Bevezető
Emlékeznek még az olvasók mondjuk 1998-ra? Amikor még nem voltak színes kijelzők? Amikor még az számított, hogy egy telefonban lehet változtatni az operátor logót? Amikor örültünk, ha egy készülékben volt óra, tetris, rezgőmotor? És amikor még összesen volt a magyar piacon 10-12 telefontípus?
A Vodafone 136 számomra a nosztalgia két napja volt. A ZTE által gyártott készülék majdnem minden paraméterét tekintve 10 évet repít vissza az időben. Egyszínű kijelző, minimális funkcionalitás jellemzi, híján van mindennemű multimédiás képességnek, és mégis működik. Telefonálni lehet vele, illetve üzeneteket küldeni és fogadni. Szöveges üzeneteket.
Van rá igény? Hát hogyne lenne! Amiért 8-10 éve még súlyos tízezreket kellett leszurkolni, az most pár lepedő legombolása után a mienk lehet. Persze azóta fejlődött a világ, de a Vodafone 136 azt tudja, amit egy telefonnak klasszikusan tudnia kell. Persze, hogy nem hallgattam zenét utazás közben. Nem játszottam autóversenyt sem az orvosi rendelőben várakozva. Nem jöttek utánam a leveleim és nem láttam, hogy Facebookon megdöntötték a Bejeweled Blitz rekordomat. Bár ez utóbbit azért sem láttam, mert nem bírta senki sem megdönteni.
Aki akart velem kommunikálni, felhívott. S ez két napig bőven tökéletes volt, pedig az XXL GSM tulajdonosa gonosz mosolyt villantott rám, amikor idaadta az üzlet legolcsóbb mobilját. Azt hitte, hogy szenvedés lesz. De nem, megváltásként éltem meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
