Tartozékok, külső
Mint arról a tegnap indult szerkesztőségi blog olvasói bizonyára tájékozódtak, ennek a cikknek bizony tegnap kellett volna megjelennie, ám én sajnálatos módon - hogy főszerkesztőnket idézzem - elaludtam, mint egy koalamackó, kedvesem pedig valószínűleg ettől elérzékenyülve nem ébresztett fel, szóval... J800 Luxe, szombaton, úgyis rossz az idő, legalább van mit olvasni. A masináról a tesztpéldány érkezése előtt nem sokat hallottam, tehát mindenféle várakozás nélkül vettem át az MGSM által biztosított dobozt, benne a készülékkel, valamint a szokásos kiegészítőkkel - hálózati töltő, adatkábel, sztereó headset.
A Samsungot már sokan skatulyázták be mindenféle szempontok alapján. Tény ami tény, ezeket a készülékeket kézbevéve egyből tudjuk, hogy Koreából jöttek, mármint itt a márkára gondolok, nem valami minőségbeli dologra. Persze ezzel a kissé mondvacsinált indokkal leginkább csak a skandináv készülékek kedvelői szoktak dobálózni, mivel a fenti gondolatsor konklúziója elvileg az, hogy a Samsungok kommerszek. Nos, én inkább azt mondanám, hogy a gyártó követ egy stílust, csak úgy, mint a többiek. Ha a J800-at kezünkbe vesszük, nem fog elönteni minket semmilyen wow érzés, tipikus Samsung, tipikus samsungos anyagokkal, kicsit újszerű formavilággal. Ezalatt azt kell érteni, hogy a 99 x 49 x 15,2 mm méretű, kereken 100 grammos masina enyhén szappantartó-beütésű, mondhatni szögletes.
A kissé sablonos formavilágot a mérnökök úgy próbálták feldobni - azaz kissé egyedibbé tenni - hogy a kijelző alá odacsaptak három kör alakú gombot. Azaz négyet, mert a középen üldögélő navigációs pad gyakorlatilag két körből áll, ugyanis a kiválasztógomb egy különálló valami, rajta egy méretes OK felirattal. Amilyen hülyén néz ki, olyan jól használható, tényleg nagyon kényelmes, ritkán találkozom ilyen jól kivitelezett kezelőszervvel. Alatta található a híváskezdeményező/befejező gombpáros, fölötte pedig a 2,2 hüvelyk átlójú, 176 x 220 pixeles felbontású TFT kijelző. Ok, rendben, alsókategóriás cuccról van szó, de ennél azért jobban is megerőltethetnék magukat Samsungék. Itt nem is feltétlenül a felbontásra gondolok, az még elmegy, de a panel betekintési szöge finoman szólva is szerény, gyakorlatilag csak pontosan szemből nézve ad színhelyes képet, ami a mindennapos használat szempontjából nem az igazi dolog.
A csúsztatást segítő mechanika ismét kiváló, ebben a dologban még mindig a többiek előtt jár a Samsung. Az akadásmentes, olajozott nyitás után előbukkan a szürkésen csillogó, recés felületű numerikus gombsor, akit régi barátként üdvözölhetünk, elvégre ez a gyártó sokadik modellje, ahol visszaköszön ez a fajta kialakítás. - persze ez a célközönség jelentős részének valószínűleg nem fog feltűnni. A hátlap szintén igényes kialakítású, bordázott, bár a szürke műanyag elég silány minőségű, kicsit törékenynek tűnik, arról nem is beszélve, hogy a hátlap levétele kész tortúra. A kamera fölött az önarcképek készítésekor hasznos tükröt, alatta pedig a kihangosító hangszóróját találjuk, ezek közül szálcsiszolt felületű fém betét található, az összhatás kellemes, vizuális szempontból legalábbis.
Felül a nyakpánt rögzítési helye árválkodik, jobbra a töltő/headset csatlakozója került, amit természetesen fedlap véd. Az alsó fertály szintén üres, balra a hangerőszabályzó gombpáros és a microSD foglalat került, utóbbit szintén műanyag fedlap védi a szennyeződésektől.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
