Macska sommelier alapismeretek

Első ránézésre a macskaitató sem tűnik létszükségletnek, ahogy egy rakás, jellemzően nem olcsó holmi sem, amit a házikedvenceknek szerezhetünk be, de akinek minimális alapismeretei vannak az állatról és látott már közelről macskát az tudja, hogy a vízkeringető pont nem felesleges luxus, főleg azért, mert evolúciósan nagyon is megalapozott a termékkategória léte, amit a mindenkori etológiai megfigyelések is alátámasztanak. A macskák meglehetősen keveset isznak, kizárólag az elveszített folyadék pótlása miatt teszik, a folyadékszükségletük azon részét pedig, ami a túléléshez szükséges képesek az elfogyasztott élelemmel biztosítani, kivéve, ha…

[+]

Mondjuk a száraztápot kedvelik, nem jutnak megfelelő mennyiségű nyers húshoz vagy szimplán nem túl jó étvágyú egyedről van szó, viszont hamar kiszáradnak, ami ijesztő tempóban tud életveszélyessé válni. A macskák átlagos vízigénye 55-70 ml/kg/nap a testtömeg alapján vagy 1 ml/kcal a metabolizálható energiával számolva, tehát a 4,9 kilós Igor Geprádovics Predator Ninja Don Gatto Tony Montana Herceg őfelségének (a későbbiekben Cicó, Picur vagy Rosszkutya) úgy minimum napi 269,5 ml, amit ivással nyilvánvalóan nem termel be. A nedves eledelek víztartalma 80%, de fél-egy deci híján még így sem biztosítják a megfelelő folyadékpótlást, fokozott fizikai megterhelés vagy adott időjárási viszonyok között pedig végképp nem kielégítő. Mondjuk árnyékban 39 fok van, a feltehetően látens szuicid hajlamú macska meg a Usain Bolt-osat játszik a kertben. A csekély, 10%-os nedvességtartalmú száraztápok pedig a fogak és fogíny egészsége miatt különösen ajánlottak, noha kizárólagos élelemforrásként csak akkor, ha a macska mást nem fogad el.

Mondjuk a nyers húst nem pont így értjük. [+]

Lehet trükközni mindenféle cicapudinggal, megfelelően ízesített vízzel (aka. cicaleves), magas víztartalmú zselénasival, a tiszta fehérjék (friss hal, nyers hús) is fokozzák a húgysav termelést, ezáltal a vizelettermelést is, de a legjobb, ha a macska, főleg, ha Garfield-formátumú szobacica, inkább sima vizet fogyaszt (lehetőleg anélkül, hogy nekünk aktívan részt kelljen ebben venni). Csak azt meg nem nagyon preferálják, aminek nem az az oka, hogy finnyásak, mint egy elkényeztetett óvodás. Evolúciósan nagyon is megalapozott a válogatás, főleg, ha élelemről és folyadékforrásról van szó; a macska elég jól össze van rakva hardveresen, a szoftver profin optimalizált, alapjaiban nem is sokat változott a közvetlen ősének tekinthető, afrikai Felis silvestris lybicához képest. (Egyes elméletek szerint egyébként nem is az ember háziasította a macskát, hanem a macska jött rá, hogy a földművelő ember közelében praktikus búvóhelyek és komplett svédasztal várja rágcsálókból, úgyhogy majd valahogy megpróbálja elviselni a kétlábút is.)

De miért nem iszik a macska, amikor szomjas? Bizonyos kórállapotokat leszámítva, az ok mindig kétlábú-user error. Tény, hogy sivatagi ősökkel rendelkeznek és ivás közben sebezhetőbbek is, ami befolyásolja a hajlandóságot, de ez úgy 9500 év elteltével, a megszokott, biztonságos életterükben kevésbé hangsúlyos, bár ösztönszinten nem teljesen kiiktatható. Nagyon leegyszerűsítve, a macska inkább nem iszik, mintsem gyanús forrásból pótolja a folyadékot, és nagyjából minden gyanús, ami nem egy alpesi patak zápor után. Például a tálka anyaghasználata. A legtöbb macska nem szereti a műanyagban tálalt frissítőt, mert ezek gyakran kellemetlen mellékízt kölcsönöznek még a frissen csapolt, tisztított víznek is. Az üveg, kerámia vagy rozsdamentes acél nagyobb eséllyel válik be, de preferencia kérdése; van olyan jószág, amelyik ebből is képes ügyet csinálni, de itt már valószínűbb, hogy a mérettel van gond (a túl kicsi tálka irritálja a macskák bajszát, ún. bajuszfáradtság). A klóros vagy kemény vizet sem szeretik, de azt sem csak úgy sznobizmusból nem. A magas ásványianyag-tartalom vesekövet és egyéb szervi rendellenességeket okozhat, a klórt meg nem kell bemutatni, nekünk sem tesz jót.

A macskák ösztönösen kerülik a számukra nem megfelelő táplálékot, de előfordulnak érthetetlen helyzetek. (Az üveg már üres volt, természetesen nem jutott alkoholhoz.) [+]

És akkor még mindig nem biztos, hogy előrébb vagyunk, hacsak nem cserélgetjük a macska által punnyadtank ítélt vizet, ez pedig a napi kettőtől az óránkénti biztonsági frissítésekig is terjedhet egyéni érzékenységtől függően. Az ivási hajlandóságot az is befolyásolja, hogy hol helyezkedik el a vizestálka. Sok esetben az étel mellett felszolgált vizet is bojkottálják, mert nagyobb eséllyel kerül szennyező anyag (étel) a vízbe, ami nyilvánvaló veszélyforrás, így azzal is lehet próbálkozni, hogy a folyadékot tisztes távolba helyezzük az ételtől.

Kifejezetten szereti a vizet.

Ha mindez nem válik be, akkor meg lehet kiengedni a csapot (és várni a vízszámlát), arra nagyjából minden Felis silvestris catus bukik, mert folyóvíz. A folyóvízben kisebb valószínűséggel telepednek meg baktériumok és mikrobák, oxigéndús, megfelelő hőmérsékletű, ami a macskák szerint a prosecco és egy testes vörös optimális hőmérséklete között definiálható (6 és 18 °C), plusz a csobogás és fröcsögés szórakoztatja őket a vadászösztön stimulálása miatt. Amíg nem ázik át a bundájuk, a legtöbb macska egyébként szeret a vízzel játszani, de egyes fajták, például a javarészt bengáli Cicó a medencébe is belepancsol, ha nagyon melege van. Egyébként pedig a talppárnáikkal ellenőrzik a víz hőmérsékletét, ha nem lenne egyértelmű, hogy a macska miért tapicskol az itatójába, ahogy egyébként Picur is tette elsőre a Xioami vízadagalóval.

Az első találkozás.

Summa summarum, a macskák nem kifejezetten iszákosak, csak akkor isznak, ha muszáj, de evolúciósan egy rakás védelmi mechanizmus épült a rendszerbe, amit meglehetősen körülményes meghekkelni, megnehezítve a megfelelő (re)hidratációt, ami viszont végzetes is lehet, ráadásul tragikus hirtelenséggel. A helyzet konszolidálásához legközelebb a cicaitatók jutottak, amelyek a legtöbb feltételt egy mozdulattal és minimális emberi ráfordítással pipálják ki (már amennyiben tényleg minőségi termékről van szó). Nálunk a Xiaomi Smart Pet Fountain döbbenetes hatékonysággal abszolválta a feladatot, a macska onnantól rá sem nézett a vizestálkára, amit én mellesleg kétóránként cserélgethettem, ha azt akartam, hogy az állat megfelelő mennyiségű folyadékot vételezzen. Mondjuk megtettem és alapvetően jól is ivott, de azért jobb ez így.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!