Fotók, szelfik

A megszokott TrueDepth kamerarendszer került az előlapra 12 megapixeles szenzorral (23 mm, f/1,9, dual pixel autofókusz, 3D mélységérzékelés), remek minőségű szelfikkel, kicsit vöröses irányba tolva a bőrtónusokat, immár automatikus portréfelismeréssel és a mélységinformációk mentésével. Így nem kell előre babrálni a portrémóddal vagy a háttérelmosással (ami Virágdaniknál hatékonyabb elkülönítéssel jár az éles és életlen része határán, mint németjuhászoknál), ráér állítani utólag. A kameraszoftverben apró „f” ikon felbukkanása jelzi, ha a portrémód automatikusan bekapcsolt, és mindkét oldalon elérhető a portrévideó is (4K 30 fps, előlap), akárcsak a 4K 60 fps felvétel (itt egy ilyen önvideó).

Szelfi, illetve 1x-es, 2x-es és két 5x-ös hátlapi portré

A kameraszoftver az előveszem és kattintok műfaj koronázott királya: nincs gyorsabban induló és exponáló telefon a piacon, viszont a vakut, a háttérelmosást, az expozíciót és pár alapbeállítást leszámítva nincs semmi kézi funkció, ahhoz harmadik fél szoftverét kell használni. ProRaw nyersfájl ugyanakkor minden kamerával menthető (normál, zoom, ultraszéles és szelfi példa itt). Ami változatlan, az a kiegyensúlyozott minőség kamerákon átívelve, persze hatalmas lódítás a hét kamera az Apple elbeszélésében, mert láthatóan csak három került hátra. Saját metrika szerint mutatnék nyolc nagyítási szintet, mielőtt különrészletezném azokat.

Első sor: ultraszéles kamera (13 mm), főkamera (24, 28, 35 mm). Második: főkamera (48, 72 mm), 5x-ös zoomkamera (120, 240 mm)

[+]

Főkamera, 24 mm, 48 MP

Minden iPhone 15 48 megapixeles főkamerát használ quad-Bayer szűrővel, de csak a két Pro modell 1/1,28” méretű szenzort (f/1,78, dual pixel autofókusz, 2. generációs, szenzormozgatásos optikai képstabilizálás), a teljes felbontás pedig mindjárt három formátumban elérhető. A ProRAW némi előfeldolgozáson átesett, akár 100 MB méretű nyersfájl megtartva a teljes kontraszt- és tónuspalettát az egyéni feldolgozáshoz, a HEIF az alapvető Apple formátum hatékonyabb tömörítéssel és a fényinformációk mentésével (így Apple HDR/XDR panelen fényesebben jelennek meg a világosabb részek a galériában), a JPG pedig a jó öreg és legkompatibilisebb kódolás nagyobb fájlmérettel és HDR megjelenítés nélkül. Döntenem kellett, és JPG-ben fotóztam, a 48 megapixeles felvételek pedig temérdek részletet rögzítettek remek dinamikával és éjjel-nappal megbízható fehéregyensúllyal, akár A2-es nyomtatáshoz. A quad-Bayer színszűrő és az optika korlátjaiból adódóan mégsem tűéles a kép, és igazából semmi szükség ekkora felbontásra.

Főkamera, 24 mm, 24 MP

Az iPhone 15 család főkamerája mostantól ugyanis több 12 és egy 48 megapixeles kép összedolgozásából 24 megapixeles felvételt ment alapból, ami jó kompromisszum a relatív kis fájlméret és a nagyon sok részlet között, amiből tényleg akad bőven éjjel-nappal. Ilyenkor is észrevehető persze az Apple-féle zajszűrés vagy a szokásosan megtolt kékek, mégis megvan a részletelőny a tavalyi vagy az androidos 12 megapixelhez képest, visszafogott expozícióval és az árnyékos részekre való túlzott rávilágosítás nélkül. Immár a 24 mm-es, teljes látószög mellett alapvető lehet a szűkebbre vágott 28 és 35 mm-es fotós fókusztávolság is, bár ennek sok értelmét nem látom (lásd a példákat fent). Az éjjeli mód csak koromsötétben kapcsol be és meggyőző a Pro Max felvétele holdfény alatt, 12 megapixelen, amikor az itt látható képnél saját szemeimmel jóval kevesebbet láttam.

2x-es szenzorzoom, 48 mm, 12 MP

A 2x-ez szenzorzoom a főkamera kitűnő dinamikáját, színeit és expozícióját megismétli, viszont középszerű a részletesség– ritkán mondok ilyet, ám ezúttal beleférhetett volna kis szoftveres élesítés. Így is jó a nappali és minőségi az esti színvonal, ám érdemes hozzátenni, hogy a fenti 72 mm-es, azaz 3x-os zoompélda rosszabb az iPhone 15 Pro optikai zoomjánál, a Pro Max ugyanis az 1x-es és 5x-ös nagyítás között mindent a főkamerával kell letudjon. A 15 Pro és a 14 Pro Max zoomkamerája megegyezik, a 3x-os optikai zoomra errefelé mellékeltünk példát.

5x-ös optikai zoom, 120 mm, 12 MP

Az új zoomkamera periszkópos kialakítás helyett tetraprizmás tükrökkel tereli a fényt a nem pontosított, de aligha nagy méretű szenzorra (12 megapixel, 120 mm-es fókusztávolság, f/2,8, 3D szenzormozgatásos optikai képstabilizálás, autofókusz). Elsőre elég megnyerő a minőség úgy fehéregyensúly, mint expozíció és dinamika szempontjából, fókuszhibák nélkül. De azért közelről nézve a faleveleket és a feliratokat kiderül, hogy a puha rajzolatú nyersképekre az Apple ráhúz nem kevés élesítést – akad természetesebb rajzolat a műfajban. Így is ez az eddigi legjobb iPhone-zoom, ami rengeteg fény mellett megbízható, de még este is használható képeket ment, ha van elég fényforrás. Koromsötétben viszont inkább a főkamera operál hibrid zoommal.

10x-es hibrid zoom, 240 mm, 12 MP

Nincs 10x-es ikon a keresőn, a 240 mm-es fókusztávolság pedig valamiért 9x-es kézi nagyítással érhető el, de annyi baj legyen: bár nyilvánvaló az algoritmusos részletjavítás, megsüvegezendő a 10x-es minőség, komolyan ellépve a 15 Prótól. A feliratok környékén egyértelmű az élesítés, mégsem sokkal gyengébb a részletesség, mintha igazi, 10x-es kamera vagy szenzorzoomos 5x-ös készíteni. Azért az S23 Ultra példája itt színvonalasabb, és szerintem a zoomhelyzet még mindig Huawei/Honor vonalon a legokosabb: a P50 Pro egy darab, méretes, 64 megapixeles szenzort biztosít 3,5x-ös optikai nagyítással (95 mm, katt a példához), ami ideális átmenet 2x-es szenzorzoom és 5x-ös állás között, az iPhone-nál több és természetesebb részlettel. A 64 megapixel pedig lehetővé teszi a 7x szenzorzoomot veszteségmentesen (190 mm, egy példa), újfent több és természetesebb részlettel. A legtöbb kínai márka csúcsmobilja pedig már az ultraszéles kamerát is méretes, quad-Bayeres szenzorral szerelte fel, és speciel a méregdrága, doboztartalmon spóroló nyugati márkák is megtehetnék ugyanezt.

Ultraszéles kamera, 13 mm, 12 MP

Maradt tehát az ultraszéles kamera 12 megapixelen (120 fokos látószög, 13 mm, f/2,2, dual pixel autofókusz, makrók), és nappal ennek nincs hátránya, a legtöbb riválisnál jobb dinamikaátfogást és részletességet szállítva, megfelelő színekkel és kontrasztokkal. Igazán jók az akár 63 megapixeles, ultraszéles panorámák is. Este veszít partit az Apple a fizika ellen: az 1/2,55” méretű szenzor nem tud elég fény befogni az alacsonyabb érzékenységhez és a magasabb részletességhez, amelyen az éjjeli mód sem segít – érdemes megnézni, hogy a Magic5 Pro (katt) vagy a Xiaomi 13 Ultra (itt) mennyivel hatékonyabb. Mondjuk az Apple hajszálpontos marad fehéregyensúlyban ilyenkor is, csak alulexponál.

Makrók, 12 MP

Az ultraszéles kamera készíti a makrókat is vágással és egyéb algoritmusos trükkökkel, jó minőségben. Létezik ennél is jobb a piacon, és az iPhone kritikusainak abban igaza van, hogy egyes témákat nézve található jobb minőségű rivális. Csakhogy ami nincs, vagy esetleg a Google a Pixel 8 Prónak tartogatja, az a lencséken átívelő és megbízható, kiegyensúlyozott és villámgyorsan előálló minőség, pedig a java még csak most jön a videókkal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!