Multimédia

Van abban valami enyhe elégtétel, hogy amikor tavaly 200 megapixeles kamerával villogott a T-sorozat, akkor jól megírtuk, hogy ennek lényegében semmi értelme, inkább az ultraszélessel kellett volna foglalkozni, vagy esetleg belerakni egy zoom modult. És lőn csoda: az idei modelleknél pont ez történt: visszaléptek a főkamerával 50 megapixelre, kapott egy OIS-t, egy normális szenzort (Sony IMX707, 1/1,28", 24 mm, f/1,9, PDAF, OIS), bekerült a kétszeres optikai zoom szintén 50 megapixellel (OmniVision OV50D, 1/2,88", 50 mm, f/1,9, 2x-es nagyítás, PDAF), az ultraszéles 12 megapixeles (OV13B, 1/3,06", 15 mm, f/2,2, fixfókusz). Szóval adott mindhárom látószög, a főkamera mögött jó minőségű szenzorral, hét elemű lencsével, ez már papíron is egy jóval ígéretesebb megoldás. A gyártó azzal villogott a bemutatón, hogy iszonyú gyors a mozgáskövető fókusz, ezt ott helyben a szürkületi fények között nem tudta bizonyítani, de verőfényes napsütésben igen, mutatom:

Csutka kutyám meglehetősen fürge jószág, ennek ellenére egész jók lettek az elkapott pillanatok, nagyon gyorsan tud egymás után fókuszálni és exponálni a termék. Nem nevezek azért a NatGeo természetfotós pályázatára, de pont ilyen pillanatok megörökítésére kifejezetten alkalmas. Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy a 13T körülbelül feleannyira gyorsan tudja egymás után megcsinálni a fotókat, mint a 13T Pro, ez nyilván a hardverből fakadó eltérés. Ám engedjük el a dinamikus témát, jönnek a statikus tesztképek:

50 megapixel, főkamera

12,5 megapixel, főkamera

Egyrészt ezúttal még a korábbiaknál is feleslegesebb teljes felbontásban fotózni, sőt: kevésbé részletesek a képek, mint a 12T Pro 200 megapixeles kamerájával, 50 megapixeles módban. De nincs is értelme, mert egyfelől ugye ott van az 50 megapixeles zoom modul, másrészt 12,5 megapixelen a főkamera remek, nincs túlélesítve, jó a dinamika, csak a képek csücskein válik bizonytalanná az élesség, egyébként kiegyensúlyozott, korrekt teljesítményt kapunk a kezünkbe még éjszakai környezetben is. Már csak azért is, mert 50 megapixelben nincs dedikált esti mód, leskálázva viszont ezt megkapjuk, noha itt néha jellemző, hogy túlélesítés lép fel.

12,5 megapixel, 2x zoom

Csak azért kár, hogy nem szállít a Xiaomi minőségi, 2x-es szenzorzoomot, mert akkor a dedikált teleobjektív indíthatna 3x-os nagyításnál. Ehelyett az apróbb szenzor 2x-es zoomot kínál és látványos túlélesítéssel hoz össze korrekt részletességet, a főkamerától gyakran elütő fehéregyensúllyal. Este pedig optikai képstabilizálás nélkül előfordul bemozdulás, de amúgy is jóval gyengébb a részletesség, szóval quad-Bayer szenzor ide vagy oda, nem kifejezetten jó ez a kamera.

12 megapixel, ultraszéles

Az ultraszéles sem csúcsmodell szintű megoldás, nappal is sok az elmosott részlet, este pedig az algoritmus minden igyekezete ellenére nem lesznek túl jók a fotók, sok a zaj, de sok a homályos terület is. A fenti fotók a T Próval jöttek össze. Bár a Xiaomi azt mondja, illetve a technikai specifikációk is azt mutatják, hogy a két termék kamerája ugyanaz, de azért csináltunk összehasonlító fotókat. Részletességben, dinamikában tényleg nem látni eltérést, de a sima 13T képei Leica Vivid módban jobban szaturáltak, jobban meg van tolva a kontraszt, tehát egy kicsit azért eltér az algoritmus, mutatunk példákat (balra a 13T, jobbra a 13T Pro):

Álljon itt egy példa arra is, hogy miben tér el a Leica Authentic (balra) és a Leica Vivid (jobbra) színkezelése:

És végezetül egy portré (13T), itt is tapasztalni a hardveres eltérést, az olcsóbb készüléknél ilyenkor van némi shutter lag, azaz érezni egy tizedmásodpercnyi késlekedést az exponálógomb megnyomása a kép elkészülte között. Viszont úgy összességében a két T-modell helyt tud állni, főleg az olcsóbb cucc számít jónak a saját árszintjén. Az előlapon 20 megapixeles kamera dolgozik:

Ha kell, akkor ügyesen elválasztja a hátteret az alanytól egyetlen kamerával is a szoftver, miközben jól tartja meg nappali fényviszonyok között a részleteket. Sötétben már jelentősen gyengül a minőség, de még mindig a tolerálhatóság határán belül marad. Jöjjenek a videóink, először nappal:

Itt azért akad eltérés a két termék között, mind a chipsetre vezethető vissza. Egyrészt a 13T Pro 8K-ban is tud videót rögzíteni, nem mintha ennek óriási jelentősége lenne, a 4K melletti 60 fps viszont lényegesebb és ez is csak a csúcsmodell kiváltsága. Szintén a Pro modell az, amely 4K és 30 fps mellett hajlandó menet közben látószöget is váltani, a sima 13T ezt csak Full HD mellett engedi meg, hiszen abban a chipset nem tud egyszerre három kamerát 4K-ban kezelni. Ugyancsak a drágább készülék privilégiuma, hogy 10 bites LOG-ban is tud videót rögzíteni, ami igen ritka a telefonos mezőnyben. Az optikai stabilizáció mindkét modell főkamerája mögött adott, elvileg a zoom modulnál csak EIS van, de az eredmények ott is nagyon korrektül alakulnak. Annak örültem volna, ha nem egy hiperérzékeny csúszkán kell intézni a látószögváltást, hanem vannak rá dedikált gombok. A felvett hang minősége is megfelelő, nappali környezetben tehát bátran lehet dolgozni a kamerákkal. De mi újság este?

Este a főkamera egyértelműen király, a zoom modul sem rossz, de ott már adódnak bizonytalanságok, az ultraszéles viszont csúnyán leszerepel. Mindezzel együtt a hátlapi szett fotós és videós fronton kifejezetten kompetens, a mozgáskövető fókusz videózás közben is működik, a stabilitás rendben van, egyedül az ultraszéles szenzor érződik gyengébbnek, mint amit az árszint (főleg a 13T Pro kapcsán) indokolna. Ugyanakkor viszont az előlapi kameránál érthetetlen módon most is Full HD a maximum, itt talán az állhat a háttérben, hogy hagynak teret az elektronikus stabilizáció hatékony működésének:

Van még egy külön opció az extra stabilizációnak, itt Full HD a határ 30 fps-sel, de konkrét futás közben is lehet egész jó videót rögzíteni, mutatok egy példát:

Illetve ha már egyszerre járt nálunk a két masina, akkor itt egy összevágott anyag 4K30-as felvételekből úgy, hogy egyszerre vettem fel videót a két termék főkamerájával. Akárcsak a fotóknál, most is leginkább csak a kontraszt/szaturáció erősebb megtolásában van az eltérés a két telefon között:

A zenei oldalra nincs panaszom (leszámítva a 3,5 mm-es jack csatlakozó hiányát), a sztereó hangszóró telefonos mérce szerint korrektül szól, de az érezhető, hogy az első modul erőteljesebb, felül ugyanis a beszédhangszórót vetik be a termékek. A MIUI platform zenelejátszója is kellemes partner, videózáshoz szintén kapunk dedikált alkalmazást, a Widevine L1 természetesen adott, az olcsóbb modellnek sem okoz problémát 4K videók megjelenítése, a 13T Prónak pedig nem tudtam olyan csomagot letolni a torkán, amit ne tudott volna visszajátszani.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!