Bevezető, összeszerelés
Most már tényleg évek óta arra várunk, hogy a nagyvárosok mikromobilitási forradalmának végre legyen egy szabályozott jogi háttere. Először 2018-ban, a Xiaomi M365 kapcsán merült fel bennünk a kérdés, hogy ha ezek az eszközök tömegesen elterjednek, az vajon milyen hatással lesz az urbánus közlekedés egészére, de ekkor még talán felhőtlenül tudtunk nevetni a South Park vonatkozó epizódján, és nem éreztük égetőnek a problémát.
Az elektromos rollerek komoly mikromobilitási forradalmat indítottak, ez itt a Xiaomi M365, 2018-ból [+]
Aztán hazánkba is megjött a Lime, és néhány egyéb, rollermegosztó cég (most a legfrissebb a Bird, amiket alig néhány napja lehet Budapest utcáin látni, de a magyar nyelvű appjuk cseppet sem bizalomgerjesztő), és a közlekedési kérdések mellé felmerült a közterület-foglalás jogosságának és indokoltságának problémaköre, és azóta tulajdonképpen - legyen szó nagy cégekről vagy egyszerű magánemberekről - mindenki egy szabályozatlan jogi résben, félhivatalosan használja ilyen és ehhez hasonló eszközeit.
Ez itt a Fiido D3: nem hajszoltuk túl, az akkumulátora mégis nagyon hamar felmondta a szolgálatot [+]
Nincs ez másképp a biciklikkel sem: 2019 óta ez a harmadik kerékpár, ami szerkesztőségünkben jár teszten, de sajnos azóta sem történt olyan törvénymódosítás, ami egyértelműsítené, hogy a gázkarral (menetkarral) működtethető rásegítés – ami teljesen önálló, tekerés nélküli közlekedésre is alkalmassá teszi a biciklit – megváltoztatja-e az egyébként minden más szempontból hagyományos kerékpárnak nevezhető eszköz jogi besorolását. Jelen állás szerint egyébként a KRESZ vonatkozó paragrafusának azon félmondata alapján, hogy a kerékpárt alapvetően emberi erő hajtja, és ezt csak segítheti a motor, azt lehet mondani, hogy tesztünk alanya egy segédmotoros kerékpár, amire nekünk a beüzemelés előtt kötelező felelősségbiztosítást kellett volna kötnünk, kizárólag bukósisakkal ülhettünk volna rá, és minden egyéb közlekedési szempontból is úgy kellett volna kezelnünk, mint egy tetszőleges pizzafutár-robogót.
A Fiido D11 már a dobozból is úgy jött ki, hogy folyamatosan sípolt a csengője egy rejtélyes hiba miatt [+]
Egy külön, nagyon sok oldalas és részletes cikk sem lenne elég ahhoz, hogy teljes alapossággal kielemezzük a jelenlegi járműkategóriák anakronisztikus helyzetét, mindazonáltal fogadjuk el, hivatalosan a Himo Z20-at olyasmi járműként kell kezelnünk, mint a 70-es évek Babettáját, vagy bármilyen, hasonló mopedet, csak közben eltelt egy fél évszázad, és döbbenetes módon megváltozott az emberek életvitele, és természetesen a közúti forgalom dinamikája, alapvető működése, sűrűsége is.
Mai tesztalanyunk a Himo Z20, ami már ránézésre robusztusabb a fenti eszközöknél [+]
A jogi környezet azonban csak a kétpólusú problémakör egyik fele, amit át kell látni, mielőtt belevágnánk ebbe az egyébként tényleg zseniális és sok szempontból hiánypótló, új generációs mikromobilitási világ megtapasztalásába. Legalább ugyanekkora probléma lehet egy átlagfelhasználónak az, hogy ezen, Kínából olcsón megrendelt, majd itthon nehezen garanciáztatható eszközök minősége finoman szólva sem példás. A Fiido D3, amit szűk két éve teszteltünk, azóta már egy ismeretlen hibával működésképtelenné vált, de volt olyan, hozzánk tesztre küldött Kugoo roller, amiről nem is tudtunk tesztet írni, mert a kibontása után összesen 300 métert ment, mielőtt teljesen megadta volna magát (egy csippanás után kikapcsolt), és utána hiába szedtük szét, és diagnosztizáltuk egyesével a komponenseit, a hiba valódi okára soha nem jöttünk rá, minden bizonnyal komplett motorvezérlőt kellett volna cserélni, mert a feszültség-értékek mindenhol stimmeltek, egy tranzisztor sem tűnt elégettnek, mégsem jutott el a termék a bekapcsolásig. Ezeket a sztorikat pedig nem említeném most, ha nem az lenne a helyzet, hogy a Himo Z20-ból is egy hibásat, vagy legalábbis hektikus működésűt vettünk volna ki a dobozból.
Szinte teljesen össze van rakva, mégis van vele mit foglalkozni, ahogy kibontjuk [+]
Ám, mielőtt elmondjuk, mi is történt ezzel a biciklivel, kezdjünk az alapoktól. Megrendeljük a kerékpárt, például a Geekbuyingtól, körülbelül 250 ezer forintért, ami jelentősen olcsóbb, mint bármilyen rásegítéses kerékpár, amit Magyarországon, hivatalos boltból meg lehet venni, és néhány nappal később, európai raktárból megérkezik a méretes doboz, amiben összehajtogatva, de kvázi kompletten érkezik a bringa. Összerakni körülbelül fél órás procedúra, ennek jelentős része az, hogy a szállítás védelméhez szükséges kartonokat, fóliákat, szivacsokat lehúzzuk róla, felszereljük a pedált (ehhez van célszerszám a dobozban), felfújjuk a gumikat (saját pumpa/kompresszor vagy egy benzinkút szükséges a manőverhez), és mivel a láncon gyárilag van már némi kenőanyag, akár kezdődhet is az utazás. Mégis ajánlott elvinni egy szervizbe nullrevízióra, hiszen mi találtunk egy meghúzatlan csavart a bal oldali hajtókarnál, a hátsó váltó kattogott, amin állítani kellett, és a tárcsafékek bowdenjén is kellett feszíteni, hogy a teljes fékerőt ki tudjuk használni. Adnak a bringához két sárvédőt is, de a felszereléshez nem jár szerszám, így ehhez sem árt néhány villáskulcs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
