Bevezető, külső, kijelző

Idejét sem tudom, mikor találkoztam utoljára olyan tesztkészülékkel, amit a csomagból való előszedés után nem lehetett azonnal bekapcsolni, hanem előbb a gondosan különcsomagolt akkumulátort kellett a hátlap lepattintása után behelyezni. Feltűnően könnyű volt a termék, szóval gyorsan rájöttem a turpisságra, de bennem tényleg rég eltemetett emlékeket idézett fel ez a korábban rutinszerű mozdulatsor, és ahogy elkezdtem végiggondolni a múltat, a 2015-ös Gigabyte GSMart Essence, az alaplapokról ismert cég eddigi utolsó mobilos próbálkozása jutott eszembe, mint legfrissebb emlék. Hirtelen meglepettségemre Bog még rá is kontrázott egy kissé gúnyos BL-4C? kérdéssel, de persze szó sincs arról, hogy a HMD-nél kinyitottak volna egy régi raktárat, a 3000 mAh-s akkumulátor a HQ510 nevet viseli.

[+]

Akkumulátoros téren erős a visszalépés tehát a 2.1-be fixen épített, 4000 mAh-s telephez képest, és sajnos a Nokia 2.2 összességében formaterve is sokkal inkább hasonlít egy bármilyen kínai, zongoralakk-fekete szappantartóhoz, mint az előd, ami ha kicsit egyszerű módon is, de hozta a Nokia sajátos, letisztult vonalvezetését és kellemes fogású matt felületeit. A vaskos kávák mellett alkalmazott, mélyen benyúló félkör-noccs szintén inkább fájdalmas, mintsem modern, és sajnos hiába egy jól elhelyezett Google Assistant-gomb a bal oldalon, ha nekünk ez még mindig nem hoz elő többet egy bővített keresőfelületnél.

[+]

Magáról az összeszerelési minőségről egyébként nem mondhatunk rosszakat, a plasztik-üveg kombináció gyártási minősége jó, nincs recsegés-ropogás, a gombok nem lötyögnek, nyomáspontjuk határozott, és a kijelző háttérvilágítása is mindenféle összeragasztási anomália nélkül meg van oldva. Sajnálatos, hogy az új modellből kispórolták a sztereó hangzást, és csak a hátlapra helyezett, tehát asztalra helyezéssel valamelyest letakarható hangkeltőt használja multimédia lejátszására a mobil, ahogy a microUSB-csatlakozó sem épp a jövőből jött, hiába ígérnek egyébként 2 évnyi verziófrissítést és 3 évnyi biztonsági frissítést az Android One rendszerhez. A dobozban a készüléken kívül egy töltőadaptert és egy USB-kábelt talál a felhasználó, a fülhallgatót pedig mindenki oldja meg maga, ha már odafenn ott van a jack csatlakozó - gondolta a HMD, és szinte minden más gyártó is ebben a kategóriában.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

5,71 hüvelyken 720 x 1520 pixelt jelenít meg a mobil, a technológia IPS, jónak számító fényerővel és kontraszttal, viszont érdemi láthatóság szempontjából kissé korlátozott betekintési szögekkel. Az érintésérzékelés minősége jó, viszont maga az előlap hajlamos meghajlani annyira, hogy egy erősebb ujjbegy-nyomásra torzulnak a színek, az előd üvegfelülete jelentősen strapabíróbb volt. A notch az 5 megapixeles szelfikamerán kívül semmit nem tartalmaz, az értesítési led hiányát az értesítéskor felvillanó, fekete hátterű kijelzőfelület próbálja feledtetni.

[+]

Jobb oldalt bekapcsológomb, illetve hangerőszabályzó páros várja az utasításokat, balra került a Google-gomb, az alsó és a felső oldal pedig a microUSB és a 3,5 milliméteres jack csatlakozón osztozkodik. Még zajszűrő mikrofon sem látható sehol a készülékházon. A kártyákhoz való hozzáférés értelemszerűen a hátlap levételével lehetséges, viszont az akkumulátort nem kell hozzá kivenni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!