Fotós képességek

A Pro Max 3D mélységszenzorral megtámogatott, 12 megapixeles szelfikamerát kínál képernyőoldalon autofókusszal (23 mm-es fókusztávolság, f/1,9-es rekesz), és ahogy lejjebb az első három kép esetében látható, remek képminőséggel, bár csak átlagos háttérelkülönítéssel előlapi portrémódra váltva. Ide kattintva egy piacvezető önvideó tekinthető meg 4K 60 fpssel, itt pedig egy egész jó este, 30-cal, remek dinamikával és mozgáskiegyensúlyozással. A 4-5. példa a hátlapi portrét demonstrálja 2x-es és 3x-os nagyításban.

Normál szelfi, esti szelfi, szelfiportré, 2x-es portré, 3x-os portré

[+]

Mobilon szerintem még soha nem ágaskodott ki lencse annyira, mint ahogy azt mindjárt három teszi a Pro Max hátulján, síkban maradó LiDAR szenzorral és 9 ledes, adaptív vakuval. Mielőtt azonban a részletekbe belemennék, mutatom a nagyítási szinteket ultraszélestől 5x-ös hibrid zooming felütésképpen:

0,5x-ös, 1x-es, 2x-es, 3x-os és 5x-ös nagyítás

A főkamerával végre belép az Apple a quad-Bayer színszűrők és a 4:1-es képpont-egyesítés világába, 1/1,32”-re növelt, 48 megapixeles szenzorral, amely automata módban 12 megapixeles képeket ment (24 mm, f/1,78, all-pixel autofókusz, másodgenerációs szenzormozgatásos optikai képstabilizálás). Nem húzom az időt, az eredményei:

Főkamera, 12 megapixel

Piacvezető dinamika, kiemelkedő részletesség, hajszálpontos expozíció, lencséken át megbízható színkezelés, ügyes zajszűrés és éjjeli mód bekapcsolása nélkül is remek naplemente utáni képek: a csendes többség kötekedés helyett az albumokat tölti. A fotómániás pixelhuszárok viszont kiszúrhatnak nem kevés szoftveres élesítést, illetve olyan márkaspecifikus jegyeket, mint a textúrakiemelés vagy a megtolt kékeket az égbolton. Az Apple sem mentes tehát a mobilpiacra jellemző túlprocesszálástól egy igazi fényképezőgép természetes rajzolatához képest, és a szemeimnek az S22+ Google Camerával készített eredménye valósághűbbnek tűnik. Mindazonáltal annyira kiegyensúlyozottan készít az iPhone szemrevaló fotókat, hogy annak legfeljebb a Pixel a konkurenciája.

Főkamera, 2x-es szenzorzoom, 12 megapixel

Nem csak az Apple-t másolják: az iPod óta tudjuk, hogy az almások sem riadnak vissza az ötletlopástól, és ha a 14 Pro elleste a quad-Bayer technológiát, a Huawei mintájára kamatoztatja a 2x-es szenzorszintű nagyítását is. Ezek a képek úgy készülnek, hogy a rendszer fogja, és kivágja a 48 megapixeles fotók középső 12 megapixelét, és mindenféle részletjavítás után közli a fenti eredményeket. Ezek majdnem olyan jók, mint ha igazi, 2x-es teleobjektívvel készültek volna - de csak majdnem, mert nem tökéletes a részletesség és van bőven élesítés. Viszont még az esti képekből is lehet nyomtatni.

3,2x-es optikai zoom, 12 megapixel

Igazi optikai zoom is van, 77 mm-en egész pontosan 3,2x-es nagyítással (1/3,5", f/2,8, PD-autofókusz, optikai képstabilizálás), kitűnő részletességet, dinamikát, színeket és expozíciót szállítva nem csak nappal, sötétedés után is. Ritkán nyúl a telefon az éjjeli módhoz, és nélküle is acélos a részletesség, csak nem árt este jól megvilágított témát választani. Itt van még egyszer a hibrid 5x-ös zoompélda, egész használható részletességgel, de azért a P50 Pro lényegesen jobb, hiszen 3,5x-ös felvételeit ugyanis 16 megapixelen szállítja, és zoomkamerája quad pixeles így a 7x-es szenzorzoom is remek. Az S22 Ultra pedig 10x-es optikai egységet is kínál, amire bár szökőévente van szükség, akkor viszont nagyon is kapóra jön.

Ultraszéles kamera, 12 megapixel

Az ultraszéles kameraszenzor 1/2,55” méretre nőtt, és 120 fokon kellően széles látószöget biztosít (13 mm, f/2,2, dual pixel autofókusz), de ezen is lehet picit növelni, ha a torzításkorrekciót kikapcsoljuk (én nem tettem). Kétségtelenül megnyerő a nappali helyzet a dinamika és a színkezelés mellett átlagos részletességgel, habár azért a főkamera valamivel jobb vonalélességgel dolgozik. Hiába viszont este a többelemes képfeldolgozás, kötelező bekapcsolni az éjjeli módot, hogy elfogadható eredmények szülessenek, amelyek a jókora szenzorral dolgozó Find X5 Pro minőségét nem közelítik meg. Ám tartogat egy trükköt a kamera a tarsolyában:

Ultraszéles kamera, 12 megapixeles makrók

Az első sorban makrómódban készült felvételek találhatók, ami automatikusan kapcsol be, és a rendszer tulajdonképpen az ultraszéles kamera képébe nagyít és vág. Ezért a részletesség inkább csak korrekt, semmint szuper, de remekül ki lehet vele emelni az akár 4 cm-re lévő témát a háttérből, szokásosan jó színekkel és dinamikával. A legélesebb közelképek szimplán a 0,5x-ös állásra bökve készülnek ugyanezzel a kamerával, vágás és nagyítás nélkül, lásd a második sort.

Apple ProRAW

Régóta menthetők a mobilok által feldolgozott JPG felvételek mellett a szenzor felől érkező, érintetlen, zajos, fakó DNG RAW nyersfájlok is, amit az ember utólag, saját szája íze szerint dolgoz fel – itt egy 12 megapixeles példa a Pro Maxtól, amit Adobe Lightroommal lőttem és raktam rendbe. A gyári szoftver ProRAW ikonjára bökve viszont az Apple többelemes feldolgozáson, zajszűrésen, illetve lencse- és színkorrekción átesett, félkész nyersképeket kínál, az új főkamera esetében 48 megapixelen, akár 100 megabájt terjedelemben (!). Ide kattintva tölthető le egy érintetlen nappali nyerskép, itt pedig egy esti példa. A Fotókban ezeknek megtekinthető az Apple szerinti feldolgozása, és sikerült a DNG fájlokból az alábbi JPG fájlokat elmenteni emailben elküldve – ugyanez működik a Google Fotókból a Google Drive-ba küldve, és talán az iCloudba szinkronizálva.

ProRAW, főkamera, 48 megapixel, Apple feldolgozás

Elképesztő részletmennyiség, szokásosan kitűnő dinamika, expozíció és színek, plusz még talán eggyel életszerűbb kontrasztok az oldal tetején közölt példákhoz viszonyítva: kiemelkedő a minőség. Persze nem tűéles minden 48 megapixelen, de sokkal több a részlet, mint 12-n, és ha 48-ból skálázok 12 megapixelre (vagy akár 24-re), kikerülöm az automatika túlélesítését. Még éjszaka is remek a részletesség, és bár sok rivális kínál nagyfelbontású rögzítést, naplemente után ilyen jót egyik se.

ProRAW, 48 megapixel, általam feldolgozva

A profik persze kihasználják a nyersfájlok extra képinformációját, és én is nekiestem négy kép feldolgozásának. Az elsőnél visszafogtam a csúcsfényeket, a másodiknál korrigáltam a kékes fehéregyensúlyon, mert a szivárványos-felhős témát jobbról a lemenő nap sárgásan világította meg. Este pedig az expozíción és az árnyékokon toltam, mert a szemeim világosabbnak látták a Széll Kálmán teret és a Lövőház utcát, kevésbé éles kontrasztokkal. Ezeket exportáláskor lehet JPG-be menteni, és az én eredményem még részletesebbek 48 megapixelen. Nem mintha ennyi pixelre bárkinek szüksége volna, és szerintem az Apple ProRAW-t is csak azok az elvetemült hobbifotósok használják, akik 6-900 rugóért valamiért telefont vásárolnak cserélhető objektíves fényképezőszett helyett. A lényeg: automata képek vagy nyersfájlok, 12 megapixel vagy 48, az Apple mobilszinten topkategóriás minőséget nyújt – és éppen ezért hiányzik egy komolyan felszerelt fotómód minden kézi beállítással – persze vannak az App Store-ban alternatívák.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!