Külső, kezelés, üzemidő
A Samsung és a Google pár éve új életet lehelt a méltatlanul elhanyagolt (Android) Wear OS-be, és szépen fejlődik úgy a rendszer, mint körülötte az ökoszisztéma. Olyan jól járt a románccal a koreai fél, hogy előbb jönnek ki a friss Wear OS-sel Galaxy Watch modellek, mint a Pixel referenciaórák, a szoros kapcsolat járulékos vesztese pedig mindenki más, akik generációs szoftverhátrányból indulnak. Ilyen a Xiaomi Watch 2 Pro, amely Wear OS 4 helyett 3.5-tel kell beérje, és sosem jó az élmezőny után kullogni, kevés ígérettel a sokéves rendszertámogatásra. Viszont kapásból ígéretes a 110 ezer forintos nyitóár, amihez a remek Snapdragon W5+ Gen 1 passzol, tehát nyitott még a történet.
[+]
A Xiaomi ajánlata egy méretben, szíj nélkül 54,5 grammos kivitelben kapható – írja a Xiaomi –, ám ahogy én hordom, vagyis pánttal már 78,37 grammos a tömeg, amivel a férfiórák közül is a vaskosabbak egyike, érdemes tehát felpróbálni vásárlás előtt. Cserébe megvan a masszív és szívós, 5 ATM védelemmel rendelkező, így úszásra is használható rozsdamentes acél váz 47,6 x 45,9 x 11,8 milliméteren – állítja a Xiaomi. Az én vonalzóm a 22 mm-en cserélhető szíjakat fogadó pántokkal és a szenzorpúppal viszont 49 x 53 x 14 millimétert mért, szóval ez a gyártó is kreatívan gondolkodik az SI-mértékrendszerben. A kellemetlen hír az, hogy az óra az ingujjtól kezdve a kabátujjing minden ruhadarabban megakad, a kellemes viszont az, hogy aki Fenix 7X-féle monstrumokhoz szokott, ezt az órát kényelmesen fogja hordani, remekül záró csattal és a fluor gumipánton kellően sok lyukkal.
[+]
Az órát elsősorban a remek érintőpanellel fogjuk kezelni, de azért ott van két szögletes és köztük egy kerek gomb a csavarható koronával – csak azért kár, hogy az utóbbi túlérzékeny, recézés pedig pont kívülre nem jutott, ahol én legalábbis megragadom, így gyakran vagy túl kicsit, vagy túl nagyot tekerek rajta, ami pont nem ideális a precíz lépdeléshez. Egy-egy gombhoz több funkciót is rendelhetünk, így mindig kéznél van a kedvenc edzés, az alkalmazástár, az alkalmazásváltó, a Google Segéd vagy az itthon is működő Google Tárca az NFC-nek köszönhetően.
[+]
Innentől kezd kirajzolódni, hogy a cucc valóban okos, és nem csak állítja magáról, és csendes szobában, a mikrofonnal, illetve a hangszóróval a mobilos hívás fogadása is kipipálva elfogadható minőségben – vagy az LTE-s Watch 2 Prót megvásárolva az önálló működés, beépített eSIM-mel. Ott van aztán a Play Áruház egyre szélesebb óraapp kínálata, a többcsatornás műholdvevő (GPS, Galileo, GLONASS, BeiDou, QZSS), az optikai pulzoximéter, a gyorsulásmérő, a giroszkóp, a fénymérő, az iránytű, a barométer, a hőmérő és a testösszetétel mérő.
[+]
Sőt: ha minden igaz az EKG méréshez szükséges hardver és elektróda is kipipálva, épp „csak” Európában nincs aktiválva, és a Garmin engedélyeztetési mizériáját nézve nem vennék rá mérget, hogy valaha megérkezik: a Xiaominak is nagyon sok a dolga a bevezetésig. Kár érte, és ugyanígy az artériás érfalmerevség, illetve a vérnyomásmérés is kimaradt, a kétcsatornás WiFi 5 modem viszont éppúgy adott, mint a Bluetooth 5.2.
[+]
Az 1,43” és 466 pixel átmérőjű, 60 Hz-es AMOLED panel remek: a 600 nites fénysűrűség napfény alatt mindenre elég, csak az automatika ne lenne túl szigorú sötétebb területre lépve, a képernyőt zavaróan elhalványítva. Ezen sajnos kézzel nem lehet finomítani, csak az automata állítást kikapcsolni, majd kézzel szabályozni, ami vagy kint lesz túl sötét, vagy bent túl világos. Mondjuk zseblámpaként egyből használható is, erre persze van külön kapcsoló. Opció a mindig aktív óra, ám az tovább ront a teljesértékű okosórák Achilles-inján: a kérészéletű üzemidőn.
[+]
A 495 mAh estére kifogy, ha az óra mindig látható, sokat nyomogatjuk és GPS edzést is közbeiktatunk, de ezek visszafogásával sem acélos a másfél napos üzemidő. Ráadásul a szabvány Qi töltés helyett, amit számos Xiaomi mobil felkínál a hátlapján, egyéni, két érintkezőjű, rögzített kábelű és ósdi, USB-A túlvégű zsinórt kapunk, amit mindig magunkkal kell cipelni a töltéshez, mert más bigyó energiáját a Watch nem fogadja el. Ez már nagyobb hiba, de legalább a töltés 20 perc alatt félig megvan, az egész pedig 50 perc alatt – ennek ellenére tudom, hogy sokaknál idáig tartott az érdeklődés, mert nem akarják még egy termék esetében a százalékokat kémlelni, a gyakori töltés pedig ugyebár gyorsabb telepfáradással is jár.
[+]
Maradt tehát a Huawei és a Garmin előnye, ha az üzemidő a lényeg, és esztétikában kiváltképp az előbbinek vannak olyan finom megoldásai, amihez képest az alapvetően szemrevaló Xiaomi cucc egy kicsit fapadosabbnak érződik. Azért az ezüst/bőr változat karakteresebb, és mindkét változat edzett üvegét jól védi épp annyi fémkeret, hogy ne nehezítse meg az érintéses kezelést. Az óra végül elfogadható rezgésekkel, hangos módban pedig jól hallható jelzésekkel kommunikál.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
