Kamera, multimédia

A strapatelefonok között hallatlan a négy nagyfelbontású kamera extra zoomegységgel, viszont hiába a remek hardverszett, a kis márkáknak ritkán jön össze a színvonalas képfeldolgozás, bizonyítja mindjárt az 50 megapixeles előlapi egység (f/2,25, fixfókusz). Hiába a quad-Bayer szenzor, alapból 50 megapixelen, egyelemes feldolgozással, így alacsony dinamikával készülnek az önfotók (egy példa). A menübe rejtették a 12,5 megapixelre binnelő opciót, mégsem jön be vele a képbe a többelemes vagy HDR feldolgozás, így változatlan a minőség (katt) – amúgy a részletek és a háttérelmosás részéről abszolút jó, csak kerüljük a teli napfényt. Ilyen egy 1080p-s önvideó

[+]

Az 1/31”-es Samsung ISOCELL GN1 főszenzor fordít az egészen: 12,5 megapixelen ment alapból, és külön kell kérni az itt látható 50 megapixelt (f/1,65, PDAF), ami viszont kapásból egy rakás részletet ment, elfogadható dinamikával. A kameraszoftver gyorsan indul és átlagos a tudása, a profi mód a főkamerával érhető el, a DNG RAW mentés pedig alternatív szoftverrel.

Főkamera, 12,5 megapixel

Megelepetés: remek az éjjel-nappali képminőség úgy részletesség, mint javarészt megbízható, de sosem túl hűvös vagy meleg fehéregyensúllyal. A dinamikaátfogás átlag feletti, a vonalélesség egyenletesen jó minimálisan észrevehető szűréssel és élesítéssel és az éjjeli módra sem volt szükség a fenti témák esetében, ami úgyis csak túlélesíti a felvételeket. Ez nem csak a strapaműfajban acélos, az egész felső-középkategóriában elmegy, nem úgy a gyenge a 2x-es szenzorzoom, ami helyett jobb az 50 megapixeles példa közepét kivágni. Viszont kapunk egy 8 megapixeles zoomkamerát is, 12,5 megapixelre felskálázva.

3,2x-es zoomkamera, 12,5 megapixel

Ritka a teleobjektív strapatelefonban (3,2x-es nagyítás, 76 mm, f/2,4, fixfókusz), és bár nem tűéles a kép felskálázva, kellemesen részletes nappal, hogy közelebb hozza az egész távolit. A dinamikaátfogás is rendben, mert működik a HDR feldolgozás, néha viszont homályosabb vagy szellemképes az eredmény vagy az algoritmus, vagy a többelemes rögzítés során előforduló fókuszhiba miatt. Este pedig nyilvánvalóan kevés a szenzor a jó minőséghez, de azért kis méretben még mindig használhatók a felvételek.

Ultraszéles kamera, 12,5 megapixel

Az ultraszéles kamera (f/2,2, autofókusz) elsőre éppúgy 50 megapixelen ment, mint a szelfiegység, és éppúgy gyenge a dinamikaátfogás néha furcsa színekkel, mert kimaradt a többelemes és HDR feldolgozásból. Hiába állítjuk a felbontást 12,5 megapixelre, ugyanazokat a képeket kapjuk leskálázva, és bár középen ilyenkor remek a vonalélesség, általánosságban pedig éjjel-nappal használható a minőség, kettővel jobb lett volna a a dinamika, a színkezelés és a széleknél a részletesség, ha ügyes algoritmus optimalizálja. A 4-5 cm-ről lőhető makróképek rendben, itt is a dinamikaátfogás a szűk keresztmetszet.

Éjjellátó kamera, 16 megapixel

Az éjjellátó kamera 64 megapixeles, és elsőre szintén teljes felbontáson, korlátozott dinamikaátfogással rögzít, ami 16 megapixelre állítva sem változik. Tegyük az éjjellátást idézőjelbe: a monokróm színszűrővel rendelkező szenzor, amit egyébként nappal is lehet használni, az infravörös fény olyan szűk tartományában is lát (850 nm), ahol az emberi szem már nem, így koromsötétben egészen addig képes képre vagy videóra venni a témát, ameddig két infravörös LED villanója elvilágít (6-8 méter).

Nappal remek a részletesség, esete viszont már korlátozott a dolog, és fókuszhiba is előfordul, mindenesetre kapóra jöhet, ha úgy szeretnék a sötétben matatni az élőképre bámulva, hogy másokat lámpafénnyel nem zavarunk. A vadászlesen is kapóra jöhet a dolog (hőkamera funkció persze nincsen), és 1080p videó is lőhető stabilizálatlanul, mindössze 10 fpssel.

4K a legnagyobb elérhető videófelbontás a főkamerával, bármiféle képstabilizálás nélkül, de azért mutatom a dolgot a Google Fotókban kiegyensúlyozva, amit natívan egyébként elbírna a hardver.

Elég jó a főszenzor, hogy dinamikus, részletes felvétel szülessen, csak borzasztóan izgága a dolog, és a szokásosan nyomott, vízalatti jellegű a túlszűrt sztereó hang.

Az ultraszéles 4K videó sem rossz a puszta részletességet nézve, csak újfent hiányzik a stabilizálás, ezúttal pedig csak közepes a dinamika. Este értelemszerűen a főkamerával érdemes rögzíteni, ám annak is túl zajos és izgága a felvétele.

A 1080p javíthatna a dolgon végre bekapcsolódó elektronikus mozgáskiegyensúlyozással, ám hiába érezhető a jelenléte, ha a stabilizálást borzasztóan darabosan teszi. Az Ulefone a fotózás már félig összerakta, ám addig nem fog jelentősen előre lépni olvasóink szemében, mint most már eléggé bejáratott márka, amíg a komplett kamerás képességeket színvonalasan össze nem rakja.

A kijelző elég éles és fényes a mozizáshoz, ám sajnos a Widevine L1 CDM védelem kimaradt a nagy felbontású streaminghez és a HDR-hez – a helyben tárolt 4K videók rendben futnak jobbfajta lejátszó telepítése után. Megannyi hasznos alkatrésszel a fedélzeten meglepő a sztereó hangszóró és a jack kimenet hiánya – a monó rács alul átlag feletti hangerővel, ám 80-100% között igencsak karcosan és laposan szól, minimális mélyekkel, és ez alá szabályozva is középszerű a minőség. Azért maradt egy slusszpoén a végére: megvan az FM-rádió, és zsinór csatlakoztatása nélkül is rendben működik, ezzel az erővel pedig ezt minden másik készülék felkínálhatná.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!