Egy kis retro
Rengeteg olyan nagyszerű gyerekkori élményünk van, amelyek valahol az emlékeink mélyén vannak eltemetve, de elég egy kis szikra ahhoz, hogy megint a felszínre kerüljenek. Velem pont ez történt, amikor a kezembe vettem a Mattel nevű amerikai játékgyártó cég kimondottan gyerekeknek fejlesztett VR-szemüvegét, amelynek kapcsán előszedték a View-Master márkanevet, ami ugyan elsőre még nem szólaltatta meg a harangot a fejemben, de végül elkezdett derengeni pár dolog. A barátaim közül valakinek ugyanis volt egy efféle sztereoszkópikus 3D-szemüvege, de az talán nem is Mattel-gyártmány volt, hanem valami kelet-európai variáns. Lényeg a lényeg, a kütyü kapcsán az az érzésem támadt, hogy ez egy jó dolog, pedig őszintén szólva a sajtóközleményre pár héttel ezelőtt nem kaptam fel a fejem.
A View-Master annak idején egy nagyon király dolog volt. 3D-szemüveg, buta párhuzammal mondhatnánk azt is, hogy a VR előhírnöke, de érdemes inkább megfordítani a dolgot és úgy nézni ezt az egészet, hogy mennyit is fejlődött a technológia 1939 óta, mert akkor (és még évtizedekkel később is) gyerekként kevés menőbb dolgot lehetett elképzelni, mint 3D-képeket nézegetni egy ilyen eszközzel, most pedig gyerekként itt van ez a VR és AR élményeket egyszerre kínáló megoldás, és gyanítom, hogy még mindig menő. Én személy szerint azonban nem csak a nosztalgiázás miatt örültem a tesztpéldány érkezésének, hanem azért is, mert válaszokat reméltem tőle azokra a véleményem szerint nagyon fontos kérdésekre, amelyek a virtuális valóság kapcsán jogosan merülhetnek fel, de valahogy mindenki kerüli őket. Hány éves kortól szabad VR-t használni? Roncsolja-e a gyerekek szemeit egy efféle eszköz? Milyen tartalom az, ami gyerekek számára is fogyasztható?
Kicsit csalódott is vagyok, mert kevés kézzel fogható választ kaptam, mert bár a termék gyakran ismételt kérdésekkel foglalkozó oldala foglalkozik ezzel, de csak a felszínt kapargatja. Kiderült például, hogy a Mattelnél „konzultáltak szemészorvossal” a termék fejlesztésekor, de például az életkorra vonatkozóan csak azért 7 évnél húzzák meg az alsó korhatárt, mert a VR-élményekben szöveges tartalom is található, amit nyilván nem árt, ha el tud olvasni a felhasználó. Lehet, hogy a fenti kérdésekre csak az idő fog választ adni, én mindenesetre nagyon szívesen venném, ha mélyebben is foglalkoznának a témával, a VR-nek ugyanis lehetnek olyan árnyoldalai, amelyekről most még nem is tudunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!