Bevezető
Körültekintően kell eljárni egy csúcsmodellről szóló írás elkészítésekor. Kiváltképp így van ez, ha a gyártó a Nokia. Erre pedig még egy lapáttal rátesz az is, hogy az elődmodell az N95 volt, minden idők legolvasottabb cikke az oldalunkon. Ez persze nem véletlen. Az N95 az iPhone megjelenése előtti leginkább várt készülék volt, bár olyan hype természetesen nem tudta övezni, mint az Apple üdvöskéjét. De így is sokan a tökéletes mobiltelefont látták benne, holott ilyen egyszerűen nem létezik.
Szerdán jött meg a doboz az XXL GSM-től, aztán egy napig hánykolódott a kocsi csomagtartójában, mire rászántam magam, hogy nekifussak a cikknek. Nagy falatnak ígérkezett, mégiscsak az aktuális csúcsmodell, mégiscsak 150 ezer forint felett alakul az ára, aztán ahogy kezdtünk összeszokni, úgy jöttem rá, hogy ez igazából semmi extra, csak egyszerűen minden benne van, amit a Nokia már más készülékekben is bemutatott. Egy jottányival sem több.
Persze, hogy jó dolog, ha a telefonunk képes rengeteg funkcióra. Szoktunk szépen pattogni, ha egy Walkman telefon elvérzik a fotózásnál, vagy ha egy navigációra tervezett készülék zenei szempontból gyengén teljesít. Az N96 elvileg minden téren a maximumot hozza… de ezt meg is kell ám fizetni. Olyan funkciókért csengetünk ki felárat, amelyeket a felhasználók csak kis százaléka vesz igénybe, de a Nokia nem akart hibázni: minden beletettek.
Ami biztos: majdnem pontosan tudták a finnek, hogy mit rontottak el az elődnél. Ami működött, bevált, azt meghagyták, ami miatt kritikák kapott a telefon, azt javították, vagy legalábbis törekedtek rá. Ezzel együtt nem kellett nagyon megbolygatni a dolgokat, az N96 is keresett modell lesz, egyértelmű, hogy az utódot akkor is eladná a neve, hacsak másik házba csomagolnák a változatlan belső tartalmat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
