Bevezető

Ezt is megértem, kezemben egy Vertu. Izmosodom tőle, mert 173 gramm. A világ egyik legdrágább készüléke 800 ezer forintról indul. A tesztkészülék ennek majdnem duplája. Lehet itthon is kapni a Kempinski Hotelben. Évente 300 darab fogy belőle, hangsúlyozom: itthon. Nyilván nem csak magyar állampolgárok veszegetik, de ez a mennyiség akkor sem piskóta. Luxusjáték kőgazdag tagoknak, értelme semmi, de lehet vele arcolni.

A Vertu márkát a Nokia hozta létre. Azoknak, akiknek még 8800 Sirocco is derogál. Azoknak, akiknek mindegy, hogy mennyi pénzt adnak egy telefonért, de minél drágább, annál jobb. Veszik, viszik, jókora biznisz. Bár az XXL GSM nem forgalmazza, a tulaj addig kombinált, míg szerzett egyet nekem, persze fejvesztés terhe mellett, ha bármi baja lesz. Ehhez képest hazavittem és nem kapcsolt be. Ajjaj, bitófa-feeling. Aztán rátettem a hátlapot, és lőn. Ha csak simán odaszorítom az akksit, akkor se kép, se hang. Oka ismeretlen.

A Vertu Angliában készül, kézi összeszereléssel. Spéci anyagokat használnak fel, a készülékeket különböző teszteknek vetik alá, hogy bírják a kiképzést. Elvileg minden törhetetlen, karcolhatatlan, hideg-meleg tűrő, profi cucc, ehhez képest a nálam járt készülék valószínűleg földönkívüliek markába került, mert több helyen karcos volt, a hátlap kaphatott egy jelentősebb ütést, mert két horpadással is rendelkezett, a bőr varrása néhol már elszakadt, a kafa összeszerelési minőséget pedig az akkumulátort takaró fedlap jó fél centis holtjátéka képviselte. Persze mindent meg lehet zúzni rendesen, lehet, hogy az észak-koreai atomkísérleteknél ezzel tompították a robbanást, de Vertu ide, vagy oda, ezen is meglátszik a gyűrődés.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!