Bevezető

Ha a telekommunikáció és a kütyüvilág nem lenne egy globális piac, akkor kevésbé tűnne fel, hogy teljesen más ütemben tolja ki a Xiaomi a kínai, a nemzetközi és a magyar piacra a különböző eszközöket, ráadásul nem mindent és mindenhol (Poco?), így viszont továbbra is jellemzi némi káosz a cég termékkínálatát. Erre jó példa, hogy az első olyan óra, ami a Xiaomi nevet és a Google Wear rendszert egyaránt fel tudta mutatni az a Watch 2 Pro volt, amit már a tavalyi év végén nálunk is bevezetett a gyártó, ehhez képest az olcsóbb Watch 2 csak márciustól került be a kínálatba a barcelonai hivatalos európai premiert követően.

[+]

A két termék között meglehetősen kevés az eltérés a tudáslista alapján, de árban sem nagy a differencia: a Pro modellért 10 ezer forintért többért juthatunk hozzá — ha nem szeretnénk bele eSIM-et, mert az kicsit dob az áron, viszont a 75 ezer forint körül kínált Watch 2-nél ez nem is lehet opció. Hozzá kell tenni, hogy a Watch 2 Pro 110 ezer forintos áron nyitott, azóta rendesen csökkent az érte elkért összeg (85 ezer forint), ha ugyanezt az árpályát futja majd meg a Watch 2, akkor néhány hónap után lehet igazán jó vétel. Külsőre is van eltérés, a drágábbik eszköz ugyanis kapott egy karimát a kijelző köré, amely ugyan nem forgatható, de némi extra védelmet kínál, hiszen elsősorban ezt, nem pedig magát a kijelzőt csapjuk oda véletlenül valamihez. Egyik eszköznél sem mondja meg a gyártó, hogy milyen üveg védi a megjelenítőt, az 5ATM-es vízállóság viszont közös vonásuk.

[+]

Akad még egy eltérés, a Pro esetén ugyanis van testösszetétel-mérés is, ami a sima modellből kimaradt, de ez keveseknek fontos igazán. A Watch 2 nem akar egy mindenre alkalmas sportóra lenni, inkább egy nyitott rendszerű (Wear OS), sokoldalú, elegáns karék, amely úgy egyébként hobbiszintű mozgáshoz megfelelő fitnesz képességeket kínál, a kérdés nyilván az, hogy ezt az elképzelést mennyire sikerült átültetni a gyakorlatba.

Kialakítás

A lünetta hiánya miatt a Watch 2 kissé filigránabb benyomást kelt, mint drágább testvére, de semmiképpen nem mondanánk, hogy egy apró óra. Az egyetlen méretben kapható, ez 47,5 mm-es átmérőt jelent (vagyis nagyobb, mint a Galaxy Watch 6), a 11,8 milliméteres vastagság is kicsit húsosabb, mint a vetélytárs Samsung ilyen irányú kiterjedése, ha pedig szíjjal együtt dobjuk a mérlegre, akkor 52 grammot fogunk látni. A szíj gyorskioldós módszerrel más, 22 mm-es szíjakra cserélhető könnyedén, a gyári szilikon bebújtatós megoldása ugyan stabil és nem is kényelmetlen, de le és felcsatolni az órát kissé macerásabb, mint egy hagyományos megoldás esetén.

[+]

Az átlagnál valamivel nagyobb méretért kárpótolhat az 1,43 inch átmérőjű, 466 x 466 pixeles AMOLED kijelző, amely akár 600 nites fénysűrűségre is képes. Nincs is rá panasz: remekül látható minden körülmények között, van fényszenzor, amely adaptívan állítja a világítás erősségét, nekem még ez is egy kicsit több volt, mint amit megszoktam egy Galaxy Watch 4 Classic használata mellett. Természetesen van AOD, de ez tényleg szépen harap az akkumulátorból, vagy érdemes kikapcsolni, vagy adott esetben időzíteni, mert akár a felére is eshet az üzemidő még akkor is, ha az “intelligens” megoldást választjuk, ami érzékeli, hogy viseljük-e az órát és csak ebben az esetben mutatja állandóan a számlap sötétített változatát.

[+]

A relatív vaskos kialakítás másik előnye, hogy egy 495 mAh-s akkumulátort rejt a készülék, az üzemidő viszont nagyon függ attól, hogy milyen módon használjuk a kütyüt. Ha mindenféle automatikus mérést és AOD-t bekapcsolunk, akkor a nap végén már keresni fogjuk a töltőt, AOD nélkül, csak a pulzusszámot engedélyezve viszont több mint két napig elketyegett a masina — ez egyébként nem kiemelkedő, egy ugyanígy beállított Galaxy Watch 6 is hozza ezt a szintet. Sőt, a már kissé koros, saját használatú Galaxy Watch 4 Classic is képes erre. Amiben viszont nagyon jó a Xiaomi órája, hogy 45 perc alatt teljesen fel lehet tölteni az akkumulátort, körülbelül kétszer olyan gyorsan tölt, mint egy Samsung. Nincs viszont Qi szabvány, a töltés egy kétpines, mágnesesen tapadó korongra téve zajlik, aminek másik fele USB-A.

[+]

Az óra jobb oldalán van két gomb a rendszernavigációhoz, ezek között egy apró mikrofont is lehet találni, a bal oldalra pedig hangszóró is került: a Watch 2 képes Bluetooth-on hívások lebonyolítására is, ráadásul egész jó minőségben. Nem volt panaszom a rezgés erősségére sem, bár örültem volna, ha ezt lehet állítani. Az óratest alján a 12 csatornás szenzort fogjuk találni, ami a pulzus és egyéb értékeink mérésére hivatott, EKG-t viszont nem tud a masina és a bioelektromos impedencia szenzor sincs meg, ez a Pro verzió kiváltsága. Az általános összeszerelési minőség kiváló, az óratest alumíniumból van, a fekete matt festés elegáns, a keret nélküli kijelző széle általában nem látszik az AMOLED panel feketéi mellett, a viselés nem kényelmetlen, a szíj pedig cserélhető.

Hardver, funkcionalitás

A Qualcomm órás chipszériájának csúcsa, a W5+ Gen 1 dolgozik a gépben. Ez elvileg egy roppant takarékos megoldás 4 nm-es gyártástechnológiával, bőven elég ereje van ahhoz, hogy minden feladat azonnal, dadogások nélkül történjen. 2 GB RAM és 32 GB tárhely jár mellé, ez is elég bármire, de van itten egy szokásos de. A Google Wear rendszer eléggé sokat kér enni, ráadásul a Xiaomi órája még a 3.5-ös verzióval lépett piacra, noha elvileg a nyáron kapásból a Wear OS 5-re fog frissülni. A lényeg azonban nem változik: ha egy óragyártó maga fejleszti, vagy legalábbis válgoatja össze a hardvert és ahhoz maga írja meg a szoftvert, akkor energiatakarékossági szempontból szignifikánsan jobb eredményt tud elérni, nem véletlen, hogy a hasonló méretű, kijelzőjű és akkumulátorú Amazfit, Huawei, vagy éppen Garmin órák 7-10 napig is elketyegnek töltés nélkül. (Az egyetlen kivétel az Apple: ott egy kézben van minden, mégis gatya az üzemidő, bár lehet, hogy ha ők is egy ekkora órát gyártanának, akkor jobb lenne a helyzet.)

[+]

A szoftveres felületben nincs óriási meglepetés, aki látott már Galaxy Watch 4-től felfelé bármilyen Samsungot, esetleg Pixel Watchot, vagy éppen TicWatchot, annak nem lesz újdonság a menürendszer logikája. Fentről lefelé jönnek a gyorskapcsolók, lentről felfelé az értesítések (itt még egy virtuális gombsor segítségével akár válaszolni is lehet), az oldalirányú húzogatással általunk szerkesztett widgetek következnek egymás után a választott fukciókkal, a teljes menühöz pedig a felső gomb megnyomásával férünk hozzá. Ez lehet egy ömlesztett ikonhalom Apple-módra, vagy jobban átlátható, listás kivitel.

[+]

Minden egyes funkción nem érdemes végigszaladnunk, mert a Play Áruházból rengeteg extra app leszedhető (és egyben ez ennek az órának a legnagyobb előnye a saját ársávjában), de pár dolgot itt is érdemes kiemelni. Egyrészt az óralapok száma szinte végtelen, gyárilag is kapunk egy csomót, amelyeket szerkeszteni is lehet olyan szempontból, hogy milyen adatokat jelenítsenek meg (akkumulátor és fitnesz információk), egyes óralapokhoz több színséma is tartozhat, ráadásul a legtöbb interaktív: a megfelelő értékre bökve rögtön az ehhez kapcsolódó funkcióba csöppenünk. A másik fontos pont a Google Wallet és az NFC megléte: a megfelelő bankkártyákkal érintéses fizetésre is alkalmas a berendezés.

[+]

A telefonos alkalmazásunk most is a Mi Fitness, ami semmi perc alatt megtalálja az órát, a párosítás feladata pedig pofonegyszerű, ha már van fiókunk. Ha nincs, akkor nyilván kell egyet csinálni, aminél a legfontosabb, hogy pontosan adjuk meg életkorunk, magasságunk és testtömegünk, hogy ennek megfelelő célokat állítson be a rendszer és pontosan tudja mérni az elégetett kalóriákat. A fiókunkat aztán össze lehet kötni a Google Fittel, a Stravaval, a Suunto accounttal és persze a Zepp Life-fal, ami szintén a Xiaomi érdekszférájának része.

[+]

Az óra beállításainál örömmel fedeztem fel a DND szinkronizálásának lehetőségét (köszi, Wear OS), lehet babrálni az oldalra húzható widgetek sorrendjével (de ez magán az órán is megoldható), nyilván elérhetők innen a számlapok, lehet módosítani az alkalmazások sorrendjét és egyénileg szabályozhatjuk, hogy mely alkalmazások értesítései jöjjenek át. Az alvásmonitorozás kifejezetten korrektre sikeredett, megadható a pulzusmérés, a stressz-szint mérés és a véroxigénszint mérés gyakorisága, valamint a tétlenségre való figyelmeztetés is itt kapcsolható.

Fitnesz és összegzés

Bár nem vártam különösebben komoly fitneszmonitorozást, a Watch 2 kellemes meglepetésekkel szolgált. Egyrészt a kétcsatornás GNSS modul hamar talál pozíciót, a pontossága a Galaxy Watch 4 Classic-kal egyenértékű, GPX exportálás viszont nincs, magát az útvonalat nem lehet elmenteni esetleges offline navigációhoz, ezügyben bármelyik futós Garmin jóval többet kínál. A kültéri tevékenységek statisztikái sem annyira részletesek, mint egy erre szánt komolyabb óránál, de persze a pulzusszám, a lépéshossz, a tengerszint feletti magasság és a kilométerekre bontott tempó adatai azért megvannak.

[+]

Ha beltéri edzésre megyünk rá, akkor az elliptikus tréner és a súlyzógépezés adatai kapcsán sem volt okom panaszra, előbbinél abszolút szinkronban volt a mért pulzus a LifeFitness gép érzékelői által mért értékekkel, utóbbinál pedig ugyanazt hozta, mint a Galaxy Watch 4 Classic, csak kevesebb elégetett kalóriát jegyzett fel. Ezt amúgy visszaellenőriztem különböző webes kalkulációkkal és az jött ki, hogy a Samsung kicsit túloz, a Xiaomi pedig kicsit alálő, de ha amúgy is mindig ugyanazt az órát használjuk, akkor a tendenciáinkat tudjuk követni. A pulzusmérés mintavételezési frekvenciája még köredzésekhez is megfelelő, ha nem is követi olyan gyorsan a változásokat, mint egy Garmin, de nem csúszik sokat. Van egyébként valami 150 féle sportmód, de csak a legfontosabbaknál van ennek relevanciája (kültéri edzésnél bemondja a köridőket), a többi esetben inkább csak a kalóriaszámlálás módszertana tér el attól függően, hogy mennyire gondolja intenzívnek az adott mozgásformát a szoftver. Érdekes módon viszont a nem célzottan végzett általános sétálgatások és hétköznapi tevékenységek mellé kevesebb lépést jegyez fel, mint a Samsung, itt akár 20%-os eltéréseket is láttam. A Xiaomi laborjában nem jártam, a Samsung HQ-ban viszont igen, ott pedig csillió robotot mutattak, amelyek mind egy-egy kart szimbolizáltak és össze-vissza mozogtak, hogy a Galaxy Watchok kiszűrjék a nem-lépéseket a mozgásokból, lehet, hogy a Xiaomi szoftvere kevésbé szofisztikált és/vagy szigorúbb. Ha viszont dedikáltan indítunk egy sétát, akkor a két termék szinte szögre ugyanazt az eredményt mutatja.

[+]

Összegzés. Ez egy jól eltalált termék. Nem tökéletes, mert nem olyan kiterjedt a fitnesz ökoszisztéma, mint lehetne, nem kedvelem az alábújtatós szíjat sem és túlzottan hozzászoktam a csavargatható lünettához, de a Watch 2 például jóval olvashatóbb módon jelenít meg értesítéseket és a kijelző fénysűrűsége is kiemelkedően jó. Üzemidőben viszont csak az átlagot hozza, a töltési sebesség azonban igen korrekt — kár, hogy Qi töltőpadokkal nem működik együtt. A Google rendszer hozományaként megjelenő mobilfizetési és alkalmazástelepítési lehetőségek jóval nagyobb szabadságot adnak, mint akármilyen zártabb rendszerű motyó esetén, a fitnesz képességek hobbiszinten elegendőnek bizonyulnak, a termék kialakítása kifejezetten nívós, a Mi Fitnesz pedig könnyen használható és egyértelmű. A 75 ezer forintos áron kínált eszköz jelenleg a legolcsóbb itthoni, újonnan megvehető Google Weart futtató okosórává avanzsálja a Xiaomi modelljét a platform összes pozitívumával és azzal az egyetlen negatívummal, hogy üzemidőben meg sem közelíti a zárt rendszerű vetélytársak képességeit. Az LTE opció csak a Pro modell kiváltsága, ahogyan a testtömeg-összetétel mérése is, de ha ezekre nincsen szükség, akkor bátran rá merem sütni erre az órára ezt a plecsnit:

Xiaomi Watch 2

Bog