Bevezető, külső
Bevallom őszintén, hogy amikor a P300-ast először megtapogattam nem tetszett, sőt másodszorra sem. Ugyan szép vékony, sőt már-már légiesen kecses, de valahogy sem a színvilága sem pedig a használt anyagok nem nyűgöztek le, és megítélésén a tudása sem javított sokat. Egyszóval Bog cikkére reflektálva én is abba a 70%-ba tartozom, aki nem esett hanyatt a koreai szépségkirálynő-várományostól. Ezek után kissé visszafogott lelkesedéssel bontogattam a Samsungtól kapott csomagot.
A dobozt kinyitva valamennyi előítéletem és félelmem szertefoszlott. Az igényes bőrtokban pihenő szerkezet szolídan elegáns benyomást kelt. A fekete-ezüst eleve egy igen hálás kombináció, nem is beszélve arról, hogy itt ami fémnek látszik, az bizony az is és nem holmi vásári egypálcikás krómozott biliacél, mint sok más gyártónál. A készülék 8,9 milliméteres vékonysága káprázatos. Az ehhez tartozó 86 x 59 milliméter kissé furcsán hat, de szép lassan leesett, hogy ez pontosan egy hitelkártya arányainak felel meg.
A készüléket megvizsgálva egyből szembeötlik, hogy a billentyűzete bizony nem ragaszkodik a hagyományos normákhoz. A két gyorsbillentyű eleve high-tech hatású, érintésre érzékeny megoldással üzemel. Amennyire utáltam azt az E900-ban, itt pont annyira megszerettem őket. Sajnos a navigációs gombok kicsit áldozatul estek az úthengernek. Az oké funkció kikerült a négyirányú kerek gomb bal oldalára, ami csak azért gond, mert a kijelzőn ugye mindig középen jelöli a szoftver a funkcióját, így eleinte mindenáron ott matattam. Maguk a számgombok is átrendeződtek kissé. A szokásos négy sor helyett csak háromba kerültek, így aztán szokni kell őket. További nehezítés, hogy az alsó gombsor túlságosan is a készülék aljára került, így használatuk sajnos kényelmetlen, legalábbis a bőrtok nélkül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
