Bevezető, külső
Sokaknak szükségük van a hétköznapi luxusra. Van, aki időnként vesz egy tábla magasabb minőségű svájci csokit, hölgyek előszeretettel áldoznak kozmetikumokra, az urak többnyire egy finomabb vörösborral, netán egy jó kubai szivarral kényeztetik magukat. Sajnos mobiltelefon esetében ez már kicsit bonyolultabb, tekintettel a sokszor meghökkentően magas árakra - és itt nemcsak a Vertura gondolok, a Motorola, a Nokia, de még a Samsung is rendszeresen dob piacra nemes anyagokból építkező, kifejezetten súlyosan gazdagok körére pozicionált darabokat. Nos, bármennyire is elit egy telefon, a luxus egy ettől függetlenül létező dolog, lényege, hogy azért olyan drága valami, hogy ne tudják sokan megfizetni. És ezzel el is érkeztünk tesztünk alanyához, az XXL GSM által biztosított Samsung L170-hez, amely kifejezetten olcsó darab, de külsőre az említett luxustermékek felé szeretne hasonlítani. És nem úgy, mint a kínai klóngyártás mesterinek nem nevezhető darabjai.
Az L170 nem mai darab. Egy éve mutatták be, ami egyrészt a Samsung számmisztikájából látszik (tudniillik három számjegyből áll, míg a maiak négyet használnak), másrészt az árfekvésből, hiszen két esztergomi látkép leszurkolásával boldog tulajdonosai lehetünk az amúgy kifutófélben lévő, kicsi, ezüstösen csillogó mobilnak. Hagyományos, klasszikus telefonformáról beszélünk, sehol egy csúszka, vagy flip. A készülék nem nőtt nagyra, mindössze 102.3 x 45.8 x 10.7 mm nagy, így kifejezetten kicsi masinának mondható.
Az előlap elég érdekes, a felső része tükrös, a kijelző kikapcsolt állapoban nem látszik. Alatta a hívásfogadó/elutasító gombok fogják közre a d-padot, ami ezúttal karika formájú, közepén O.K. funkcióval (szerencsére nem akar a wap-ra vinni). A készülék alsó felén a gombsor látható, amely elég egyedire sikeredett: maguk az ezüstszínű gombok soronként egy-egy domborulatba nőttek, míg a sorok között fekete völgyek vannak. Elég nagy a szintkülönbség, azt gondolhatnánk, ez jót tesz az ergonómiának. Sajnos nem így van, a felső sorhoz a felette lévő perem miatt nehéz hozzáférni, a többi sor pedig nagyon apró. A d-pad közepén sem egyszerű férfikézzel eltalálni, nekem sokszor sikerült félrenyomni. A bekapcsolás után a kijelző alatt láthatóvá válik a két funkciógomb, ezek érintős darabok, jó nagy a hely körülöttük, hibátlanul működnek. A kijelző felett látható még a másodlagos kamera.
A hátoldal nem túlzottan sok érdekességet rejt. A felső részen a kamera optikája árválkodik, sem villanó, sem pedig tükör nem társul mellé. A hátlap nagy része levehető, itt jön a döbbenet: ez bizony fém, ráadásul meglehetősen vastag darab, az utóbbi időben nem ilyenhez szoktunk, sokat dob a minőségérzeten. Van rajta gravírozott Samsung logó, meg pöttyök, szép sorokba rendezve. A hátlap alatt látható az akkumulátor, felette a SIM foglalat, és a SIM alatt, oldalról hozzáférhetően a microSD helye, ez utóbbit jól eldugták.
Bal oldalon kicsit indusztriális jelleggel egy csavar látható (a párja a jobb oldalon is ott figyel), nyilván azért került ide fedetlenül, hogy a felhasználóban tudat alatt a luxustelefonokon előforduló hasonló megoldások jussanak eszébe. Alatta egy módváltógomb lakik, na ennek semmi értelme sincsen, de elmondható, hogy az L170 tud multitaszkot. Sajnos rossz helyre került a gomb, mivel az ellentétes oldalon a hangerőszabályzó gombpár látható, ha ezeket meg szeretnénk nyomni, pont a módváltó magasságában kényelmes megtámasztani a masinát. A módválasztó alatt a Samsung saját csatlakozóját rejtő ajtót láthatjuk, az ellentétes oldalon pedig a kamera elsütőgombja kapott helyet. Az összeszerelési minőség példás, az anyaghasználat sem gáz, bár az ezüstös kasztniból egyedül a levehető hátlap fém, igaz, használat közben azt fogjuk leginkább tapogatni, így elégedettek lehetünk a hűvös anyag tapintása során.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
