Bevezető

Az AGM-mel Barcelonában találkoztam először. Egy kissé félreeső standon óriási felirat harsogta, hogy a legjobb hőkamerát lehet itten látni, mármint a telefonos mezőnyt tekintve, a G2 Guardian pedig tényleg olyan megoldást hozott, amit mások nem kínáltak — más kérdés, hogy aztán azt megkaptuk tesztelésre és a termék egyéb aspektusai kapcsán már nem voltunk ennyire elégedettek. Pláne nem az ára ismeretében. Viszont rengeteget leveleztem az illetékesekkel, próbáltam felhívni a figyelmüket a problémákra, illetve ki is ment a teszt, amely nem volt kifejezetten hízelgő —ám nem az történt, mint ami már sokszor, hogy a cég megbántódott, hanem értékelték és köszönték a visszajelzést.

[+]

Ettől függetlenül nem számítottam rá, hogy az AGM újra fog tesztelésre küldeni bármit, de a szeptemberi IFA kiállításon megint ott voltak, megint beszélgettünk, naná, hogy emlékeztek ránk, szóval annak ellenére is az ölembe pottyantotta a futár az AGM H6-ot, hogy még Berlinben a termék árát és tudását megismerve jeleztem, hogy ez sem biztos, hogy pozitívumokkal teli anyag lesz. De az AGM abszolút hisz a koncepcióban, szóval rajtam ne múljék: adjunk neki egy esélyt.

[+]

Onnan érdemes talán kezdeni, amit maga a gyártó is deklarál: a jelenlegi strapatelefonos piac alacsonyabb árfekvésű készülékei baromi nagyok, nehezek és relatív rondák is. Csináltak egy felmérést, amiből az jött ki, hogy a strapatelefonról más mobilra váltó emberek 63%-a ezt azért tette meg, mert túl bufláknak érezte a mobilját, szóval az AGM azt mondta, hogy akkor csináljunk egy olyan eszközt, ami bírja a gyűrődéseket, de mégsem egy ormótlan bálna. És ez lett a H6. A nagyjából 100 ezer forintos árcédula azért sejteti, hogy nem egy technológiai szempontból kiemelkedő masináról van szó, de a cél inkább egy középkategóriás képességű motyó robusztus, ám mégsem böszme köntösben való kivitelezése volt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!