Bevezető
Ha karakterszámra fizetne egy ilyen cikk, akkor sem tudna senki egy ilyen készülékről három-négy oldalnál többet írni. Persze meg lehet tölteni sallangokkal a tesztet, kezdve onnan, hogy miért is jó, hogy léteznek ilyen filléres készülékek (mert meglepően nagy a kereslet az ilyen eldobható, egyszerű, de mégis használható mobilokra), illetve hogy miért pont a szolgáltatói kínálatokban találkozhatunk velük. Ezt mondjuk érdemes kifejteni, mert így az is magyarázatra lel, hogy miképp képes például a tesztalanyunk maximum 4-5 ezer forintos áron piacra kerülni.
A ZTE, az Alcatel, a Sagem és a Huawei mind-mind kínai gyártók. Ez a négyesfogat képes arra, hogy ha nekidurálja magát, akkor a mai mezőnyben is vállalható készülékeket dobjon ki magából (ZTE Blade, Huawei Ideos), de odateszik magukat az ultra low-end kategóriában is. Miután döbbentes mennyiségű telefont tudnak előállítani elképesztő áron, ráadásul a minőségbiztosítást is sikerült az európai mércéknek megfelelő szintre felhúzni, ezért a világ nagy szolgáltatói örömmel rendelnek nagy tételben ezekből a modellekből. Egy ZTE nem akar ZTE néven villogni a polcon, ha nem a Blade-ről van szó, az Alcatel sem pattog, hogy a Vodafone neve lesz olvasható a készüléken, ők a megrendelést megkapják, a terméket a megrendelői óhajoknak megfelelően elkészítik, elküldik a számlát, kasszíroznak egy kis zsetont, ráadásul megvan a jó kapcsolat a nagy operátorokkal, ami még jól fog jönni egyszer, ha komolyabb telefonra vágynak. Vagy esetleg komplett hálózatra, a ZTE és a Huawei sem véletlenül minimalizálja a hasznot a végfelhasználói berendezéseken, ők arra játszanak inkább, hogy majd UMTS hálózatot építenek és üzemeltetnek – kissé nagyobb pénzekért. Megtehetik, hiszen mostanában az államilag is támogatott kínai vállalatoknak nincsenek likviditási gondjaik.
Így tehát nem meglepő, hogy a Vodafone-nál kilószámra bukkannak fel a saját márkás készülékek, tesztünk alanya, a 227-es is csak az akkumulátoron hordozza a ZTE feliratot, különben semmi sem utal hovatartozására. Az XXL GSM-től hozzánk került készülék árának megfelelően teljesen alapfunkciós, így aztán aki arra számít, hogy a következő oldalakon megapixelek és megahertzek fognak röpködni, bizony csalódni fog. Aki viszont olyan készülékre vágyik, ami filléres, mégsem ocsmány, lehet használni és három-négy napig kibírja töltés nélkül, bátran lapozzon tovább.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
