Menü, vas
Az i8910 HD műanyag burkolata alatt igen pöpec hardver rejtőzik. Egy 3D gyorsítóval is megtámogatott, 600 MHz-es ARM Cortex-A8 dolgozik a készülékben, 256 MB RAM és 8 gigányi felhasználói háttértár mellett. Ez ütősnek hangzik, még akkor is, ha meg kell mozgatni 360x640 pixelt.
A rendszer sebessége a legtöbb helyen abszolút megfelelő. Egyetlen esetben lassul be csúnyán a szoftver, ha a képeket szeretnénk visszanézegetni. A több megás alkotások betöltődésére ugyanis várni kell, nem is keveset, ami nem tesz jót a felhasználói élménynek. Minden más esetben viszont az i8910 HD szaporán teszi a dolgát. A gomb nélküli telefon egyik sarkalatos pontja az érintőkijelző finomsága. Az AMOLED képernyő érzékenysége az átlagosnál kissé erősebb megnyomást igényel, illetve ha pontosan szeretnénk megközelíteni a dolgot, akkor a finom érintés csak kijelöli az adott menüpontot, míg a vehemensebb passzírozás el is indítja a funkciót. Ha az ember egyszer ráérez, akkor nem lesz vele gond.
Ami még gyakran felmerül problémaként, az a görgetés. Az iPhone ebből a szempontból letette a mércét, s azóta csak keveseknek sikerült ezt megugraniuk. Az i8910 HD sem tud felnőni erre a szintre, de az okos kezelőfelület minden esetben egy jól megragadható csúszkát helyez a felület szélére, aminek segítségével elég jó hatásfokkal lehet mozogni a listákban.
A rendszer logikája nem fog sok meglepetést okozni, hiszen a Nokia 5800-ból ismert Symbian Series 60 Touch verziója dolgozik a Samsung üdvöskéjében is. Persze a koreaiak nem bírták ki, hogy ne pofozgassák kicsit a főképernyőt, így a samsungos trendeknek megfelelően igény szerint widget alapú kezdőlapunk is lehet. Ezúttal nem lehet fel-le húzogatni a felületet, oldalirányban viszont igen. Balra a fényképes telefonkönyvet találjuk, jobbra pedig a főmenübe csöppenünk. Widgetből most annyi van, hogy mégis valahogy szét kellett őket szórni, az alapképernyő három fülből áll, mindegyikre pakolhatunk mindenféle kis apróságot. Ha nem tetszik ez a módi, akkor lehet kérni üres, illetve kemény négy ikonnal megtámogatott alapképernyőt is.
Bentebb már jönnek az ikonok (de kérhető listás felépítés is), ezeknek a sorrendje szabadon variálható. Jó Symbian rendszerhez hűen itt is lehet a rajzocskákat és a színsémát témákkal állítani, gyárilag két verzió létezik, egy plasztikus, meg egy funkcionálisabb kinézetű. A telefon jobb felén van egy gomb, ez zárja le a billentyűket és a kijelzőt, az előlapi érzékelő pedig nem csk arra jó, hogy beszélgetés közben ne birizgálhassuk meg arcunkkal a menüt, hanem bejövő hívások és az ébresztőóra némítása is megoldható, ha egyszerűen lefordítjuk a készüléket.
A Symbian S60 Touch rendszerrel kompatibilis szoftverek nálunk gond nélkül felmásztak az i8910 HD-ra is, nyilván lesznek olyan, bár Nokia által fejlesztett programok, amelyeknél nem lesz 100%-os a kompatibilitás. Azt kell mondjam, hogy nekem ebből az operációs rendszerből csak a multitouch támogatása hiányzik, ezt leszámítva logikus, gyors és könnyen használható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
