Wing fogadtatása, mikor az első hír felröppent róla májusban, pedig szerintem nagyon is szükség van az efféle vadhajtásokra, és ha valakinek nem is szimpatikus elsőre a koncepció, azt mindenképpen el kell ismerje, hogy manapság értékelendően nagyon bátor és elszánt lépés volt ez az LG-től, mert ha van termék, aminek kifejlesztését nehezen lehet átvinni egy vállalat költségosztályán, az szerintem pont ez volt. Jöhet mindenféle hajlítható megoldás, az idei év szívvel-lélekkel díját én biztosan az LG Wingnek adnám, szerencsére nem is volt kérdés, hogy hozzám kerül tesztre az eszköz.
Két külön tesztkészülékhez kapcsolódóan két cikkünk fog megjelenni az oldalon, a mai anyag egy előszériás példányon keresztül, az embargós szabályokat betartva mutatja meg a terméket, míg a teljes, benchmark-eredményekkel, kijelző-méréssel, részletes kameraelemzéssel, szoftveres ismertetéssel és üzemidő-próbával felvértezett, szokásos tesztünk pedig bő egy hét múlva érkezik. Addig viszont megkeressük a választ arra, mire használható a mindennapokban egy elforgatható, másfél kijelzős okostelefon, milyen szoftveres támogatást raktak mögé Dél-Koreában, és milyen a Winghez kapcsolódó, általános felhasználói élmény.
Természetesen a doboznál is bedobták a forgatós poént [+]
A dobozból való kicsomagolás után az első, ami feltűnik, hogy ez a készülék nagy. Nagy és nehéz. Valószínűleg mindenkinél máshol vannak, és egyre kitolódnak a mérethatárok, amik egy mobil használatakor még elfogadhatónak tűnnek, nekem mindenesetre az egykezes használatot már szinte lehetetlenné tette a 169,5 x 74,5 x 10,9 milliméteres dimenziókból álló kiterjedés, és persze a 260 grammos tömeg: meg lehet persze fogni, de ha a 6,8 hüvelykes kijelző felső részére kell nyúlni valamiért, az már bőven túlmutat a biztonságos fogás határain.
Egészen zöldes és nagyon lila is tud lenni a hátlap napfény alatt [+]
Mindemellett persze ott van, hogy a gyönyörű kialakítású, közvetlen fényben színváltós hátlapi üveg, a gyönyörű lekerekítések és a finomra polírozott alumínium kombinációja látványos, de csúszós felületet eredményez, a használat első időszakában pedig még az a szerencsétlen is előfordulhat, hogy maga a forgó, rugós mechanika üti ki a kezünkből a mobilt, ahogy lent eltoljuk balra, és fent jobbról váratlanul kitolja az ujjunkat a stabilnak hitt helyéről. Persze ehhez kell egy masszív adag felhasználói hiba, de hasonló helyzet előfordulhat akkor is, ha vissza akarnánk tolni a fedlapot, de nem elég határozottan csináltuk, és a visszarúgás löki ki a kezünkből az eszközt. Egy szó, mint száz: nagyon óvatosan használjuk az elején a mobilt, a laza elforgatásokkal kapcsolatos vagizás lehetőleg csak akkor jöjjön, ha már teljesen kiismertük a mozgását.
[+]
Gyönyörű a kijelző. Nincs ugyan 60 Hz feletti képfrissítés, vagy hangzatos adatok a színmélységről és az egyéb támogatottságokról, viszont gyönyörű színekkel operáló P-OLED panelt kapunk 1080 x 2460 pixel felbontással, lenyűgözően mély színekkel, komoly fényerővel és kontraszttal. Ez tehát a fő kijelző, és ha kiforgatjuk a mobilt, akkor az alatta lévő réteg alsó felén kapott helyet a második, ami majdnem négyzetes alapú, 1080 x 1240 pixel felbontású és G-OLED technológiájú, 3,9 hüvelyken.
[+]
Jobb oldalt van minden vezérlőgomb, a bekapcsológomb szokásos kétharmad-magasság körül van, valamennyivel felette pedig különálló hangerő le és hangerő fel gomb: zsebben tapogatózni ez talán kevésbé praktikus, mint kvázi bármilyen egyéb megoldás, főleg, hogy nem kapott eltérő felületet vagy formát egyik gomb sem, még a méretük is megegyezik. Alulra tették a Type-C portot, a 3,5 milliméteres jack csatlakozó helyett pedig Type-C-s adapter van a dobozban: manapság már ez is több, mint a semmi. Örülhetünk még az elméleti készülékvédelemnek is: a forgatós mechanika és a fentről előcsusszanó szelfikamera ellenére is meglett egy IP54-es por- és vízállóság, és bizonyos MIL-STD 810G szabványokat is teljesített a készülék.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
