Mi az az N-Gage?

Az új évezred rengeteg változást hozott az elektronikai eszközök világába. A '90-es évek végén a mobiltelefonok és a hordozható játékkonzolok egyaránt hatalmas teret kezdtek hódítani maguknak, evidens volt tehát, hogy valaki meg fogja próbálni egyesíteni a két készüléktípust. Erre akkoriban gyakorlatilag csak és kizárólag az első számú mobiltelefongyártó Nokiának volt lehetősége, akik nem is haboztak lépni. A vállalat 2003-ban mutatta be az N-Gage névre hallgató mobiltelefon-játékkonzol hibridet, mely egy Symbian Series60 operációs rendszeren alapuló okostelefon volt, így zene és filmlejátszási képességekkel is bírt. Az elképzelés kiváló volt.

Az első N-Gage készülék

A készülék 2003. november 7-én került a boltok polcaira, azonban csúfosat bukott; minden egyes eladott N-Gage-re száz darab GameBoy Advance jutott. A sikertelenségnek rengeteg oka volt, olyan dolgok, melyek gyökerében fojtották meg az eleinte még kiváló ötletnek tűnő koncepciót. Alapvetően a hardverrel volt a gond: az N-Gage egyszerűen nem volt képes a kor igényeinek megfelelő játékok futtatására. Ennek oka az volt, hogy a Nokia nem készített dedikált hardvert a játéktelefonhoz, ami így ugyanarra a 104 MHz-es ARM9E processzorra épült, amire a kortárs Nokia 7650/3650 mobiltelefonok is. 3D gyorsításról vagy célhardverről tehát szó sem volt, plusz a kijelző is megmaradt 176 x 208 pixelesnek, tehát álló formátumúnak, ami a játékok szempontjából nem bizonyult túl szerencsésnek. Bár a gombsort a játékosok igényeit szem előtt tartva álmodták meg a mérnökök, a telefonáláshoz használatos hangszórót és a mikrofont valamiért képtelenek voltak a készülék előlapjára besuvasztani, az N-Gage-dzsel tehát csak a képen is látható módon lehetett telefonálni.

Egy az Angliában betiltott N-Gage reklámok közül

Talán még ez is belefért volna, de a végső döfést a készülék piacra dobásakor elérhető játékkínálat jelentette: egyszerűen nem voltak elérhetők olyan nevek, melyek átcsábították volna az egyéb platformokat előnyben részesítő felhasználókat. Ennek oka minden bizonnyal az általános célú hardver és operációs rendszer volt, de mint az idővel kiderült, gyakorlatilag ez mentette meg az egyébként halálra ítélt készüléket. Bár az N-Gage platformként hatalmasat bukott, a készülékből viszont 2007-ig sikerült eladni hárommillió darabot, ami egyértelműen a teljes értékű Symbian operációs rendszernek volt betudható. A masinát az N-Gage QD nevű, sokkal átgondoltabb modell követte, plusz időközben megjelent a Nokia első igazán jól sikerült programja, a Pathway to Glory is, ami sokat lendített az eladási mutatókon.

Így kellett telefonálni az N-Gage-dzsel

A legtöbb ember fejében a mai napig ezt jelenti az N-Gage: egy készüléket. Sokaknál viszont homály van az angol engage (eljegyez, lefoglal, leköt) igéből kreált márkanévvel kapcsolatban, hiszen hallani sokat lehetett hallani róla, de a kissé ostoba reklámhadjárat nem alakította pontokká a kérdőjeleket. Valószínűleg mindenki emlékszik a buszmegállót ábrázoló óriásplakátra, aminek sarkában az "itt jutottam a legmesszebb Larával" felirat díszelgett, amit az egyszeri halandó körülbelül annyira értett meg, mint Kiszel Tünde az atomfizika alapjait. Most viszont megváltozik a helyzet: a Nokia az elmúlt években végiggondolta, hogy mit rontott el az N-Gage-dzsel kapcsolatban, majd - valószínűleg büdzsétakarékossági okokból - újra előszedte a már bejáratott márkanevet, ami 2008. márciusa óta nem egy konkrét készüléket, hanem egy komplett játékáruház rendszert takar, ami némi social-networking jelleggel is bír. Cikkünkben mindenek előtt ezt fogjuk bemutatni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!