Külső
Az N79 és az N82 két nagyon jó telefon. Nekem személy szerint azonban semelyik nem kéne, mivel ugyanaz a bajom velük, ami anno az N95-tel volt: összeszerelés és anyaghasználat szempontjából nem olyan jó minőségűek, mint amilyennek egy közel 100.000 forintos készüléknek lennie kellene. Az N-Gage cikksorozat miatt pont van nálam egy vadi új Made in Finland (tehát a jobb minőségű) N82, szegénynek a bal alsó sarka recseg-ropog SMS írás közben, az illesztési hézagok kiszúrásához pedig nincs szükségem nagyítóra. A Samsung az i7110-zel nagyon okosan a hozzám hasonló felhasználókat célozta meg: új modelljüket fémből rakták össze. A Nokia rajongók erre egyből rávághatják, hogy hátul az E75 is fém, de az i7110 bizony elöl is az. Ráadásul ennek ellenére sem egy akkora batár, mint mondjuk az N82, mert bár tömege van (125 grammot nyom), vastagsága 12,9 milliméter, szemben az N82 17,3 milliméteres értékével. Persze az ultrakompakt kategóriában nem fog díjat nyerni, hiszen egyéb kiterjedése 118 x 52 milliméter, de vékonysága miatt ennek ellenére sem kelti egy hatalmas készülék benyomását.
A dizájn az U900/U800 vonalat viszi tovább, fém előlap, fém gombsor, fém hátlap, oldalt pedig kellemes tapintású, kemény plasztikrészek vannak. A kijelző 2,6 hüvelyk átlójú, QVGA felbontású, AMOLED technológiával készült, amiről ki merem jelenteni, hogy a jövő meghatározó irányvonala, legalábbis akkor, ha a gyártók a felhasználók igényeit akarják szem előtt tartani. Képminőségben az i7110 tekintélyes pofont ad bármelyik TFT kijelzővel szerelt modellnek, a színek ragyogók, a fényerő is megfelelően nagy, az olvashatósággal pedig a Szahara közepén sem lesz gondunk, a napsütés nem igazán befolyásolja. A kijelző már csak azért is hatalmasnak tűnik, mert a körülötte lévő keret meglehetősen vékony, felül éppen elfér a telefonhangszóró és a videótelefonáláshoz használatos másodlagos kamera. A helykihasználásnak viszont sajnos áldozatául estek a fő kezelőszervek: a középen lévő optikai érintőpad/d-pad hibrid kiválóan használható, az őt körülölelő gombok viszont nagyon kicsik. Főleg a törlés (C) gomb kialakítása borzasztó, közvetlenül a jobboldali szoftveres és a hívásmegszakító mellé került, nagyon sokszor nyomtam meg véletlenül, miközben a menüben bóklásztam - még szerencse, hogy a főbb menüpontokat nem lehet kitörölni, mert egyébként megtettem volna. A numerikus résszel már nincs gond, megfelelő méretű és jó nyomásponttal megáldott billentyűkből áll, melyek fent lévő testvéreikhez hasonlóan fehér színű, egyenletes erősségű háttérvilágítást kaptak.
A hátlapnak csak a középső, levehető része fém, de az szálcsiszolt felületű, ami a dizájnt jelentősen megdobja. Felül-alul tehát van egy-egy relatív vékony műanyag sáv, az egyik a kihangosító hangszóróját, a másik a fém rész levételéhez használatos pöcköt rejti. Középen bújik meg a a dupla LED villanóval kiegészített 5 megapixeles kamera. Önarcképfotózáshoz használatos tükör nincs, de nem is fogjuk hiányát érezni, mivel a hátlap eléggé tükröződik ahhoz, hogy efféle célokra használni tudjuk.
A felső rész üres, baloldalra a hangerőszabályzó gombpáros és a töltő/headset/adatkábel csatlakozója került, mely ezúttal sem szabványos microUSB, hanem a legújabb generációs Samsung csatlakozó. Egy eltolható műanyag fedlap védi, kiváló megoldás, a hangerőszabályzó gombpárossal kapcsolatban viszont felmerülhet, hogy miért nem a jobb oldalra került, mivel fotózáskor - pontosabban a fotózás utáni képvisszajátszáskor - ott lenne jó helyen a zoomoláshoz. Az alsó fertály üres, jobbra a kamera exponálógombja, egy gyorsbillentyű, valamint a pattintós fedlappal takart microSD bővítőhely került, melybe nagykapcitású (SDHC) kártyát is berakhatunk, a készülék kezelni fogja.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
