Bevezető
Nosztalgikus hullám söpört végig a szerkesztőség idősebb tagjain (azaz rajtam), amikor azzal hívott fel a Panasonic képviselője, hogy újra van európai piacra készült mobiltelefonja a cégnek. Az utolsó, itthon is hivatalosan kapható Panasonic készülék ugyanis a VS3 volt, amelyet véletlenül van szerencsém behatóbban is ismerni. Ez volt az első 16 millió színű kijelzővel szerelt, hazánkban is beszerzhető telefon, de nem csak a VS3-ról szólt a Panasonic történelme.
GD50 megvan? Elpusztíthatatlan alaptelefon volt, amit követett a legandás GD93, illetve a hatalmas GD95. De említhetnénk a Symbian rendszerű X701-et is, mint emlékezetes modellt, aztán egyszer csak a Panasonic fogta magát és kivonult nem csak hazánkból, hanem Európából is. Persze ez csak a mobilrészleget érintette, az utóbbi években a Panasonic jellemzően a japán piacra alkotott telefonokat – ezek kicsit mások, mint mostani tesztalanyunk.
A rendkívül beszédes nevű KX-TU301 ugyanis nem egy csilli-villi japán űrtechnikás csodacucc, hanem egy nagymamatelefon, ahogy mifelénk ezt a kategóriát nevezik. Idősebb felhasználók számára konstruált eszköz, figyelembe véve a célcsoport igényeit. Nem a Panasonic az első cég, aki ezzel próbálkozik, a mondhatni kategóriateremtő Emporia mellett számos kisebb cég (myPhone, Hyundai) is előállít ilyen ketyeréket. Technológiailag nem egy hatalmas kihívás, ergonómiailag viszont mindenképpen az, hiszen úgy kell megtervezni nem csak a telefont, hanem a funkcionlaitást és a felhsználói felületet is, hogy a célcsoport gond nélkül el tudja sajátítani a használatát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
