Bevezető

WiFi, WLAN, Wireless LAN - három fogalom, melyekkel napjainkban egyre többször találkozunk, amikor valamilyen hordozható eszköz specifikációját böngésszük. E kifejezések a köztudatban a vezeték nélküli internetet jelentik, pedig valójában az IEEE által fejlesztett vezeték nélküli mikrohullámú kommunikációt megvalósító szabványt jelentik. Mivel a legtöbb modern Pocket PC-ben található WiFi chip, úgy döntöttünk, hogy ideje publikálnunk egy főleg kezdőknek szóló cikket arról, hogy milyen szoftverekkel tudják maximálisan kihasználni gépük képességeit. Mielőtt azonban belevágnánk, beszéljünk pár szót magáról a szabványról.

Jelenleg négy WiFi szabványt használnak világszerte. Ezekből hazánkban kettő, a 802.11b, valamint a 802.11g elterjedt: mindkettő 2,4 GHz-es frekvenciasávot használ, azonban maximális adatátviteli sebességükben és hatótávolságukban is van különbség. A manapság kapható eszközök (a routerek és a notebookok/PDA-k egyaránt) mindkettőt támogatják, de ugyanakkor sok hálózat úgy van beállítva, hogy csak az egyiken működjön. A legalapvetőbb különbség köztük a legnagyobb elérhető sebesség, ami egy b szabványú hálózaton elvileg 11 Mbit/sec, a g-s cuccoknál pedig 54 Mbit/sec - az utóbbit használó eszközök viszont jóval érzékenyebbek az interferenciára, hatásfokuk a távolság növekedésével pedig erősen romlik.

Mivel egy otthoni WiFi hálózat nem csak a lakás falain belül elérhető, a védelem nagyon fontos. Budapesten rengeteg hálózat van, melyeket tulajdonosaik szaktudás hiányában nem láttak el védelemmel, így pedig gyakorlatilag bárki csatlakozhat hozzájuk és használhatja az internetüket. Védelem pedig van, igaz, egyik sem nyújt teljes biztonságot. A legelterjedtebb titkosítás a WEP (Wired Equivalent Privacy – Kábellel Egyenértékű Titkosság), azonban ez a leggyengébb is - Linux rendszer alól gyakorlatilag 1 óra alatt feltörhető a 128 bites kód is, így ez inkább csak az alkalmi próbálkozókat zárja ki. Ennél jóval biztonságosabb a 2003 óta létező WPA (Wi-Fi Protected Access – Wi-Fi Védett hozzáférés), mely TKIP-t is használ, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos idő/adatmennyiség után a jelszó megváltozik, így nem lehet sniffelt (más ember által lementett) forgalomból visszafejteni a csatlakozáshoz szükséges kódot. A WPA-t használók viszont gyakran abba a hibába esnek, hogy valami nagyon könnyű jelszót (pl. laci, jelszo, otthon) állítanak be, amit hozzáértés nélkül is ki lehet találni. A legbiztosabb védelmet jelenleg a WPA2 nyújtja (esetleg MAC-szűréssel kiegészítve), ám ezt sok eszköz még nem támogatja.

Nem kell azonban megijedni: utcán WiFizni nem csak úgy tudunk, hogy más emberek hálózatát használjuk, mivel rengeteg vendéglátóipari/szolgáltatóegység próbálja meg ingyenes WiFivel csalogatni a kuncsaftokat, ezek pedig a szabvány jellegéből adódóan nem csak az épület falain belül használhatók. A Nagykörúton végighaladva szinte minden sarkon találunk egy legálisan használható hálózatot, ezzel tehát nem lesz gondunk. Azonban a Windows Mobile operációs rendszer gyári lehetőségei sokak számára nem kielégítőek (épp ezért a cikkben nem is foglalkozunk velük), így ha valaki tényleg szeretne bárhol és bármikor vezeték nélkül netezni, az nem árt, ha feltesz pár 3rd party szoftvert. Következzenek az én kedvenceim.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!