Külső, kijelző
Napjainkban, a 3G közeledtével már elég nagy elvárások mutatkoznak egy telefonnal szemben. Legyen kicsi, kamerás, jól nézzen ki, és mindenképpen legyen benne GPRS. Ezeknek mind megfelel a nálam járt Philips 355-ös készülék. Mindegyiknek egy kicsit. Olyan, mintha egy szakácskönyv alkotója készítette volna a telefont. Mindenből egy keveset. Egy csipetnyi kamera, egy kis design-el, meghintve egy nagy adag fiatalossággal, megbolondítva egy kis GPRS-el.
Messziről elég komoly kis szerkezetnek tűnik, sőt szinte férfiasan profinak. A hátlapját egy igen jelentőségteljes ezüst csíkba foglalt felirat uralja, mely szerint ez egy: „355 Digital Camera Phone” e felett pedig egy piros keretbe foglalt kamera mosolyog ránk. Szinte már kerestük az 1 Megapixel feliratot, de sajnos nem volt ott. Ahhoz, hogy a hátlapon lévő feliratot el tudjuk olvasni oldalra kellett fordítani a telefont, tehát ebből egyenesen következik, hogy a készülék oldalán kap helyet az exponálógomb. Kerestük is, de nem találtuk. Biztosan túlzottan egyértelmű lett volna ezt idetenni, így kimaradt. Sőt, semmilyen gomb nem került az oldalára, pedig a hangerőszabályzót szinte már hagyomány itt elhelyezni. De ez sem így van. Viszont a telefon mind a négy sarkán keresztül nyakba akasztható, így tudjuk követni vele a divatot. Sőt akár diktálni is, ha minden oldalára teszünk egyet. Ha már a gombok kerültek szóba, érdemes néhány szót vesztegetni a telefon billentyűire. A készülék közepén egy ezüstszínben pompázó joystick helyezkedik el, amelynek közepe OK gombként funkcionál. Mellette baloldalon találjuk a hívásindító gombot, valamint ez alatt az mms gyorsgombját. Jobb oldalon a híváselutasító (no) billentyű nem volt elég, rögtön szerepel alatta egy kis C gomb is. Szerintünk talán két funkciógomb is bőven elég lett volna, nem feltétlenül kellene ezt a 4 billentyűs funkciót erőltetni, főleg mivel akinek egy kicsit nagyobb ujja van, rögtön mms-t is próbál küldeni, amikor a legutolsó hívást nézné meg. A számgombok is megérnek egy misét. Méretük tökéletesen megfelelő, anyagukat a t100as ericssonban már megtapasztalhatták a szerencsésebbek, azonban a formájuk eléggé formabontó. Elsőre valahogy mindenkinek a méhkaptár jut eszébe a formájáról, kíváncsi lennék, a designerek honnan ötlötték ki ezt, és vajon mennyit kaptak érte. Egyedinek mindenesetre egyedi, de furcsa.
Nyomjuk meg hosszan a no gombot. Egy trendi képsor köszönt majd minket animációként a kijelzőn (ez sajnos nem változtatható), van benne minden, mi szem-szájnak ingere: graffity cápával, mulató fiatalok, mintha egy Nokia reklámból kerültek volna ide. Rögtön meg is kérdezi az időt és a dátumot a telefon, mert ezt bizony minden egyes alkalommal elfelejti, amikor az akkumulátorát levesszük. Ha ezen túlestünk, feltárul előttünk a 128x128-as CSTN kijelző, amely 65000 színben pompázik. Azonban mégis egy kicsit fakó a képe, valahogy kicsit többet vártunk volna tőle a paraméterei alapján. Sajnos ez ilyen is marad, nem lehet rajta javítani, hiába próbálgattuk a beállítások között, csak rosszabb lett. Apropó beállítások. Nyomjuk csak meg a joystickot befelé. Rögtön elénk is tárul a készülék menüje.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
