Előszó, külső
A Nokia háza tájáról 2009-ben nem túl sok hangos sikerről érkezett hír. Mindez talán annak köszönhető, hogy a tavalyi évet eléggé lazára vették, minek eredményeképpen a Samsung és az LG elég csúnyán megérkezett a nyakukra. Több elemző egybehangzó véleménye szerint mindez többek között az érintőképernyős modellek elhanyagolásának köszönhető, ebben tény és való, hogy jelenleg erősebbek a koreaiak. Ráadásul a finnek változatlanul a Symbian vonalon nyomulnak (ami érthető, mivel nem is olyan régen vásárolták fel az egészet), így 2009 nagy durranásából, az Androidból is teljesen kimaradtak. Nem árulok el titkot, ha azt mondom: a 7020 nem fogja megváltani a világot. Miért is? Mert hiányzik belőle a legtöbb olyan dolog, ami ma trendi. Ez a hétezres szériában elsőre elég meghökkentő, mi magunk is elcsodálkoztunk rajta. Múlt pénteki rádióadásunkban egy hölgyet kérdeztünk meg arról, hogy milyennek látja a készüléket. Nos, nem mondhatom, hogy el volt ájulva tőle. Kinek is készült tesztünk főhőse? Megpróbáljuk megfejteni a titkot.
Kezdjük a GsmLine.hu által biztosított készülék külsejével: egy hagyományos formát felmutató folder, azaz kinyitható készülék vigyorog vissza ránk az egyébként igen apró dobozból. Létezik ebben az egérszürke színben, valamint rózsaszínben is, wow. Nehéz azt mondani rá, hogy nőies, ahogyan igazán urak kezében sem tudom elképzelni, főleg a rózsaszínű darabot, bár ez nyilvánvaló. Méret szempontjából teljesen átlagos darabról van szó, formailag sem fogunk semmi extrát találni, hacsak a rejtett külső kijelzőt nem, amihez szó szerint idézem a Nokia honlapján található mondatot: "Ha kétszer (ez a honlapon készterként szerepel) megérintjük a fedőlapot, akkor bekapcsol a külső kijelző világítása (vilgítása — ajjajj, a marketinges nem volt csúcsformában), így kényelmesen informálódhatunk a hívásokról, üzenetekről és a pontos időről is — és szemtanúi (szemtanui) lehetünk, ahogyan a készülék tündöklő csillagpor hatással életre kel." (éljen, a mondat végére összpontosította erejét a szerző!)
Álljunk meg itt egy pillanatra, mert aki ezt nem érti, az nem tud továbbjönni. Volt ugye a Nokiának olyan modellje (például a 8800), aminek a kijelzőjét megkopogtatva az óra jelent meg, nos itt is erről van szó. A csillagpor hatás (és ezen percekig fetrengve röhögtem) nem más, mint egy áttűnés-effekt, amiben kis négyzetek úsznak át a kijelzőn, nyomukban pedig feltűnik az óra. A Nokia 7510 Supernova is hasonló animációt tudott, igaz, nem kopogtatásra. Ez lenne a mindent vivő fícsör, amivel el lehet adni a készüléket? A Nokia szerint igen. Szerintem maximum a mókusoknak. Ez az effekt a priceless kategóriában komoly eséllyel pályázna a győzelemre.
A külső rész kétféle szürkében pompázik, ezeket egy ezüstös csík választja el egymástól, amely bizonyos szögből kéknek látszik ez az a kaméleon-hatás, amit anno a 6110 is tudott, igaz, ott az egész burkolat a zöld és a barna színek között játszott érzékeinkkel (mármint a szemünkkel). Az említett külső kijelző egy 160 x 128 pixeles monokróm darab, átmérője 1,36 hüvelyk. A készülék oldalán sajnos nem található hangerőgomb, ezért egy fekete pont jár. Látható viszont egy 2,5 milliméteres fejhallgató kimenet (ejnye, miért nem lehet végre a 3,5 mm-est használni?), ehhez kapunk is egy fülest (mármint fülhallgatót), amely egy átlagos darab (WH-101), úgy is szól. Van még itt egy töltőbemenet, ebbe a régi Nokiás töltő csatlakozhat (AC-3), valamint egy adatcsatlakozó, amihez viszont kábel nincs a dobozban. A honlap nem mondja meg, hogy milyen kábel kell hozzá, a kompatibilitási lista pedig nem létező oldalra irányít. Konklúzió: semmivel sem kompatibilis, ne akarjuk számítógépre kötni. Egyébként ez egy szabvány microUSB, amiről a készülék sajnos nem vesz fel töltést — erre mit is mondhatnék?
A hátlapon magányosan ücsörög a 2 megapixeles kamera optikája, más érdekességet nem találunk. Sem tükör, sem pedig fényforrás nem került ide. Kinyitva a 7020 is billeg a hátán, csakúgy, mint például a 3710. Ez az ára annak, hogy nyitott állapotban szép, egységes ívben hajlik a készülék. Belül a felső részen egy 2,2 hüvelyk átmérőjű 240 x 320 pixel felbontású TFT kijelzőt találunk, ennek képe átlagos, a színek rendben vannak. A billentyűzet ezúttal soronként egybeöntésre került. Fényes, kemény anyagból készült, a nyomáspont rendben van. a d-pad ezüstgyűrűje nem az eddigi legjobb, de teljesen használható. Sajnos a billentyűzet legalsó sora alatt van még egy "vakgomb"-ból álló sor, ami ugyanolyan színű és anyagú, mint a valódi gombok, kicsit zavaró így, lehetett volna más színűre festeni. A billentyűzet alatt látható kis ezüst rács alatt a mikrofon-hangszóró kombináció, érdekes, hogy ide került. Meglepő, de ez még kihangosítva sem okoz gondot. A felhasznált anyagok rendben vannak, nemcsak kategóriájában, de eggyel feljebb is vállalható műanyagokból építkezik. Persze fémnek nyoma sincs, de itt nem is vártunk ilyet. Az összeszerelés minősége jó, a készülék nem nyekereg, ha megfogjuk. A fedlap kinyitva egyáltalán nem, becsukva pedig mindössze leheletnyit mozdul meg erősebb rángatásra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
