Küllem, kezelés, csomagolás
Pár éve makacsul fogadkoztam: amíg jófajta vezetékes fejhallgatómat csatlakoztatni tudom a telefonomhoz és egyéb hangforráshoz, nem váltok vezetékmentesre a töltés kényelmetlensége, hangminőségbeli korlátok és persze új eszköz vásárlása miatt, amivel lényegében mehet a régi az elektronikus levesbe. Aztán persze kikopott a csúcsmobilokból a jack kimenet, a dobozból meg az átalakító, és boldog-boldogtalan előállt a maga teljesen vezetékmentes Bluetooth fülbevalójával. Ami engem illet ma: azért még elő-előveszem régi Audio-Technica fültakarómat, ám bevallom, annyira praktikus kikapni a FreeBuds 4-et a tokjából, a P40 Pro zenéjét átvéve, vagy az Oppo sajtóajándékát, az Enco Airt hasonszőrű mozdulattal asztali és hordozható géphez csatlakoztatni, hogy másként alakultak a dolgot, mint magamnak előrevetítettem.
[+]
Magyarul beálltam a sorba, és nem mentegetőzöm: vájtfülűnek nem mondanám magam, és a kábelelhagyás, illetve az észrevétlen hordás megvett kilóra, bár az egyre több port gyűjtő japán audioegység mindig kéznél van, ha a tiszta hangminőség szempont. A teljesen vezetékmentes, azaz TWS kütyük mindenesetre letarolták a piacot, és gyakorlatilag nincs mobilgyártó ilyen cucc nélkül – pontosabban szólva hagyományos telefonmárkák nincsenek többé, ehelyett szépszámú elektronikus eszköz összhangjára gyúrnak, és ökoszisztémában gondolkodnak. Így tesz a BBK Electronics kötelékén belül a OnePlus is, melynek van olcsóbb és drágább telója, órája, tévéje, tokja, táskája, töltője és számos TWS fülese.
[+]
Most pedig eljött az idő, hogy kicsit komolyabban rámenjenek az audio témára – büszkélkedik erről az új Buds Pro utótagja. A 150 eurós, azaz mintegy 52 ezer forintos cucc persze nem high-end vonalon, a Sony WF-1000XM4-gyel versenyez, mert bizony ebben a műfajban is akad elit, passzoló tudáselőnnyel. Az új páros mindenesetre több prémium kategóriára jellemző funkciót ígér zárt in-ear vonalon: három mikrofonos, aktív hibrid zajszűrést, IP55 (fülesek), illetve IPX4 védelmet (töltőpakk), a Type-C kábeles mellett vezetékmentes Qi töltést, három pár szilikonharangot és szoftveres próbafunkciót, valamint egyéni hallásra igazított audiohangolást.
[+]
Elsőre persze mindig az esztétika a lényeg, és a piros-fehér pakkból a szokásos kavicsforma helyett picit szögletesebb, de roppant elegáns matt fekete dobozka bújuk elő, hogy aztán 60,1 x 49,1 x 24,9 milliméteren és 52 grammon észrevétlenül tűnjön el a zsebben vagy táskában. Kinyitni mondjuk nem egyszerű egy kézzel, ám utána újfent esztétikai jó pontok következnek a két 4,35 grammos, 32 x 23,2 milliméteres bigyót meglátva, amelyek íny fülcsiklandozó formát kaptak, és alighanem a fényes fehér változat is hasonlóan jól néz ki. Ami nem látszik, az a kezelés módja: a két füles valamelyik szárát szorongatva lehet az izét irányítani – aki ilyesmivel még nem találkozott, annak lesz pár óra, amíg megszokja, ám utána határozott szorításra megbízható irányítás üti a markát, vagyis két ujját.
[+]
Szimpla nyomásra indul és áll meg a lejátszás, duplán és triplán számot lehet léptetni (az utóbbi a telefonos asszisztenst is indíthatja), egy másodperces szorongatás kapcsolja ki és be a zajszűrést, ennél hosszabb pedig a Zen módot, ami nem más, mint zajszűrés, relaxáló zenével mixelve. Kár hogy a fülesre offline tölthető számok alacsony bitrátájúak, így megnyugtatóbb nem hallgatni őket, vagy passzoló mobilappot telepíteni. Ami nem opció, és elég furcsa, az a hangerőállítás a fülesekkel – lehetett volna úgy variálni a szorítgatást, hogy ez mégis csak lehetőség legyen. A 11 mm-es dinamikus meghajtót kínáló két bigyó közt a tokban apró gomb pihen, hosszan lenyomva párosító módot kínálva – kivéve OnePlus mobilok esetében, mert azok tüstént felismerik a Buds Prót, amint felnyitja a szelencét az ember. A töltöttséget apró RGB lámpa jelöli, a csomagolás pedig az etetéshez kompatibilis USB-C kábelt rejt a füles, a két extra pár illeszték és a rövid leírás mellett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
