Bevezető, kialakítás

Még százezer körül is az alsó középkategóriában toporgunk újabban, ahol maximum, ha nagyon jófej akar lenni a gyártó, magasabb képfrissítés vagy egy kis extra teljesítmény jár gyorstöltéshez az alapszintű adatkommunikációs és hardveres képességekhez. A multimédia meg jellemzően olyan, amilyen, egy rakás felesleges 2 megapixeles töltelékszenzor, jobb esetben egy elfogadható főkamera és valami mellébeszélés, mondjuk egy gyenge ultraszéles formájában.

[+]

A Motorola jellemzően ügyesen zsonglőrködik a specifikációval, a spórolós részek általában nem esnek az elfogadható szint alá, az extrákkal pedig igyekeznek, mint most is. Kipréseltek magukból egy 120 Hz-es HDR10 panelt, autofókuszos az ultraszéles, van jack, sztereó hangzás és NFC, a gyorstöltés viszont nem valami erős, de legalább a 20 watt megvan, a töltő pedig a dobozban. Mondjuk a készülék batár nagy, de ezáltal legalább az akksi is. Frissnek viszont nem mondanánk a készüléket, tekintve, hogy egyes piacokon már tavaly tavasz óta elérhető.

[+]

Mellesleg, a méretet leszámítva nagyon-nagyon hasonló a Redmi Note 10 Pro-hoz. Ugyanaz a lapkakészlet, ugyanaz a főkamera és ultraszéles (spoiler: képalkotó képességekben sem sok eltérést látunk majd), 120 Hz-es HDR10 panel, csak ugye itt IPS, MIUI helyett a Motorola sokak által okkal kedvelt felhasználói felülete; a Redmi picit gyorsabban tölt, de kisebb az akksi és még az aktuális áruk is szinkronban van. Ezt csak úgy érdekességképpen.

[+]

A Moto G60 kifejezetten nagy készülék, 169,6 x 75,9 x 9,8 milliméter. A bekapcsológomb még éppen megfelelő magasságban van a jobb élen kisebb kezűek számára is (mint én), de a hátlapi, egyébként nagyon gyors és megbízható ujjlenyomat-olvasó már magasra került, fogásváltás nélkül számomra sehogy sem elérhető. De a Moto logót benne továbbra is értékelem. Csak azt nem tudom, hogy kifejezett döntés volt, hogy balra dől vagy bénán szitálták fel. Nem mintha ez a működését befolyásolná.

[+]

Az ívelt plasztik hátlap szép árnyalatú, a tömeg szempontjából nem is baj, hogy nem üveg, így is 225 gramm (ami majdnem negyed kiló), az eltérő színű kamerapanel viszont érdekes választás volt. Nem mondom, hogy rémes, sőt, tök rendben van, de nekem nincs meg a harmónia. A panelen három lencse kapott helyet 108, 8 és 2 megapixeles felbontással, a kijelzőbe pedig egy 32 megapixeles egység lyukad. A deaktiválható Google Asszisztens hangerőszabályozók felett érhető el (én mondjuk rendre azzal "akartam" növelni a hangerőt) a két nanoSIM-et vagy a másodlagos helyett egy microSD kártyát pedig a bal élen felül tolhatunk a készülékbe.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A sík felületű IPS panel szokás szerint jó minőségű, a felbontás pedig megfelelő a 6,8 hüvelykes mérethez. Az 1080 x 2460-os felbontás 395 ppi pixelsűrűséget jelent, ami már pont kellemes, a 120 Hz-es képfrissítés pedig jelentősen hozzájárul a felhasználói élményhez. A maximum fényerő viszont kültéren kevés lesz, nem sok látszik a tartalomból, ha nem találunk árnyékot. A többi paraméter rendben van, a kontraszt korrekt, a színhőmérsékletet pedig tetszés szerint módosíthatjuk. A melegebb, naturálisabb tónushoz értelemszerűen a Természetes profil lesz a nyerő.

[+]

Értesítő LED sajnos nincs, pedig amúgy elférne, de már szemmel láthatóan nem divat, és attól tartok, nem is lesz sosha. A kijelzőt megemelve viszont felvillan az idő, a dátum és az aktuális értesítések általunk meghatározott részletességgel, az ikonokat megérintve és elhúzva pedig akár az értesítés tartalmát is megtekinthetjük. A felső élen található 3,5 milliméteres jackért jár a keksz, a sztereó hangzásba pedig a beszédhangszóró segít be az alul található multimédiásnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!