Mi fér egy telefonba + a tesztelés körülményei
Mielőtt rátérnénk a tesztalanyokra és elkezdenénk kielemezni a velük készített fotókat, ejtsünk pár szót arról, hogy tulajdonképpen milyen tulajdonságok is kellenek ahhoz, hogy egy fotózásra alkalmas készülékkel (fényképezőgéppel vagy telefonnal, ez most lényegtelen) szép képeket csinálunk. Tulajdonképpen mi is az a fénykép?
A 8 megapixeles telefonokkal való fotózás embert próbáló feladatnak bizonyult. Az alapvető gond ugye az volt, hogy januárban vállalkoztunk a dologra, mivel ugye mostanra vált elérhetővé az összes 8 megapixeles gép, a jelenlegi kvartett pedig csak hónapok múlva fog tovább bővülni. Szerencsére lapunk főszerkesztője (alias Nagyméltóságú Bog) volt olyan empatikus, hogy nem egyedül küldött el teszfotózni, múlt vasárnap tehát ketten vágtunk bele e nagyvárosi kalandba. A négy tesztalanyt én vadásztam össze, voltam viszont oly' felelőtlen, hogy töltő és mindenféle tartozék nélkül hoztam el őket. A pofára esés a Samsung Innov8 kapcsán ért, amihez nem volt otthon sem töltőm, sem adatkábelem. A készülék indulás előtt még hármas töltöttségi szintet jelzett a hetes skálán, a -10 fokos hidegbe kiérve nagyon hamar - azaz bőven a teszt befejezése előtt - megadta magát, ami ugye ellehetetlenítette a teszt elkészítését. Fogtuk tehát magunkat, és jobb híján a nem vagyok hülye boltba mentünk el microUSB kábelért, ahol kemény 2.500 magyar forintért kaptunk is egy 1,8 méteres darabot, amivel önmagában a lehúzáson kívül még nem lett volna baj, az viszont kicsit kellemetlen volt, hogy a jelen évszakban amúgy is szerény fénymennyiséget adó nap e kora délutáni időpontba már jelezte, hogy a fotók elkészítésére még legfeljebb két óránk van. Az tehát semmiképp nem fért bele, hogy beüljünk egy étterembe némi töltést adni a telefonnak (is), így jobb híján fotózás közben töltöttük a készüléket a notebookomról, a -10 fokos hidegben, a Lehel tér közepén. A nem mindennapi élményt természetesen egy videó formájában meg is örökítettük, ami az oldal alján meg is tekinthető, remélhetőleg mindenki legnagyobb örömére.
A név ugye elég beszédes: a fénykép a fény rögzítése, mert mint tudjuk, minden, amit látunk - beleértve a színeket is - a fényből ered, a fény miatt látható. A digitális fényképezőgépek és a mobiltelefonok tehát az általunk is látott fényt rögzítik, jelen esetben bináris kódként egy memóriakártyára vagy egyéb tárolóeszközre.
Az elkészült fotók minőségét alapvetően három dolog befolyásolja: az optika minősége, a képérzékelő fizikai tulajdonságai, valamint a jelfeldolgozó rendszer. Erről az előző oldalon említett cikkben részletesen is értekezünk, most tehát csak arra térnénk ki, hogy ezen elvárásoknak a mobiltelefonok mennyire tudnak eleget tenni. A válasz valószínűleg egyértelmű: nem teljesen. A szűk keresztmetszet egyértelműen az optika, melyből a gyártók a méretkorlátok miatt nem tudnak megfelelőt tenni a készülékeikre, pedig ugye minden itt kezdődik, hiszen ha a fény gyenge minőségű lencséken halad át, melyek nem bontják fel megfelelően azt, akkor kis túlzással mindegy is, hogy milyen képérzékelőre jut el, az eredmény gyenge lesz. Látszik tehát, hogy a mobiltelefonokkal készített képek minőségén nem változtat érdemben a képérzékelő, lehet tehát 20 megapixeles is a felbontás, a képek színhűsége, vonalélessége nem lesz jobb, legfeljebb kisebb lesz a zajszint - azt ugyanis az érzékelő mérete és minősége befolyásolja, de ehhez rögtön hozzátenném, hogy azonos érzékelőméret mellett a nagyobb felbontású képek a zajosabbak...
A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után nézzük tehát, hogy a felbontás növekedésével javult-e valamit a mobilos képminőség, de előtte tekintsük meg a keretes írásban beharangozott werkfilmet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
